Miklós Miklós vagyok Tornyosról. A középiskolai tanulmányaimat a topolyai gimnáziumban végeztem. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán tanulok növényvédő orvosnak.

Miért esett a választásod erre a szakra?

– Nem volt egyszerű eldöntenem, hogy hol tanuljak tovább. A gimnázium első évei alatt programozó szerettem volna lenni, mert nagyon szerettem a számítógépen dolgozni, de aztán rájöttem, hogy nem tudok annyit egy helyben ülni, így nem bírom ezt a fajta munkát. Nagytatám hívta fel a figyelmemet erre a szakmára. Elmesélte, mit foglal magába ez a szak, illetve hogy mivel lehet foglalkozni az ott megszerzett tudással, nekem pedig nagyon megtetszett. Már kicsi koromban is nagy örömmel segédkeztem otthon a saját gazdaságunkban, a földekre is kijártam dolgozni, és valószínűleg emiatt is egy igazi szeretet alakult ki bennem a szakma iránt. A gimi elején sokat gondolkoztam azon is, hogy Magyarországra iratkozom egyetemre, viszont az évek során ez változott. Azért is tartom jó választásnak a gimit, mert volt időm arra, hogy rájöjjek, mit is akarok valójában. Mérlegeltem, mivel nyerhetnék többet, mivel tudnék többet tanulni. Magyarországon valószínűleg nem tanultam volna meg szerbül, ami már egy dologgal kevesebb. Végül Újvidék mellett döntöttem. Úgy érkeztem ide, hogy nem beszéltem a szerb nyelvet, de most már belejöttem és sikerült felzárkóznom.

A szülőfalud után hogyan sikerült megbarátkoznod Újvidékkel?

– Azelőtt egyáltalán nem ismertem a várost. Az elején már annak is örültem, hogy el tudtam jutni a kollégiumtól az egyetemig. Jól tájékozódok és nagy segítségemre volt a Google térkép is. Lassan-lassan elkezdtem felfedezni a város különböző részeit, és megismerkedtem vele. Amitől nagyon tartottam, az a szerb nyelv volt. Nagy félelmen volt, hogy mindenki azon fog nevetni, hogy hogyan beszélem a nyelvet. Szerencsére eddig semmilyen problémám nem volt belőle, ami egy pozitív csalódás volt számomra. A professzoraim is csak annyit mondtak, hogy bátran mondjam, ahogy tudom, még ha nyelvtanilag nem is helyes. Én pedig így tettem és elég hamar belejöttem.

Két éve vagy az Európa Kollégium lakója. Mi az, ami tetszik itt?

– A kollégiumban nagyon jó körülmények között lakhatunk. Abszolút nem lehet rá panaszom, mert nagyon jó felszerelt. Az egészet azért rendezték be, hogy mi sikeresen tudjuk a tanulmányainkat folytatni. Igaz, hogy teljesíteni kell bizonyos elvárásokat, hiszen részt kell venni programokon, de ez nem jelent különösebb problémát. Úgy gondolom, nemcsak azért jöttünk ide, hogy az egyetemi tanulmányainkat elvégezzük, hanem emellett a világ dolgairól, aktualitásairól is tájékozódjunk, erre pedig a kollégium remek lehetőségeket nyújt. Az ember látókörét szélesítik, ami nagyon fontos, főként, ha a jövő értelmiségét itt akarják kinevelni. Emellett nagyon könnyen lehet itt ismerkedni, barátokat szerezni, ami szintén nagyon pozitív.

Mivel töltöd a szabadidőd?

–Tagja vagyok a VaMaDiSznek, ami elég sok időt igényel. A tanulás mellett ezzel szoktam foglalkozni, amikor Újvidéken vagyok. Otthon pedig a zenéléssel töltöm el az időt. Nagyjából 13–14 éve hegedülök, valamint pár éve elkezdtem basszusgitározni. Két zenekarban is játszom. Az egyikkel komolyzenét játszunk, a másikkal pedig szinte minden műfajt érintünk. Az elmúlt években sikerült egy jó csapatot összehoznunk, ami a zenekart illeti. A próbák mellett mostanában saját dalok írásával is próbálkozunk. Tisztában vagyok vele, hogy az egyetem a legfontosabb, azzal kell a legtöbbet foglalkoznom, de emellett mindig hagyok időt a zenélésre. Igyekszem megteremteni egy egyensúlyt a kettő között, ami néha nehéz.