Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2023. Novella, 1. hely

Majális után

A hirdetőtáblát figyelem. Anyám kint hagyott a kerekesszékben, míg ő bement a boltba.

Eladó házak, külföldön lévő munkahelyek, kőművesek és ácsok. Végül, amiből a legtöbb van, a gyászjelentések. Egymás mellett sorakoznak, néhány egymásra ragasztva, mintha verseny lenne a halál. A mellettem álló idős nő rámutat az egyikre. Fiatal, ismerős az arca, de nem tudom, honnan.

– Múlt héten lőtte le magát. Mik nem történnek ebben a városban…

Mire ráveszem magam, hogy válaszoljak, már csak messziről látom bottal bicegni. Döbbenten bámulok előre.

Nem sokkal a városban történt gyászos események után elköltöztünk anyámmal a városból. A régi házunkból már mindent kipakoltak, amikor beállított hozzánk egy fószer, hogy hozta az utolsó túrát a faházból. Kérdőn néztem rá, mert nekünk nem volt faházunk, de mire észhez tértem, lepakolta a dobozokat és elhajtott. Kinyitottam az egyiket, aminek a tetején egy sárga füzet volt, páratlan számú virágszállal.

Április 28.

„Úgy gondoltam, életem hátralevő részében naplót fogok írni. Minek? Azt pontosan én sem tudom, csak fél füllel hallottam irodalomórán, hogy volt egy ember, akinek a halála után csomó pénzért adták el a naplóját. Hátha nekem is bejön a biznisz.”

Április 29. Helyzetjelentés

„Most éppen az erdei faházban vagyok. Az utóbbi időben egyre többet jövök ki terveket szövögetni. Régen apám sokat dolgozott itt tavasszal, de aztán beteg lett, és soha többé nem jött. Évekig próbálta eladni, de senkinek nem kellett. A fiókok tele vannak rozsdás csavarokkal, több mint tíz éve lejárt sörrel és régi fotókkal. A falakat meztelen nős képek borítják. Az egyik egy márkás autónak van dőlve és úgy pózol. Undorító. A magas fák miatt szinte alig jut be fény a kis házba, így gyertyákkal és egy kis zseblámpával világítom meg a helyet.

Az iskolát egy ideje messziről kerülöm. Miután véletlenül eltaláltam a biológia-tanárnőmet egy krétával, az igazgatónak rögeszméjévé vált, hogy engem intézetbe kellene zárni. Pedig csak azt a hülye Bennert akartam eltalálni, mert elvette Berci kajáját. Mindegy, úgyse hinnének nekem.”

Április 30.

„Berci, akit tegnap említettem, na ő az egyetlen barátom. Fél éve költöztek ide, az apja valami menő céget vezet, vagyis ezt hallottam róla, de igazából soha nem kérdeztem. Nem úgy néz ki, mint akinek az apja menő céget vezet. Először csak a suliban lógtunk együtt. Klikkereztünk kint az udvaron, amikor tesi volt, mert a többi fiú focizott, én meg utáltam a focit, Berci meg… Berci velem utálta a focit. Aztán elkezdtem járni hozzájuk délutánonként, ekkor még nem látogattam a faházat, és elég jól összeszoktunk. Egy dolgot azonban soha nem tudtam megszokni, azt, ahogyan a cigarettáját szívta. Volt abban a mozdulatban valami, ami nem stimmelt, csak nem tudtam rájönni, mi.”

Május 1.

Miután kimaradtam az iskolából, Berci még tartani akarta velem a kapcsolatot, ezért egyik délután elhívtam a faházba. Először ártatlanul beszélgettünk, de csakhamar felidegesített, mert mindig az iskolára terelte a témát. Én mondtam neki, hogy nem fogok bejárni, ne erőltesse a témát.

A kis civakodásunk után csendben ültünk egymás mellett. Berci lapozgatni kezdte apám régi újságait. Az egyik képnél elég sokáig elidőzött, de amikor odanéztem, ledobta a földre az újságot, és kijelentette, hogy mennie kell. Egyszerre értünk ki a faházból, megragadtam a csuklóját, pipacspiros volt, majd elrántotta a kezét és futni kezdett.

Amikor visszamentem a faházba, láttam, hogy az összes újság közül pont a Playgirl akadt a keze ügyébe.

Május 2.

Másnap Berci már nem jött a faházba. Volt bennem egy kis furcsa érzés, hogy egyedül vagyok, de gyorsan elhessegettem. A legtöbb időmet ott töltöttem, és mikor véletlenül éppen otthon találtam magam, anyám két bagó között rám förmedt, hogy hol lógok naphosszakat. Ez az incidens után inkább éjszaka közlekedtem a lakásban, és főleg akkor, mikor tudtam, fodrásznál van.

Egy dolog még mindig érintetlen a faházban. Apa fegyveres vitrinje. Nem volt fegyvertartási engedélye, és lőni se tudott, nem is használta volna soha arra, hogy állatokat öljön, mert egy beszari alak volt. Inkább csak csodálni szerette őket, tetszett neki az, ahogy kinéztek. A vitrin új korában egy múzeumi darabnak is beillett volna, viszont most por fedi, és nem is lehet pontosan látni, mi van benne.

Május 3.

Berci ma sem jött. Úgy felidegesített a Playgirl látványa, hogy inkább tűzbe dobtam.

Május 4.

„Nagy napra ébredtünk, kedves Naplóm!

A barna üvegvitrint és az összes tartalmát óvatosan megtisztítottam. Egyet viszont nem helyeztem vissza a polcra. Az asztalon hevert, a töltények mellett. Alaposan megtörölgettem a fegyvert, majd újratöltöttem. Hét előtt néhány perccel kimentem az erdei faház mögé, hogy kipróbáljam, milyen lőni.

Pukk.

Belelőttem a sűrű erdőbe. Kicsit sípolt is utána a fülem. Néhány madár kirepült a fészkéből, de éneküknek hangját elnyomta a közelben lévő autópálya zaja. Most visszajöttem a faházba, hogy dokumentáljam utolsó gondolataimat.

Becsuktam a szemem, mint azokban a menő filmekben, hátha ettől majd kicsit könnyebb lesz. Megráztam magam, és inkább kinyitottam a szemem. Nem játszódott le előttem az életem, vagy hasonló marhaságok, csak az jutott eszembe, hogy a történelem-tanárnőm – aki utált, de tudott azért érdekeseket mondani – egyszer arról mesélt, hogy ha az ember felkutatja a családfáját, megértheti az életét. Például rájöhetsz arra, hogy azért mentél hozzá egy alkoholistához, mert az ük-üknagymamád is egy olyanhoz ment hozzá. Nekem nem kellett messzire mennem, hogy lássam, kinek az útját követem. Tudom, apám mit mondott volna. »Az élet kibaszottul nem egy film, fiam!« Egy képet látok most még a szemem előtt, az pedig nem más, mint ahogyan Berci fogja a cigarettát. Azt hiszem, én sem fogtam nagyon másképp, csak én nem láttam magam kívülről.”

Ahogy a következő oldalra hajtottam, hirtelen megváltozott a kézírás. Egy sokkal fegyelmezettebb ember írása volt ez, szép, kerek betűkkel.

„Miután elindultam az erdőbe, csak lassan bolyongtam a fák körül, de mikor egy éles durranást hallottam, elkezdtem szaladni a ház felé. Úgy szaladtam, mint életemben soha. És amikor kinyílt a faház ajtaja, elém tárult a golyó áldozata. Tudom, illetlenség beleolvasni más naplójába, de én megtettem. Csak magyarázatul írtam most le ezeket, ha valaki megtalálja, tudja, mi történt.

Ha te is mész, én is megyek.”

Aláírás: Bertalan.