Beszélgetés a Crnoslovlje fanzine készítőivel

A horror Szerbiában a mindennapi életünk része. Szerencsére azonban a fikciós irodalomban is létezik, a tapasztalt írók mögött pedig lassan felzárkózik a fiatalabb generáció is. Habár műveiket nem a populáris kiadók terjesztik, ők maguk mindent megtesznek annak érdekében, hogy a művek eljussanak az olvasókhoz. Mi ennek a módja? A jól bevált régi módszer! Fanzine készítése! Crnoslovlje néven te magad is rátalálhatsz, de nem a boltok polcain.

Marko Trivunčević és Milan Kovačević, valamint egy szemüveges irodalmár külsejű csávó, Danijel Tikvicki mesélt arról, mi is ez a Crnoslovlje, aminek a logója egyre gyakrabban köszön vissza pólókon, a Facebook-hírfolyamban, különféle online portálokról.

Az első számot hogyan állítottátok össze?

M. T.: Azt mondtam: Legyen az első szám! És lőn! (Majd a röhögés csillapodása után folytatja) Az első szám nagyon baráti volt. Barátoktól, barátoknak és barátokon keresztül. Valójában nem is igazán írtuk, csak összeállítottuk. Simićtől (Milan Simić, belgrádi író, zenész, a Besan horror antológia segédszerkesztője), akit szintén a csapat részének tekintünk, attól függetlenül, hogy a kivitelezésben és marketingben nem vesz részt, kaptunk egy novellát, de mi is beletettük írásainkat, valamint készítettünk egy interjút is, hogy lazább szerkezetű szöveg is szerepeljen benne. Az első számnak akkora visszhangja lett, hogy az emberek elkezdtek érdeklődni a folytatás után. A második számban ez a terjeszkedés már érződött, mert kaptunk egy történetet Ivan Nešićtől is, akinek a könyvein mi is felnőttünk.

M. K.: Ő a Rigor Mortis című első könyvét még 1997-ben jelentette meg, amikor én születtem. Tehát megindult egy terjeszkedési folyamat a fanzine-ban szereplő írók száma és a tartalom tekintetében is.

M. T.: A harmadik számban egyébként Mladen Miloslavljevićtől is találsz majd elbeszélést, akit az egyik legjobb szerzőnek tartok az országban. A Jezava című kötete igazi remekmű. Ha többet nem ír, már akkor is fennmarad a neve.

M. K.: A másik, aki szerepel a következő számban, az Dejan Sklizović, aki maga is szerkesztő az Autostoperski vodič kroz fantastiku hazai portálon. Az általa összeállított antológia egyébként pár hónap múlva lát napvilágot Mijazmični predeli címen.

D. T.: A Crnoslovlje tehát elkezdett növekedni, mi pedig igyekszünk belőle, hogy egy undorító kapitalista kifejezéssel éljek, „brandet”, vagyis minőségi terméket gyártani. Ennek ellenére állítom, hogy a fanzine-ról nem szeretnénk áttérni más formátumra.

M. K.: A brandhez visszatérve. Az Exit fesztivál valamelyik reggelén burekot vettem a Futaki úti piacnál, és találkoztam egy alakkal, aki Crnoslovlje pólót viselt. Elkezdtük méregetni egymást. Persze nem szóltam neki, hogy „Hahó, képzeld én is szerkesztő vagyok”, de tök jó érzés volt, ahogy ott állunk egymás mellett, ő a mi pólónkat viseli, de nem tudja, hogy én ki vagyok.

HATÁRTALAN BORZALOM

Ha jól értem, ti is meglepődtetek azon, mennyi pozitív visszajelzést kaptatok az első számra?

M. T.: Ez így igaz. Főleg a második számra kaptunk pozitív reakciókat. Az olvasóknak megvoltak a kedvenc történeteik, és ritkán egyeztek a vélemények arról, hogy mi a jó, vagy a rossz. Mi igyekszünk különböző stílusú elbeszéléseket bemutatni, eltérő fűszerezéssel. Sokan megdicsérték a marketinget is, vagyis ahogy tálaljuk ezt az egész fanzine sztorit. Úgy tűnik, jó irányba haladunk.

M. K.: Volt egy manus, aki vett mindkét számból a Festival Srpskog Podzemlja rendezvényen. Két hét múlva jelentkezett, hogy mindent elolvasott. Neki Danijel története tetszett legjobban. Ebben az az érdekes, hogy ő inkább költő.

D.T.: Először próbálkoztam horror történet írásával, és úgy látszik, megy ez nekem.

Nekem úgy tűnik, hogy a terjesztés nem állt meg Újvidék és Szabadka területén. Hova tudtátok eljuttatni a fanzine-t?

M. T.: Még véletlen sem állunk meg a Balkánon. Valójában Ukrajnáig elérünk… De erről Danijel többet tud mondani.

D. T.: A borítókat egy ukrajnai művész, Andreij Strahov (Андрій Страхов) készíti. Én évek óta kapcsolatban vagyok vele, különböző régebbi projektjeim miatt. Miután elolvastam az elbeszéléseket, számomra egyértelmű volt, hogy őt kell megkeresni a képek kapcsán. Zaklatott hangulatú alkotásai tökéletesen illenek a beteg történetekhez. A dolgok jelenlegi állása szerint a Crnoslovlje borítókat a jövőben is kizárólag ő készíti.

M. K.: Más képzőművészek persze feltűnhetnek a lapban, de a borítókat kizárólag rá bízzuk. Egy igazi underground arc, és nem is kért semmit a használatért.

