: pixabay.com
pixabay.com

A zújvidéki lány esete Pesten

: pixabay.com
pixabay.com

AZ ÚJVIDÉKI ESET

Szóval, volt egy kis ügyem. Egy keverék kutya tartja rettegésben a környéket, és engem is. Nem egy kóbor kutyáról van szó, hanem egy idióták által vásárolt Stafford keverékről.

Én sosem a kutyát fogom okolni. Hogy miért nem? Mindenkinek megvan a maga személyisége. Én tudom, hogy nem mehetek oda csak úgy emberekhez, hogy lekeverjek nekik egy hatalmasat, még akkor sem, ha égek a vágytól. Viszont a kutya nem tud a társadalom által meghatározott szabályokról, meg a törvényekről. Na, de pont ezért van gazdájuk. Én tudom, hogy a kutyám a légynek sem tudna ártani, de attól még pórázon tartom. A másik kutyám darabokra szedne mindent és mindenkit, de eddig még nem történt meg a baj, mert pórázon sétáltatom. De a fent említett Stafford idióta családjának egyik tagja sem képes arra, hogy pórázon vezesse nem kicsit agresszív kutyáját, aki száz méterről is kiszúr minket, és onnantól kezdve se hall, se lát, csak rohan és támad. Már nem tartom számon, hogy hányszor történt ilyen. Egyszer az állatorvosnál kötöttünk ki. De figyelembe véve, hogy én magam nem szereztem sérülést a kutyák harcában, a dolog a kutyát sem érdekli. Az állatorvosi számlák csak halmozódtak, de még így is kevés volt az összeg ahhoz, hogy pert indítsak. Magyarországon már elaltatták volna a kutyát. Otthon csupán annyit tanácsoltak, hogy hívjam fel a rendőrséget. A részletes beszámolóm után megnyugtattak, hogy máris kijönnek, másrészt pedig arra utasítottak, hogy hívjam fel a kommunális rendőrséget, hiszen ez az ő hatáskörükbe tartozik. A sima rendőrség legfeljebb felveszi a jelentést és jegyzőkönyvet ír. A kommunális rendőrség meg simán nem jön ki. Igen, volt némi eltérés a két szerv között.

A kommunális rendőrségen dolgozó nőt, akivel volt szerencsém beszélni, valahonnan a szántóföldről szalasztották. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy pereljek, de nem akarta figyelembe venni a részleteket. Aztán jött a következő, edukuj se pravno. Igen, aranyom? Csak a hívás elején elhangzott figyelmeztetés, hogy minden beszélgetés rögzítve van, tartott vissza attól, hogy elküldjem a nőcit egy melegebb helyre, és közöljem vele, hogy vele ellentétben én befejeztem egy egyetemet, sőt, a Jogi Kart, és most már a mesterképzést csinálom, és nem azért tartok ott ahol, mert nyalok valamelyik pártnak, hozzá hasonlóan. Edukovala sam se pravno. Pont ezért hívtam magukat.

Míg elláttam a kutyák sérüléseit, végre megérkezett a rendőrség is. Forrt a vérem a dühtől és a gyűlölettől. Bosszút akartam, vagy legalább egy méltó büntetést. Rettegve jártam sétálni, megfosztottak a napi garantált örömömtől. Nem nyugtató volt a séta, hanem félve tettem ki a lábam az utcára, és azon morfondíroztam, hogy vajon most mi fog történni, mekkora lesz a kár, és mennyibe fog az nekem kerülni. Vagy, hogy egyáltalán túlélem-e.

Megint, aznap este talán huszadjára is, elmeséltem a rendőröknek, hogy mi történt. Megadtam az adataimat, ők meg elbeszélgettek a szomszédommal, majd pedig azt tanácsolták, hogy szerezzek fegyvert. És lehet azt feketén is. Sőt, úgy még olcsóbban megúszom. Hahh, szolgálnak és védenek. Ezek is annyit érnek, mint a diplomám. Kitörölhetem velük a seggem.

 

NŐNEK, SZŐKÉNEK, ILDINEK LENNI JÓ

Egy zsúfolt parkolóban keringtem városunkban, amikor elhaladtam egy üres hely mellett. Azt a parkolót én kinéztem magamnak. Egy ilyen alkalmat nem hagyhattam ki, tolatva indultam vissza. Mert ugye megy a rükvercbe parkolás. Mondjuk azt is csak akkor tanultam meg, amikor felköltöztem Pestre. Bizonyíték gyanánt képet is csináltam az első próbálkozásomról, remekművemről. A kép láttán apám rögtön azt kérdezte, hogy ki állt be helyettem, mert otthon a pici lánya még az udvarba sem tud behajtani egyenesben. *Nagyon szépen pislog* én voltam.

A zene mellett is hallottam, ahogy a közelemben mobilozó pasi a szemét rám emelve odakiáltja, hogy most egyenesítsem ki. Köszi. Erre magamtól nem jöttem volna rá, hanem még mentem volna pár kört. Le merném fogadni, hogy ha nekiálltam volna bénázni, és nem sikerül elsőre beállni, akkor még be is parkol helyettem. Szőke nőnek, Ildinek lenni jó. Vagy csak a pasiknak van egy legyőzhetetlen vágyuk, hogy megvillogtassák azt az Y kromoszómát, és okvetlenül hőst akarnak játszani, ha nőt látnak a volán mögött. Bezzeg, amikor a frizsidert kellett felvinni a tizedikre, akkor mind eltűnt, mint a kámfor. Talán akkor is fel kellett volna nyitnom a motorháztetőt. Ilyen körülmények között még a kihalt utcán is megjelent volna egy szuperhős. Én pedig gondolkodás nélkül fogtam volna be. De így kénytelen voltam magam beparkolni, részben pedig felvinni a frizsidert, ami csak harminc centivel volt nálam magasabb. A súlyáról pedig ne is beszéljünk.

 

ADAPTÁCIÓ ÉS AZ INTEGRITÁSOM AZ ÚTON VISSZAFELÉ

A Budapest felé vezető úton megint felmerült bennem a nagy kérdés. Beilleszkedni, pipogya pestinek lenni, vagy kiállni amellett, aki vagyok? Nem lázadtam, csak nem akartam elveszíteni azt, aki és ami vagyok.

Az emberek nem tudják magukat feltalálni, és a jobb élet reményében elmennek Németországba Gastarbeiternek1. Ott vesznek egy olyan kocsit, ami a németnek már nem kell, és olyan munkát végeznek, amit a német nem akar, otthon viszont elhencegnek az ezer eurós fizetéssel, ami Németországban vicc, és hirtelen elfelejtik, hogy mi a Stau2 magyar megfelelője, vagy hogy mondják azt, hogy Flohmarkt3. Én pont ennek a pesti változata nem akartam lenni. Én nem akartam behúzni a fülemet és a farkamat. Az nem én vagyok. A gondolataimat kénytelen voltam elhessegetni egy rövid időre, amikor megjelent előttem a határ. Mert akkor kezdődött a játék.

A határon jöttek a tipikus kérdések, amiket már nagyon untam. Két olyan kérdés van, amire még nem tudtam normális ember módjára reagálni. Egyszer sem ment, de úgy érzem, hogy annyiszor hallottam már ezeket a kérdéseket, hogy megengedhetem magamnak, hogy pimaszul feleljek.

Meg szabad simogatni? Igen. Meg a kutyát is.

Harap? Nem. De a kutya sem.

Szokott az embereknek kelleni pár perc, mire leesik, hogy mit is mondtam. Az arcomon elterülő vészjósló mosoly gonosz csillogása árulja el, hogy ez nem az a hétköznapi válasz, amire számítottak. Elvégre is, mégiscsak azt mondtam egy tiszteletreméltó vámőrnek, akitől függ az, hogy hol éjszakázom, hogy én nem harapok, és meg is lehet engem simogatni. Még sosem volt unalmas a határátkelés. Néha sajnáltam, hogy csak ilyen ritkán ganéskodhatok. Igyekszem nem eltörni a kútra járó korsót.

Aztán megláttam a Budapest táblát. Valahogy mindig jó az időzítés a dalokat illetően. Most az üvöltött a hangszóróból, hogy …the wild, wild city. It ain't no place for a girl so young and pretty4. S én mégis idejöttem. A Google Maps vezetett. Ne feledjük, a Google a barátunk, de a közlekedést illetően elég trükkös tud lenni. Főleg akkor, ha az ember nem hallgat rá. Én sem szeretem, ha megmondják nekem, hogy mit csináljak.

Így is folytattam az utam. Vadan, lázadva. Aki nem tudta volna, annak gyorsan elárulom, hogy az Ildikó germán eredetű női név, jelentése harcos. Amúgy, ismételten a Wikipédia szerint, a Krimhilda névből származik. Eme nő Attila hun uralkodó felesége volt, aki a nászéjszakán meg is mérgezte férjét. Csak mondom…

 

BUDAPEST OLYAN, MINT EGY ORR

Budapestnek van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy bedugul. Az ember elsőben hajt végig az utcákon, miközben kárörvendően néz rá a tábla, miszerint hetvennel lehet menni. Lehet hát, na, de hol? Az egyik ilyen dugóban ültem, hátsó ülésen a kutyákkal, akik már nem igazán lájkolták azt, hogy lépésben haladunk, folyton megálluk. Csak egy kis friss levegőre vágytam, amikor lehúztam az ablakot, és a figyelmemet felkeltette egy mellettem álló autós, aki kihajolt az ablakon.

Szia cica, van gazdád?

Nem tudtam mire vélni. Ott volt a két kutya, én meg túl régóta nyomorogtam a dugóban ahhoz, hogy erre viccesen tudjak válaszolni, esetleg játékosan. Szóval mit tehettem volna? Felhúztam az ablakot és felerősítettem a zenét. Ez a szöveg már nagyon rég kiment a divatból. Kóla sem „kő“.5

1 német, jelentése: vendégmunkás

2 forgalmi dugó

3 bolhapiac

4 a vad, vad város. Ez nem egy oly fiatal és csinos lánynak való hely.

5 Jó a segged, kő kóla? – valahai béna, randizás céljából lányok „felszedésére“ használt mondat. A szia cica, van gazdád udvarlással együtt ment ki a divatból.

 (Folytatjuk)

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: pixabay.com
Belül csak Talán a tavaszi fáradtság, talán a nemet mondás képességének hiánya teszi, de az utóbbi időben mi...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Horváth Ákos
A hivatás mindig megtalálja az embert „Lelkipásztorként a lelküket kísérhetem, azonban úgy érzem, hogy több szakmai tudásra van szükség...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
Szörfözz csökkentett veszéllyel Nem győzünk eleget beszélni arról, hogy a mai világban milyen fontos az online térben való bizton...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kiss Noémi
„Bízom benne, hogy a jövőben is megtalálom a helyem” Kiss Noémi vagyok, egy 21 éves szenttamási lány, aki a gimnáziumot a szülővárosában fejezte.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: pixabay.com
A zújvidéki lány esete Pesten AZ ÚJVIDÉKI ESET

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Sporhetsztori 125. 125. rész – HozmitHoz

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Idén is zajozunk Megérkeztek az első a nevek az ez évi Fekete Zaj fesztiválra

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halálbrigád felhozatal

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gömöri Eszter (fo: Kiss Dániel)
Aki választ: Gömöri Eszter Gömöri Eszter vagyok 5 mondatban.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: 2080: első, második, harmadik… (fo: Lukács Melinda)
A negyedikre várva Hogyan készül egy eredeti vajdasági képregény?

0 Hozzászólás | Bővebben +