Maholnap kijelenthetjük, hogy már egy éve a háború árnyékában élünk. A harcok szerencsére messze folynak, olykor olyannyira, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, de a mindennapi életünk során mindig ráfutunk olyasmire, ami emlékeztet bennünket a szomorú valóságra. Állítólag az infláció is részben a háború következménye. Egy pont a világvégét várók részére. Na de… Ez, ugye, nem elég, úgy tűnik, az emberiségnek sokkal nagyobb bűnei vannak annál, amit egy kis háborúval ki lehet váltani. Az elmúlt hetekben a médiát, és ezáltal gondolom, a legtöbbünk hírfolyamát is a törökországi/szíriai földrengésekről szóló tudósítások uralják. A híradások egy része az elhunytak számával foglalkozik, és ez a szám napról napra emelkedő tendenciát mutat, és még nem látjuk a végét, hogy mikor szándékozik megállni. Több tízezer emberi élet hunyt ki rövid idő alatt, és ezzel együtt több tízezer álom foszlott szerteszét. A híradások másik része a szerencsés, már-már szenzációsnak mondható megmenekülésekről szól, a romok alól fiatalok, idősek kerültek ki, akik csodával határos módon, víz és élelem nélkül, fizikai sérülésekkel, és bizonyára a félelemmel viaskodva maradtak életben, a hősies életmentőkről, köztük számtalan, a világ minden tájáról érkezett kutyákról olvashatunk, megannyi könnyfakasztó történet, amely itt és most még nem ért véget.

Azután azon kezdtünk el pánikolni, hogy újabb földrengésekről hallottunk, amelyek ezúttal sokkal közelebbi országokban történtek, sőt már Szerbiában is érzékelték őket. Persze a szakértők mindenkit nyugtatnak, hogy relax, olyan nincs, hogy a földrengés valami felé közeledik, és a fent említett történések nem annak a jelei, hogy holnap majd Közép-Európában, majd Észak- vagy Nyugat-Európában fog megmozdulni a föld, de… Az egyszerű hétköznapi halandó mindezeket intő jelnek veszi, és talán azon is sokan elgondolkodtak, hogy a környékünkön épült épületek hogyan reagálnának egy igazi földrengésre. Akárhogy is… Igyekezzünk elhessegetni a negatív gondolatokat, higgyük azt, hogy a fenti dolgok csak a véletlen folyományaként érkeznek halmozottan, és valójában nem a világvégét vetítik előre. Persze az emberiségnek vannak bűnei, amikért vezekelnie kellene, és minden valószínűség szerint vezekelni fog, de ez a pillanat nem most jött el, még mindenkinek oly sok dolga van, és sok víznek le kell lefolynia a Dunán, Tiszán, Dráván, Száván, mire mindnek a végére érünk, és majd akkor, talán csak akkor következik el a világvége, amikor eljött a semmittevés órája, amikor már senkinek sem lesz semmilyen feladata, csak állunk és várunk, és várunk, mert mi mást is…

Képgaléria: