: Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban
Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban

Patrick Wilding kalandjai (2.)

: Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban
Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban

Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Homérosztól sok-sok képregényen át a Deep Purple-ig, avagy Aiasz kalandjai és alakváltozásai a mitológia világában

Mint korábban már mondtuk is, Sergio Bonelli (1932–2011), Za-gor Te-nay alakjának eszmei atyja először úgy tervezte, hogy Ajaxnak nevezi főhősét. Ez a görög mitológiai név magyarosan Aiasz lenne… A görögök meg így írják: Αἴας. Csak hát az ifjabb Bonellit gyorsan eltántorította névadási szándékától, hogy már akkor is létezett egy ugyanilyen nevű mosószer. Nehogy már egy mosóporról nevezzenek el egy képregényes szuperhőst! Ki olvasna olyat?! Ezért aztán tovább töprenkedett, és így lett végül a főszereplőjéből Zagor. Vagyis polgári nevén Patrick Wilding.

Erre az elsődleges, Ajax/Aiasz/Αἴας-féle névadási szándékra utal a Zagor fekete izompólóján azóta is látható stilizált sas alakja is, hiszen görögül aietosz pontosan annyit tesz: sas. Az ógörög mitológiában két Aiaszt is találunk, Homérosz Iliászában mindketten szerepelnek, sőt többnyire egymás oldalán küzdenek Trója bástyafalainak ostrománál, a hajók védelmében, a Patroklosz holttestéért vívott ütközetben; gyakran hasonlítják őket két hatalmas bikához vagy oroszlánhoz. Megkülönböztetésükre használjuk a „kis” és „nagy” előtagot, a termetük alapján:

„Szólt; rivalogtak az argosziak, mint harsog a hullám

nagy meredek parton, ha Notosz jő, és a kiugró

szirthez hajtja, amit sürü hullám ver szakadatlan,

mert innen vagy amonnan örökké szélvihar űzi.

Fölkeltek, s gomolyogva a gályáikhoz oszoltak.

Füstöt csaptak a sátraknál, s lakomájukat ették.

Mindegyikük más-más istent kért áldozatával,

hogy kikerülje a szörnyü halált s a csaták veszedelmét.

Büszke bikát szentelt a seregvezető Agamemnón,

hájas ötesztendőset a szörnyüerős Kronidésznak.

Majd az akháj vének legjobbjait egybehivatta:

mindjük előtt Nesztórt és Ídomeneusz fejedelmet,

majd meg a két Aiászt s vélük Tűdeusz fiusarját,

és hatodiknak a Zeuszra ütő elméjü Odüsszeuszt.

Hívás nélkül jött riadóhangú Meneláosz,

mert testvérének gondját ismerte a lelke.

Hát a bikát körülállva, emeltek az árpadarából.

Majd köztük könyörögve beszélt a király, Agamemnón:

 

»Zeusz, te dicsőnevü, fönt a sötét felhők magasában,

tedd, hogy a nap ne merüljön előbb le, s az éj le ne szálljon,

míg Priamosz lobogó fedelét nem döntöm a földre,

s el nem hamvasztom kapuját vad lánggal egészen,

és Hektór kebelén nem tépem még cafatokra

érckardommal az inget, míg körülötte a síkon

porba zuhant sok harcostársa harapja a földet.«”

(Homérosz: Iliász – Devecseri Gábor fordítása)

Nos, mily kedvesen is szólt itt ez az Agamemnón…

Hát mitológiai alakhoz illőek az ilyen szavak?!

Valójában igen, elég csak végiggondolnunk, mi mindent követtek el egymás ellen a trójai háborúban. És bizony a két Aiasz sem szent életű ember ebben a történetben. A „kis” Aiasz hiába harcolt hősként, végül egy nyomorult, megvetett erőszaktevőként végezte, amikor Poszeidón keze által elérte a méltó büntetése.

Zagor

Zagor a Strip Zlatna serija ötszáznegyvenkettedik számának címlapján

A megerőszakolt jósnő

Oiliadész, vagy más, ugyancsak elterjedt – számomra egy kicsit szimpatikusabb – írásmódjában, Oileusz király, a Korinthoszi-öböltől északra elterülő vidék, Lokrisz uralkodójának fia, a „kis” Aiasz negyven hajót töltött meg önkénteseivel, amikor csatlakozott a Trója bevételére induló hellén hadakhoz. A csatában kiváló kelevézhajítóként tűnt ki, de gyorsaságát is csodálták, hiszen futóként csak Akhilleusz volt gyorsabb nála. A lokriszi harcosok pedig elsősorban a parittyahajításban és a nyilazásban jeleskedtek. Az egészre azonban rossz fényt vetett a „kis” Aiasz féktelennek és vakmerőnek mondott természete.

De talán épp ez a természete s elsősorban a vakmerősége vezérelte, ösztönözte arra is, hogy tagja legyen a falóban megbúvó „különítménynek”. Így pedig jelen volt akkor is, amikor Trója elesett: Kasszandra, a trójai királyi pár leányának nyomában Athéné oltárához rontott, és ott helyben megerőszakolta a jósnőt. A szent helyen – ami, csak hogy tovább fokozza az erőszak alávalóságát, bizony már a görög hitvilágban is szentségtörésnek számított. Az akhájok Odüsszeusz utasítására azonnal meg akarták kövezni ezért Aiaszt, akármennyire is közülük való volt, akármilyen érdemeket szerzett is addig a harcban, s épp csak az mentette meg az életét, hogy ő is ugyanarra a szent helyre menekült, Athéné oltárához, amit nem mocskolhattak be a vérével, ezért végül mégsem bántották, „megúszta a dolgot”. Hihette akkor még ő…

A szentségtörést azonban az istenek is látták, és feldühödtek emiatt, jól sejtette ezt már előre Odüsszeusz. A hazafelé hajózó, győztesen ünneplő görög hadakra Athéné istennő szörnyű vihart zúdított, sok-sok hajójuk elsüllyedt, darabokra tört, a „kis” Aiaszét pedig még villámcsapás is sújtotta. Nem véletlenül…

Aiasz és Kasszandra

Aiasz és Kasszandra – Solomon Joseph Solomon festménye 1886-ból

Az erőszaktevőnek azonban sikerült kiúsznia egy sziklára, és öntelten azzal kérkedett, dölyfösködött, hogy az isteni akarat ellenére is életben maradt. De ilyesmi persze nemcsak a mitológiában, hanem a való életben, a hétköznapi, profán világunkban sem lehetséges… Poszeidón emelkedett ki a vízből, és háromágú szigonyát az Aiasz életét megmentő sziklába döfte, amelyik ettől megrepedt, eltörött, széthasadt, s az erőszaktevőt elnyelte a tenger.

Gondolom, az ifjabb Bonellinek – ahogy igazából a mosópor keresztmarketingesének sem – nem ezek a részletek ragadták meg a fantáziáját, amikor róla akarta elnevezni főhősét. Az pedig már egy egészen másik mitológiai szál ugyanebben a történetben, hogy Aiasz holttestét később Thetisz, a tengeri nimfa, Akhilleusz anyja temette el Mükónosz szigetén. De ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy a lokrisziaknak milyen árat kellett fizetniük a későbbiekben még ezer esztendőn át a „kis” Aiasz szentségtörése miatt: hogy kiengeszteljék Athénét – egy jóslat értelmében, amelyet már nem Kasszandra fogalmazott meg, tehát hittek is benne az emberek –, minden évben két-két szüzet küldtek Trójába, hogy szolgálják az istennőt a templomában, amelyet sohasem hagyhattak el. A történetírók többsége egyetért abban, hogy ez a szokás a későbbiekben csak az időszámításunk előtti 4. században, a phókiszi háború után szűnt meg.

A „nagy” Aiasz Akhilleusz unokatestvére és Telamón szalamiszi király fia volt, ezért nevét használjuk még Aiasz Telamóniosz formában is. Úgy tartják a mítoszok, hogy Heraklész egy alkalommal, amikor Szalamisz szigetén vendégeskedett barátjánál, Telamónnál, azért fohászkodott Zeuszhoz, hogy adjon vendéglátójának bátor fiúgyermeket. A görög főisten pedig egy sast röptetett oda, hogy ezzel jelezze: óhaját meghallgatta, kérését teljesíti. Heraklész ezért azt javasolta Telamónnak, hogy születendő fiát a sasmadárról nevezze el Aiasznak. A trójai hadjárat hozta el az ő vesztét is őrületében (miután egy egész marhacsordát lemészárolt…), mégis méltósággal követett el öngyilkosságot, emlékét – atyjáéval együtt – még sokáig tisztelték Szalamiszon, ahol a piactéren temploma is állt.

Deep Purple

Deep Purple: Purpendicular (1996) – A zene, amely nagyszerűen kiegészítheti ezeknek a történeteknek az olvasását

Kit Teller nyomában

Többször elkövettük már azt a galádságot, hogy egy-egy képregény mellé zenehallgatásra javasolt műveket is ajánlottunk. Most, Zagorhoz – akiből mégsem lett Ajax – egy merész vonással visszakanyarodva a Deep Purple zenekar 1996-os Purpendicular című albumát ajánljuk a figyelmetekbe. Igaz, no jó, az együttes itt játszó tagjai – Ian Gillan (ének), Steve Morse (gitár), Jon Lord (billentyűk), Roger Glover (basszusgitár) és Ian Paice (dob) – jószerivel még nem is ismerhették egymást, amikor Sergio Bonelli forgatókönyvíró és Sergio Tarquinio képregényrajzoló elkészítette az Il ribelle című rövid történetet. Vagyis, ahogy mi olvastuk annak idején: Odmetnik. Ez azonban, mielőtt a kezünkbe kerülhetett volna szerbhorvát fordításban, hét évig állt a két szerző fiókjában. Ez tulajdonképpen két kis sztori, amelynek főhőse egy bizonyos Alan Lebaux, különösebben nem is vált ismertté.

Aztán 1960-ban és 1961-ben Sergio Bonelli, hogy besegítsen a családi bizniszbe, megírta az Il Piccolo Ranger című sorozat néhány epizódját. No, ez már egy komolyabb vállalkozás volt, mi Mali rendžer címmel olvastuk. Vagyis ő volt Kit Teller. Az ő története két évvel korábban kezdődött, mint hogy az ifjabb Bonelli bekapcsolódott volna a munkába.

A Sergio Bonelli Editore 1958. június 15-én indította el a Kit Teller kalandjait feldolgozó sorozatát. A régi Jugoszláviában először a Strip Zlatna serija ötvennegyedik számában jelent meg az 1870-es évek első felét felidéző történet. Kit Teller ekkoriban még egy tizennégy éves, ír származású, félárva kiskölyök volt; az édesanyja meghalt – már soha nem tudjuk meg, hogyan és miért, de még csak azt sem, hogy mi volt a neve –, az édesapja, Ted pedig ranger, akit árulással gyanúsítanak. Ez már így önmagában is emlékeztet mindarra, amit Zagor gyermekkoráról korábban elmondtunk…

Nemde?

