Hát, akkor ennek is vége lett.

Egy kicsit idő előtt, egy kicsit váratlanul, de egy újabb tanév lett a múlté.

Ha azt gondoltuk, hogy a koronavírus-járvány végeztével lesz egypár normális tanévünk, akkor tévedtünk. A tavaly kezdődő háború közvetlenül nem hatott ki az iskolai mindennapokra, viszont a közelmúltban történt lövöldözések igen komoly nyomot hagytak rajta. Gyásznapok, a tanítás beszüntetése, és most idő előtti tanévzárás. Azt mondjuk senki sem tudja hitelt érdemlően megmagyarázni, hogy az idő előtti tanévzárás hogyan segíti elő azt, hogy elfelejtsük vagy feldolgozzuk azokat az eseményeket, amelyek miatt országunk ismét bekerült a híradókba. Ha nagy a baj az oktatásban, nem kell iskolába járni? Ezzel mi fog változni, hogyan lesz ettől minőségesebb az oktatás? Fejet a homokba, mindenki maradjon otthon, majd minden jobb lesz, és az egész társadalmunk meggyógyul egyik pillanatról a másikra – na persze. Nem tűnik túl hihető forgatókönyvnek. Ettől csak még kilátástalanabbá válik a helyzetünk, az oktatás és az egész ország, a társadalom helyzete.

Szerencsére mindez nem jelent bezártságot, így mindenki úgy ereszti ki a felgyülemlett gőzt, ahogy szeretné. A lazításra mindannyiunknak szüksége van, használjuk ki az elkövetkező időszakot.

És nevessünk.

Ne felejtsünk el nevetni.

Találjunk rá okot, és akkor felhőtlenül.

Felhőtlenül és hosszan, hosszan, legalább őszig.

De a nagy kacagások közepette se feledkezzetek el arról, hogy műveljétek magatokat (és kertjeiteket). Tanévzáró lapszámunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni. Az elkövetkező oldalakon a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének díjazott alkotásait olvashatjátok. Vers, novella, publicisztika, értekező próza és persze humoreszk – ahogyan azt megszokhattátok. És mindezt szokás szerint, immár hagyományosan Gutási Lukács fotóival.

És nevessünk!

Képgaléria: