Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2024. Értekező próza, 3. hely

De mi lett a nővel, avagy Irina valódi?!

2024. február 16-án és 17-én szem- és fültanúi lehettünk a De mi lett a nővel? című előadásnak, amit a Zentai Magyar Kamaraszínházban mutattak be 19 órakor. A darabot Pavlovics Csehov orosz író novelláiból Kiss Csaba készítette és Dévai Zoltán rendezte.
A színművet dobozszínpadon játszották, a szereplők jelmezei közönséges öltönyök voltak. Három jellegzetes díszletelemet használtak az egész előadás során, amelyek kiemelkedő szerepet játszottak a hangutánzásban, illetve ezekkel helyettesítettek más tárgyakat. A színpad körül elhelyezett reflektorokkal külön megjelenítették az irreális síkot. A színdarabból kivehető, hogy a rendezés realista és szöveghű, látszik rajta a dramaturgiai munka, a színészek sosem rögtönöznek.
A mű a férfiak életének eseményeit mutatja be, viszonylag humoros módon, három szereplőn keresztül. A középpontban egy férfi áll, Jura (Virág György alakítja), aki a történeteit meséli a cimboráinak, Gyabkinnak (László Roland) és Aljosának (Szalai Áron). Jura mindvégig szabad kezet kap az előadás során, ő befolyásol mindent. Őt nem érdekli az, hogy barátai hisznek-e neki, vagy sem. Ő mindenről tud. A műben még szerepet a kap a „színház a színházban”, vagy „játék a játékban” effektus, ezen keresztül mutatják be a szereplők Jura anekdotáit. A legtöbb történetben Jura is szerepel, úgy, mint saját maga, vagy éppen valaki mást alakít. Gyabkin és Aljosa csak akkor játsszák önmagukat, amikor az ő történetüket mesélik. A legtöbb mellékszerepe Gyabkinnak van. Az előadás során a néző is szabadon eldöntheti, hogy Jurának mikor van igaza, illetve mikor hazudik. A műben egyetlen női alak jelenik meg, Irina Bikulina, aki körül az egész cselekmény forog. Őt nem jeleníti meg egyetlen színész sem, viszont egyszeri megnyilvánulásakor a műben tárggyal helyettesítik, illetve Gyabkin szólaltatja meg a hangját. Ez egy kissé közhelyes, mivel pont a legfontosabb szereplő mutatja be Irina karakterét, s ezáltal egyfajta komikumelemet teremt meg. Aljosa végtelenül szerelmes belé, kapcsolatban is volt a hölggyel, aki elutasította Aljosát, mivel elszólta magát. A három szereplő Irina nagybátyjának báljára készül, ahol találkozhatnak vele, de Jura feltartja őket a történeteivel, mivel mindvégig tudja, hogy mi lett a nővel...
Leginkább vonzóak a darabban a szereplők társadalmi nézetei, illetve a meglátásuk bizonyos témákkal kapcsolatban. Már a mű legelején találkozhatunk egy kisebb összetűzéssel Bikulina bankár és egy férfi között Jura elmondásában, mivel ez az egyik története. Kiemelhető az a részlet, amikor Jura és Gyabkin próbálja rávenni Aljosát, hogy vitázzon, de Aljosa nem engedelmeskedik, végül a mondandójából a történet az irreális síkba torkollik. Mindez a rendező érdeme. Tehát Bikulina bankár és a férfi amiatt vitáznak, hogy a halálbüntetés vagy az életfogytiglanig tartó börtönbüntetés-e a jobb. A férfi válasza az, hogy jobb élni bizonyos körülmények között, mint sehogy. Csak úgy sugárzik belőle az optimizmus. A két fél közötti fogadás alapján a férfinak tizenöt teljes évet kell eltöltenie a bankár egyik szobájában, a külvilággal sem érintkezve. Ebben a jelenetben a könyvek fontosságán van a hangsúly. A férfi, miután szándékosan megszegte a fogadást, elmondja a bankárnak, hogy mennyi tudást szerzett ez alatt a tizenöt év alatt, s ezt lehetetlen tőle elvenni. Kialakul egyfajta kompromisszum a férfi és a bankár között, ugyanis a férfi műveltebbé vált, a bankárnak pedig nem kellett fizetnie.
A színészek előadásmódján látszik, hogy ismerik a fájdalmat és a humort, ezáltal egy egészen hihető képet vetítenek a nézők elé. A mellékszereplőket illetően többnyire egy tulajdonság emelkedik ki: egy parányi empátia. Ezt főleg akkor vehetjük észre, amikor Vologya bácsi Misenkának próbálja elmondani a rossz hírt. Először csak viccelődik és kerüli a témát, de aztán a saját karakterének teljesen az ellentétét mutatja, és megpróbálja vigasztalni Misenkát, majd visszatér az eredeti jelleme. Némi hasonlóság fedezhető fel Vologya bácsi és Pavel Safranics, a hajógyáros között. Az ezt alátámasztó jelenetben Pavel ösztökéli Misenkát, hogy húzza már ki a fogát, mert nem bírja elviselni a fájdalmat. Ezt persze úgy teszi, hogy közben a testével próbál ellenkezni, de a tudata vezérli őt, akárcsak Vologya bácsit. Ebben a történetben érdekes Misenka és Oszip Franzics dialógusa. Fontos leszögezni, hogy Misenka pénzt szeretne kérni Osziptól. Oszip ezért tanácsot ad Misenkának, hogy hogyan tudna betegeket csalogatni a fogorvosi rendelőjébe. Itt külön kitér arra, hogy az emberek számára lényeges az esztétika, ezáltal jobban megbíznak a másik emberben. Oszipnak teljesen igaza lehet.
A címbeli kérdésre válaszolva, hogy „mi lett a nővel?” rengeteg válasz létezik. Mivel talán hihetünk Jurának és minden története igazságának, ebből kiindulva Irina létezik, és nem csupán szimbolikusan szerepel a műben. Vagy talán Irina olyan, mint egy kihagyott lehetőség a színészek életében, ami teljesen racionálisnak mondható. A kérdésre a feleletet mindenkinek magának kell eldöntenie, a néző szabad kezet kap az előadás során, akárcsak Jura. Ebben a műben az érzelmek egyenrangúak, látható benne a humor és a tragédia közötti különbség. A színészek játéka kiemelkedő és egy új élményt ad. Érdekes a pantomim alkalmazása is, mivel ennek segítségével hitetik el a színészek a nézőkkel azt a bizonyos dolgot, ami nincs is ott. A darabot kissé nehezebb értelmezni, és nem egyszerű a dolgok mögé látni, így a többszöri megtekintése által kaphat az ember tisztább képet, nemcsak a történetről, hanem a mögötte rejlő üzenetekről is, melyeket Kiss Csaba, a szerző szolgáltat. Noha egy kissé bonyolult, de ugyanakkor rendkívül méltányolható előadás. A rendezői munka is kiemelkedő, a színészek szó szerint „belebújnak” a szerepbe, ebből is látszik a tökéletes és megfontolt karakterválasztás, a díszlet visszafogott, ámbár a művészek ezt kreatív módon használják fel. A darab mindenképp érdemes arra, hogy a választásunk rá essék és megtekintsük.