Zagor

Zagor a Lunov Magnus strip kilencvenkilencedik számának címlapján

Collana Lampo

Sergio Bonelli később 1985-ben tért vissza még egy alkalommal Kit Tellerhez, amikor megírta kalandjainak befejező részét, s ebben is tökéletesen felismerhetőek az egyéni stílusjegyei, amelyekre a kalandosság és a drámaiság mellett a nagyszerű humor és az önirónia is jellemző. Közben 1961-ben elkészítette az I tre Marines című sorozat első részét, amelyik ugyancsak hősies-komikus módon ábrázolta a három szimpatikus főhősének mexikói kalandjait. Mi természetesen Tri marinca címen olvashattuk ezeket a történeteket, amelyeket Vladimiro Missaglia (1933–2008) rajzolt meg. Alig néhány oldalas kis képregények ezek, amelyek Tex Willer kalandjainak appendixeként jelentek meg, a kiadványok végében, ahogy az például a Lunov Magnus strip esetében is szokás volt, Sergio Bonelli pedig hamarosan átengedte a forgatókönyvírói feladatokat Ennio Missagliának (1930–1993).

S június volt, 1961-et írtak, amikor először megjelent a trafikokban a Collana Lampo című kiadvány, amelyik az akkoriban jellegzetes, úgynevezett striscia formátumban Zagor történeteit közölte. A főhőst és környezetét vizuálisan Gallieno Ferri formálta meg, s ez lett az ifjabb Bonelli legsikeresebb, legnépszerűbb sorozata. S így vált Zagor a leghosszabb életű olasz képregényhősök egyikévé. A Guido Nolitta álnév mögött megbújó szerző egy olyan szereplőt keresett, aki megfelelhet a legkülönbözőbb, legkülönfélébb ízléseknek/ízlésvilágoknak is, s aki nem is lesz olyan komoly, mint mondjuk az édesapja által megalkotott Tex Willer, de nem tűnik majd gyerekesnek, gyermetegnek sem az olvasók szemében.

(Folytatjuk)

Az első rész itt olvasható.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Mészáros K. Ágnes
Hátsó borító: Renato Casaro
Borítóterv: Berkes Miklós
FORRADALOM (gasztroköltemény)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Földalatti támadás Belgrádban Festival Srpskog Podzemlja, Dom Omladine, Belgrád, 2014.2.21.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az elvágyódó sötétség éjszakája Újvidéken Negura Bunget/Grimegod / Northern Plague / Ashen Epitaph - The Quarter, Újvidék, 20h, 2015.3.26

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot élőben és hangosan avagy: all we got is insane!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tizenegy egész egynegyedes ütem Az Ashen Epitaph szülinapi bulija a Mojóban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Antalovics Péter
Filmklub a Tudósban Újvidéken a Forum épületében, egy kis teremben fiatalok szórakoztatnak: fiatalokat.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: James Dean és a mosolya
Három film és örök hírnév A második világháború utáni Amerika önmagát elveszettnek érző ifjúságában már kódolva volt a lázadás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„A megoldhatatlan helyzet csak egy adott pillanatban az” Interjú Kalmár Zsuzsa színművésznővel

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Valentyin Alekszandrovics Szerov – Télen
Újév Fordította: Evila

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sóskaleves
Nem szokványos csemegék 2. 2. rész – SALÁTÁK, ZÖLDSÉGEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 3. Harmadik rész – A bájital

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szentély
Levelek Japánból 12. 12. rész - Tsukuba-szan egy esős napon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mikrofonnál Fejes János
A változás belső folyamat Az Élet-öröm programokról

0 Hozzászólás | Bővebben +
: „Bazi magas mennyezet” – mondhatnánk röviden és velősen Ludwig Moralt müncheni festő freskójára
Kukucska a Duna kanyarulatába 2. Második rész - Öreg fiúk is megnyalják a sós vizet

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est feb3-17 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
FERDINANDY GYÖRGY ÉS RÁCKEVEI ANNA MAGYARKANIZSÁN Art Café, február 8., vasárnap, 17.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Toldi
EGY KÜLÖNÖS TOLDI MAGYARKANIZSÁN Művészetek Háza - február 6., péntek, 11.00

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
III. International Jam Session – 2015.02.20. - 21.00 - ZEN Creol Song Day

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Gallieno Ferri, Zagor rajzolója 2013-ban
Patrick Wilding kalandjai (2.) Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme

0 Hozzászólás | Bővebben +