M. T.: Na, nem mintha tudtunk volna fizetni. (Röhögés)

D. T.: Visszatérve ahhoz, merre népszerűsítettük a fanzine-t… Újvidéken és Szabadkán kívül elvittük Kragujevacra és Rtanj településre. Ezt általában én intézem, amikor egyébként is megyek valami rendezvényre. Néhány példány eljutott Észak-Macedóniába, Horvátországba, Boszniába is.

A következő lépésekről már vannak terveitek?

M. T.: A harmadik szám megjelenése előtt még kijön a Vragovesti című kiadvány, amivel bővítjük a palettánkat, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy könyvkiadással is foglalkozunk a jövőben.

M. K.: Ez egy keménykötésű deluxe kiadvány lesz, az első elbeszéléseim gyűjteménye. A professzionális formátum ellenére nem lesz kapható a népszerű könyvesboltokban, könyvkiállításon, kizárólag nálunk és a különböző extrém zenei underground eseményeken lehet majd megvásárolni.

FÖLD ALATT

Éppen említeni akartam, hogy láthatóan ragaszkodtok ehhez a földalatti mozgalom dologhoz…

M. K.: Nem engedünk a Do It Yourself (DIY), vagyis csináld magad módszerből, minden irányítás, felsőbb megmondás nélkül is lehet minőséget produkálni.

M. T.: A horror ugyanazt képviseli az irodalomban, amit a metál a zeneművészetben. Attól, hogy azok, akik az elismeréseket osztják nem veszik komolyan, ez még lehet komoly dolog, aminek van művészi értéke.

D. T.: Szerintem azért is szoros az együttműködés a metál-punk színtérrel, mert sok barátunk, akárcsak közülünk páran, ehhez a szubkultúrához tartozik. Egyébként hatalmas szerencse, hogy a kafanákban és diszkókban nulla az érdeklődés a horror irodalom iránt, mert megbolondulnánk, ha ott kellene promóciókat tartani. (Röhögés)

A Crnoslovlje megjelenése és terjesztési módja szerintetek mire utal? Arra, hogy Szerbiában szüksége van erre, még ha DIY módszerrel is, vagy inkább arra, hogy nincs rá igény, csak ti erőltetitek a saját marhaságotokat a világra?

M. K.: Mindkét állítás igaz. Mikor én elkezdtem horrort írni, azt hittem, rajtam kívül senki sem foglalkozik ezzel. Aztán rájöttem, nagyon sokan is foglalkoznak vele, és alkotnak is a horror-fantasy-sci-fi mezsgyéjén. A műfaj szerintem napjainkban egyre inkább terjed.

M. T.: Szerintem ez az 1990-es, 2000-es években lejátszódott fejlődés eredménye. A horror most érett be a társadalomban, talán most kezdjük feldolgozni mindazt, ami korábban történt. Ez a reakció az elmúlt időszak baklövéseire, céltévesztéseire. Mi a kudarcról írunk, az elhibázott és elhallgatott dolgokról, azok eredményeiről.

M. K.: Lovecraft idejében a legnagyobb félelem a láthatatlanból eredt, most pedig a láthatóból táplálkozik. Engem nagyon megijeszt, amit látok magam körül, amit átélek a hétköznapokban. A láthatatlant lecserélte a megfogható, tapintható félelem. Látom, hogyan múlnak napjaim és az tiszta horror. Nos, ezzel a fanzine-nal azt vizsgáljuk, hogyan lehetne még rosszabb. (Röhögés)

D. T.: Tehát a cél önmagunk szórakoztatása, az együtt töltött idő minőségesebbé tétele, valamint önmagunk megnyugtatása. (Röhögés)

IGAZI KÜLÖNLEGESSÉG

Mi lesz a Crnoslovlje sorsa, ha a Laguna, vagy a Vulkan kopogtat az ajtótokon, és fel akarja vásárolni a brandet?

M. T.: Mindannyian kérünk egy Jagermeister adagolót házi használatra, Pilsner és Budweiser sörcsapokat és egy marék kokaint…

M. K.: Meglátásaim szerint nem lenne egyszerű együttműködni velünk.

M. T.: Pont az ilyen kiadók hiper produkciói ellen küzdünk, akik könyvet gyártanak állami pénzből, majd elajándékozzák a mosópor mellé, csak menjen a termék.

Szerintetek a szerbiai horror és SF irodalomnak van helye a világpiacon?

M. K.: Persze, hogy van. Én pár hónapja adtam el az egyik elbeszélésem Amerikába, tehát valószínűleg tetszik nekik. Zsebre vágtam érte 61 dollárt, ami három láda Zejačari sörre volt elég.

D. T.: Mint sok Szerbiából, illetve a régióból származó dologra, irodalmunkra is egzotikumként tekintenek nyugaton.

M. T.: Az a fajta egzotikum vagyunk, amire a szüleid figyelmeztetnek, „Ezt messziről kerüld el!”

A Crnoslovlje természetesen tovább robog. A Facebook-oldalukon keresztül bárki követheti, mi történik éppen az alkotókkal, ha pedig valaki kedvet érez az alkotáshoz a sötét műfajon belül, nyugodtan jelentkezhet az alkotóknak, természetesen szerb nyelvű szöveggel. A csapat utolsó nagy akciója fekete pénteken volt. Csakis azon a napon 20–30 ezer dinár közötti áron lehetett megvásárolni a 300 dinár értékű fanzine-t. Eladási adatokról nincs tudomásunk.

A Crnoslovlje hivatalos weboldala

Crnoslovlje a Facebookon

(Vége)

Képgaléria: