: pixabay.com
pixabay.com

A zújvidéki lány esete Pesten

: pixabay.com
pixabay.com

IDŐKÖZBEN PERSZE BELEGYALOGOLTAM A POLITIKAI ÉLETBE

Na, de ezt nem kell szó szerint érteni. Nem én lettem Orbán jobb keze, és a másik oldal sem érdekel igazán. Lehet, sokak számára hihetetlen, hogy jogász létemre az ilyen engem teljes mértékben hidegen hagy, de ez van. Elmondhatatlanul nagy ostobaságnak tartom azt, amikor két ember az eltérő politikai nézete miatt egymás torkának ugrik. S lássuk be, mindig is ugyanaz a mese megy. Azt akarjuk, hogy a jelenlegi párt mondjon le, ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy a következő is ugyanilyen rossz lesz, szintén az utálat tárgya. Magának a politikának megvan a szépsége, ami viszont a világban történik, az egy cirkuszi mutatvány. S hogy én hogyan lettem ennek a része? Hát, tudjuk már azt a tipikus kaja, pia, politikusok, diplomaták, miniszterek, blabla szerdán bulika történetet. Na, jó, lehet, hogy nem szerda volt.

Szóval, én voltam a plusz egy arra az eseményre, ahol Szijjártó Péter mondott beszédet a választások előtt. Annyit tudtam az emberről, hogy ő Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Suttogva kérdeztem meg a mellettem ülőt, hogy akkor melyikük is lenne őfelsége. Egy pillantást vetettem csak rá, inkább a testőreivel szemeztem, mert állítólag neki vannak a legszexibb testőrei. De elfelejtettem, hogy milyen az a magyar pasiideál. Az a kis vézna öltönyös emberpalánta engem nem tudna elintézni rendesen, nemhogy egy támadót az ellenzékből. Szóval végighallgattam a miniszter úr beszédét, és azt kell, hogy mondjam, tud az ember. Egészen jó beszédet tartott. Ő beszélt, én pedig kussoltam, nehogy valaki rájöjjön arra, hogy én nem fideszes vagyok.

Arra pedig végképp senki sem gondolt, hogy jön majd egy senki és semmi, egy no name lányka, aki még csak nem is tagja a pártnak, és alig pár hónap pesti élet után Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere Instagram-oldalán találja magát. Ez lefordítva annyit jelent, hogy a miniszter úr száz meg száz emberrel fényképezkedett, többek között velem is, és a kismillió kép közül pont azt osztotta meg, amelyiken én is vigyorogva álltam. Élni tudni kell.

 

ILDIT KI LEHET VINNI SZERBIÁBÓL, DE SZERBIÁT NEM LEHET KIVINNI ILDIBŐL

Ezt most nem azért mondom, mert a fridzsiderem még nem látott magyarországi tejfölt, viszont jogurtból meg plazmából mindig van, hanem történt valami, ami úgy teljes mértékben és megkérdőjelezhetetlenül alátámasztotta azt, hogy én igenis a Balkánról jöttem.

A kettes metrón ültem, sötétedés után, ismételten ruhában és magassarkúban. Már nem is emlékszem, hogy melyik együttes dala bömbölt a fülemben a fülhallgatóból, de egyszerre csak elárasztotta a metró kocsiját az a kellemetlen, ködként körülölelő érzés, hogy valami nincs rendben. Hát, nem is volt. Három, mondhatni fiatal férfi került összetűzésbe. A részleteket nem igazán tudtam, hiszen egy fokkal jobban érdekelt a dal, amit hallgattam. Azért, hogy képben legyek, egy pillanatra leállítottam a zenét, s hamar kiderült, hogy egy enyhén ittas állapotú csávó esett neki két másik munkásnak, akik a metróállomást használták toalettként. Fontos részletnek tűnt, hogy ez egy nő jelenlétében történt, mert e körül kezdett el forogni a történet, amibe végül természetesen részletesebben is belehallgattam. A teljes tényállást ismerni kell ahhoz, hogy ítéletet hozzunk.

Szíjjártó Péter

Mindenki rémülten, elfehéredett arccal figyelte az előttünk zajló eseményeket, s történetünk a tetőfokához közeledett. A vádló ordibálni kezdett, megindult a tettesek felé. Az egyik „vádlott” pedig rezzenéstelen arckifejezéssel nyúlt a kabátja belső zsebébe. Az emberek túl sok filmet néznek, ugyanis mindenki arra tippelt, hogy a férfi most előhúz egy fegyvert, és ennek lövöldözés lesz a vége. A másodperc töredéke alatt pattantak fel az emberek a helyükről, és egymást lökdösve, mintha ez segítene a haladásban, törtettek át egy távolabbi kocsiba, minél messzebb a vita helyszínétől. És ekkor jöttem rá, hogy én egy igazi balkáni lány vagyok, még akkor is, ha Újvidék valójában nem is a Balkán-félsziget határain belül helyezkedik el. A kocsiban öten maradtunk. A három ember, akik között egyre inkább forrt a gyűlölet és a verekedési vágy, egy ember, aki valamilyen tudatmódosító szernek köszönhetően a saját létezéséről sem tudott, valamint én, akinek még csak eszébe sem jutott, hogy arrébb menjen, vagy ellépjen az előtte álló pirosodó fejű csávótól, akinek vagy van pisztolya, vagy nincs, és a szememet forgatva erősítettem fel a zenét, mert a vita már egyre kevésbé érdekelt. Felfogtuk elsőre is. Nem szép mások előtt pisilni. Most ezért kell cirkuszt csinálni? Na, de legalább volt ülőhelyem.

 

PESTI MEGLÁTÁSOK

Amikor az ember elköltözik egy másik országba, belecsöppen egy olyan kultúrába, ami teljes mértékben eltér a sajátjától. Pedig csak háromszáz kilométerrel mentem távolabb, és azt is az anyaországba. De ha az ember nyitott szemmel jár, belehallgat a körülötte zajló beszélgetésekbe, meglepő dolgokat fedezhet fel. Nekem például nem okozott különösen nagy örömet felfedezni, hogy az emberek azt hiszik, hogy a szomszédommal egy leszbikus párt alkotunk.

Az első szomszédom, egy évvel idősebb lány, akinek két kisgyereke van, akik imádják a kutyákat. Mi is jól kijövünk egymással, és a csöppségek is imádják egymást. Ebben csak a lehetőséget láttuk. Hamar megtaláltuk a közös hangot, és amikor eljött a szép idő, közös programot szerveztünk. Kimentünk a patak mellé, arra a hatalmas zöld térre. A felnőttek ott tudtak beszélgetni, a gyerekek meg a kutyák pedig kedvükre rohangálhattak. Win-win.

A mellettünk elhaladó emberek mindig olyan kedvesen mosolyogtak ránk. Az egyik középkorú férfi oda is jött hozzánk beszélgetni, amikor a kutyája úgy döntött, hogy játszik velünk. Mielőtt továbbállt volna, még gratulált a gyerekekhez. Köpni, nyelni vagy akár megszólalni… Na, azt nem tudtam. Csak összenéztünk, hogy akkor ez most minket tényleg leszbinek nézett?

A feltételezésünket hamar megerősítette egy másik eset, amikor egy nő csak annyit szólt a kutyájához, hogy gyere, kerüljük ki a kis családot.

Ennyire elképzelhetetlen, hogy esetleg nem egy homoszexuális pár vagyunk, hanem mindkettőnknek van egy-egy gyereke meg egy-egy kutyája? Vagy egyikünknek van két kutyája, másikunknak két gyereke? Ami valójában tükrözné is a valóságot? Csak tudnám, hogy mit kapnak ezzel? Az egyik elítél, és azért mondja, a másik meg édeshármasban reménykedik? Sosem fogom megérteni a „pestieket”.

 

A MENNYBE VEZETŐ ÚT A POKOLBAN KEZDŐDIK

Szóval nem is lehetek én olyan rossz helyen. Azért persze fura volt reggel hatkor meghallani a templomi harangokat. Valaki tényleg ezért felkelt? Valakit ezért fizetnek? Egy pillanatra eljátszottam még azzal a gondolattal is, hogy rajtam/nekem talán csak az Isten segíthet. Vagy még az sem. Néha igazán kilátástalannak tűnt a helyzet.

(Folytatjuk)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Végső Vivienn
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik — Pető Anita
És menjünk A tavasz közeledtével, pláne így a nőnapon, nőnap alkalmából talán valami vidám dologról kellene ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A mesterséges intelligencia korszakának küszöbén A tavalyi év utolsó negyede a mesterséges intelligencia alapján működő szolgáltatások megjelenésé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
Szálkás? Nagy? Mindkettő? Folytatva a lapunk legutóbbi számában megkezdett testépítésről való írást, úgy gondoltam, hogy va...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Végső Vivienn
„Szeretem a kihívásokat” Végső Vivienn vagyok Bácsfeketehegyről.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
A zújvidéki lány esete Pesten IDŐKÖZBEN PERSZE BELEGYALOGOLTAM A POLITIKAI ÉLETBE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Elejét véve Február 10-én jelent meg az In Flames új albuma, a Foregone

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jó hangulatú koncert alakult ki a délutáni napsütésben is
Összhangban az anarchia Nem tervezett találkozás a Voivod zenekar dobosával

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fodor András (fotó: Fekete I. Alfonz)
Aki választ: Fodor András Fodor András vagyok, író, kritikus, doctor, alelnök és hoppmester. Mindezeket angolul is szoktam ...

0 Hozzászólás | Bővebben +