Az év első mezítlábaskodása

Dobroka Alexandra | 2012.05.09. | 0 komment

Az akrobaták

Az év első fesztiválját az év első mezítlábaskodásának is nevezhetnénk, hiszen aki csak tehette, a koszos talpat és a szakadt ruhát választotta. Ugyanis nem kevés támogatást kaptunk a természettől: napokig harminc foknak örülhettünk. Végre kibontakozhattak a meztelen testek, eltűntek a kabátok és a bakancsok. Végtelen derű ült minden arcon. Éreztem, hogy itt az alkalom feltöltődni békével és elhinni végre: tényleg létezik. Pozitív energia, színes ruhák, raszták, állandó nevetés – így jellemezném a tizenkettedik Trenchtown Fesztivált.

Tovább »

Keringő kilenc „menyasszonnyal”

Nagy Lilla | 2012.05.06. | 0 komment

Amikor 2008-ban beiratkoztunk, mi lettünk a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium hatodik generációja. Nagy létszámmal bővítettük az iskolát, ugyanis akkor nyitották meg először a matematika szak mellett a képzőművészetit is. Gyorsan elmúlt a négy év, és ahogy azt a hagyomány megkívánja, idén is megrendezésre került a BTGK szalagavató ünnepsége. Az idei azonban kicsit más volt, mint az eddigiek. Valami különlegeset akartunk, olyat, ami szokatlan, újszerű a környékünkön…

Különböző ötletekkel álltunk osztályfőnökünk, Csikós Pajor Gizella elé, aki ugyan segítőkészen hallgatta meg gondolatainkat, mégsem sikerült könnyen meghoznunk a végleges döntést. Végül bál mellett döntöttünk, mert úgy gondoltuk, ez a jó forma arra, hogy a szülők, a tanárok és a diákok együtt ünnepeljenek.

Tovább »

Az otthontalanság otthona

sophia | 2012.05.04. | 0 komment

Olyan érzésem van, mint amikor a fáradt focista leballag az öltözőbe, hogy kifújja magát, és a rövid, de annál értékesebb félidőben felvegye a következő „harci” instrukciókat, és újult erővel rúgja a bőrt.

Hazaugrottam a vízumért, és eltöltöttem hét napot a drága Szerbiában. Olyan volt, mintha egy szakadék mélyéből próbálnék feltekinteni a világosságra. Nem volt más tervem erre a röpke hétre, csak hogy annyi ölelést és érzelmet begyűjtsek, hogy kitartsak vele a maradék négy hónapon át.

Tovább »

Mutánsok éjszakája

Ancsus | 2012.04.04. | 0 komment

Van egy zenekar (valahol messze Pécsen), amelynek muzsikájára egyből felkapod a fejed, s megbolondul a dobhártyád, amelynek hipnotikus refrénjei egyenesen a térdhajlatodba bújnak, s mágnesként vonzanak a táncparkett előkelő zugaiba, amelynek akkordjai beléd vésődnek hosszú hetekre, de meglehet, hogy a füledben zengnek, amíg világ a világ. Ez a lüktető szerelmet kiváltó csodabanda a Psycho Mutants nevű formáció. Évek óta készülök egy-egy hangversenyükre, melyet rendszerint mégis elkerülni kényszerülök (legutóbb egy sárhegyeket mozgató vihar sodort el tőlük néhány falunyira az Ördögkatlan Fesztiválon). Most azonban elérkezett az én időm, felvehettem a táncosabbik cipőmet, ugyanis március első hétvégéjén a zentai Mojo Clubba látogattak, hogy felejthetetlen mutáns parádéjukat megemlegesse a város.

Nem is haboztam sokáig, diktafont csúsztattam retikülömbe, s kérdésekkel halmoztam el a zenekar Drakula-hangú énekesét, Karnics Zolit s mosolygós basszusgitárosát, Osztermayer Pétert (akit a továbbiakban Rizsaként emlegetünk majd). Álljon hát itt kedélyes párbeszédünk csekély részlete, mely mély muhaháktól hangos, s cenzúrázott történetektől hemzseg. S amennyiben a nyájas olvasó számára ez kevésnek bizonyulna, egy (két) sör mellett ízelítővel szolgálhatok a nyomdafestéket nem tűrő részletek némelyikéből.

Tovább »

Egy halál komoly stand-up comedy est

Vígi László | 2012.03.31. | 0 komment

2001-ben volt az, még pattanásos fejjel és lélekkel, amikor egy magyarországi metal és hard rock magazin első kazettamellékletei közül kiadta az akkor aktuális és az akkori hónap első helyezett Opeth-lemez (Blackwater park) The Drapery Falls szám felét(!). Please remedy my confusion, and thrust me back to the day, ó yes, ez kellett tizenhat/-hét éves énemnek! Laza kis prog rock? Na neee! Tetszett, de hol itt a nagybetűs m/etál, amiért ez a hónap lemeze lett!?

Mikael Åkerfeldt – az önirónia egy egészséges dolog

Fotó: Lázár Gergő

Tovább »

Opeth, utazás, álmok

Vígi László | 2012.03.31. | 0 komment

Az Opeth legutóbbi budapesti koncertje alkalmával, a koncert előtti beállást követően Martin Mendez basszusgitárossal kapott a Képes Ifi egy interjúzási lehetőséget. Mondanom sem kell, roppant nagy örömöt okozott, hogy az Åkerfeldt utáni számomra másik legkedvesebb Opeth-taggal tudtam egy kis gondolatcserét lebonyolítani.

Fotó: Lázár Gergő

Tovább »