Interjú a Kocsmaturistával

Sokan szeretünk utazni, megismerni új helyeket. Mégis, ha egy település igazi habitusára vagyunk kíváncsiak, akkor egy helyi kocsmát kell meglátogatnunk, hisz ott lüktet igazán az élet. Így találkoztam Csanádi Tiborral, azaz Uluval, aki nem más, mint a Kocsmaturista.

Hogyan lettél Kocsmaturista?

– 2015. október 7-e óta járok folytatásos kocsmatúrát. Ez egészen véletlenszerűen indult el. Kocsmázva utazni, utazva kocsmázni a szlogenem, és a mai napig 3326 különböző kocsmafélében jártam, 351 településen, 20 európai országban. (Ez a szám az interjú óta csak növekedett. – a szerző megjegyzése) Természetesen a kocsmát nagyon tág értelemben értelmezem. Amikor kezdtem, Budapesten laktam, és Nápolyba utaztam életemben először egyedül. Korábban is mindig megszöktem a társas meg páros utazásokról, hogy legyen egy kis egyedüli felfedezési időm, de amikor ténylegesen kipróbáltam, hogy milyen egyedül nekimenni egy ismeretlen terepnek, az azonnal megfertőzött. Ebben annyi érdekesség, váratlanság van, hogy rögtön eltökéltem: ennek szeretnék élni. Mivel nem tudtam ezt azonnal megvalósítani, kitaláltam az egyedüli kocsmatúrázást, hogy ez valamennyire pótolja az egyedül utazást. Nagyon bejött a dolog, mert a saját városomban is olyan felfedező lehettem, mint soha előtte. Annyi váratlan találkozás, élmény, meglátás, tér, jelenet ért, hogy azt mondtam, igen, ezt akarom. Korábban már néhány jó kocsmaélmény kapcsán volt egy olyan ötletem, hogy szeretnék majd egyszer írni a világ jó kocsmáiról. Tehát ez a duplafenekű történet, a két szál egyszer csak összeért, és megszületett belőle a Kocsmaturista.

Mit jelent kocsmaturistáskodni? Ez csak egy blog, vagy ez egy életforma?

– Életforma, ezt szoktam válaszolni, amikor azt kérdezik, hobbi-e ez számomra. Ennyi órát, mint én, senki nem szán a hobbijára, és most nemcsak a tulajdonképpeni kocsmázásokra gondolok, hanem ezeknek a rendszerezésére, feldolgozására, jegyzetelésére, vagy akár publikálására. Saját magam szórakoztatására kezdtem el a folytatásos kocsmatúrámat, de küldetés lett belőle, mert már el akarom vezetni az utánam jövő érkezőket a jó helyekre, amiket én már megtaláltam. A blog egy nagyon fontos dolog, a legnagyobb alapja a küldetésemnek, viszont ez a küldetés spontán beszélgetésekben, ajánlásokban is tovább él. Rengetegszer ajánlok helyeket mindennapi beszélgetések során. Például Zentáról tudom elmondani, hogy az Experience Balkan Egyesület, aminek már én is tagja vagyok, megcsinálta az összes zentai állomásomat utánam. Volt hasonló Bariban, Dél-Olaszországban is, ott is végigmentek az én állomásaimon. Nagyszerű érzés, hogy látom azt, ahogy utánam járják azokat a helyeket, amiket én felfedeztem és ajánlok. Élményeket gyártok az embereknek. Ebből látom, hogy ennek van értelme.

Szóval elmondhatjuk, hogy lényegében te egy tapasztalaton alapuló turizmust folytatsz. Te hogyan látod ezt, elkanyarodott ez az egész dolog a turizmus, vendéglátás irányába, vagy te csak hű vagy magadhoz és felfedezel?

– Elkezdtem már részt venni szervezett programokban is, illetve spontán is szoktam közösségi kocsmatúrákat tartani. Már informális kocsmaturista nyílt napokat is szerveztem, ahol együtt megyünk, együtt fedezünk fel, vagy együtt térünk vissza a régi helyekre. Nem szeretném nagyon elvinni ebbe az irányba, mert fontos, hogy megmaradjon ez a folyamatos felfedezéses alap, hogy ez a folytatásos kocsmatúra tovább tudjon menni. De nagyon örülök annak, amikor tényleg közösségi élményeket tudok alkotni ennek nyomában, és látom azt, hogy ebben barátságok, jó ismeretségek születnek. Szívesen működöm együtt különböző városokkal, egyesületekkel, vagy akikkel tudok egy kombinált idegenvezetéses kocsmatúrát létrehozni. A klasszikus turizmus irányába nem szeretnék elmenni, inkább alternatív turizmust képviselek ezzel, illetve az önálló, önmagát feltaláló, kreatív, önjáró turistákat szeretem a jó helyekre segíteni.

Hogy te kocsmaturista vagy, és ebből élsz, erről az emberek többségének első hallásra talán az jut eszébe, hogy ez minden férfi álma. Te mit gondolsz erről?

– Ha összességében nézem, azt gondolom, hogy az elején nagyon könnyű irigyelni engem ezért, és tényleg gyakran meg is kapom ezt. Amennyiben viszont már egy picit jobban rálátnak az életemre, hogy ez milyen felelősségvállalással, milyen feszes időbeosztással, milyen áldozatokkal jár, akkor nagyon gyorsan eltűnik ez az irigykedés. Volt is rá példa, hogy mondta az egyik kocsmáros, hogy mennyire irigyel engem. Aztán amikor elkezdtem a kocsmájában ülve dolgozni, és mondtam, hogy most nem érek rá beszélgetni, mert még egy kicsit dolgozok, de jaj, most megint bejött még egy munka... akkor mondta, hogy na, hát már nem is irigyel engem annyira. Én nem gondolom azt, hogy ezzel a komplett életformával, amit e köré építettem, sok ember könnyedén tudna együtt élni. Velem nagyon kompatibilis, és nekem nagyon a karakteremhez álló, de keveseknek a sajátja. Nagyon sok benne a bizonytalanság, az újratervezés gombot rengetegszer kell nyomogatni.

Mondtad, hogy rengeteg országot bejártál. Mesélnél egy-két emlékezetes pillanatról?

– Rengeteg emlékezetes pillanatról tudnék mesélni. Például nagyon érdekes az, hogy milyen kombinációkkal találkozok, mi mindennel párosul a kocsma. Az, hogy kocsma és kávézó, vagy kocsma és biciklibolt, vagy kocsma és könyvtár, az még nem is annyira érdekes, de az, hogy kocsma és nyelvvizsgaközpont, vagy kocsma és iskolabüfé, az már valami. Volt olyan, hogy kocsma és bevándorlási ügyintézés. Egy nagyon furcsa alak, lila halszálkás ingben, hátranyalt hajjal odalépett hozzánk, és kérdezte, hogy nektek hogyan segíthetem a betelepüléseteket. Mi meg mondtuk, hogy nem azért vagyunk itt. Hát akkor miért? Mi csak inni jöttünk. Ó, mondta, és hátra lépett egyet, és ment a következő asztalhoz. Láttam olyat, hogy kocsma és autószerelő műhely, ahol amikor télen szünetel a terasz, akkor a helyén autókat szerelnek, az emberek meg kijárnak oda, és a sörükkel a kezükben beleszólnak, meg nézik az autószerelést. Szerbiában van a legnagyobb kedvenc kombinációm: kocsma, strand és távolsági buszmegálló. Ez Galambócon van, ahol a kocsma elejébe belépve a buszsofőr még issza a kávéját, de a kocsma hátsó felében már egy ember csöpögő vizes testtel, Bermuda-gatyában rendeli éppen a medencéhez az italát. A távolsági busz és a medence között nincs tíz méter, de közte ott van a kocsma.

Visszajáró vendég vagy itt Vajdaságban. Mik a tapasztalataid a vajdasági sörözéssel, vendéglátással kapcsolatban?

– Nekem nagyon tetszik Vajdaság, főleg azért, mert itt élénkebb az élet. Az emberek kimozdulnak, kimennek a házból, ott ülnek és beszélgetnek a Tisza-parton a padokon. Zalaegerszegen kimegyek egy átlagos parkba, és a legnagyobbat kivéve legtöbbször nincs ott senki, üres az egész. Az egész közélet jóval élénkebb Vajdaságban, sokkal többen belakják a padokat, parkokat, tereket, sokkal tovább, sokkal többféle ember. Habár itt is panaszkodnak az emberek, és régen biztosan még jobb volt, ez már biztosan nem ugyanaz, de ez mai magyarországi szemmel nézve igenis nagyon jó, és ezt meg is kell őrizni. Nagyon jó nézni például itt Zentán, hogy mennyien ülnek éjfél előtt is még a padokon, vagy amikor végigmentünk májusban a Tisza-parton, és minden padon ültek, alig tudtunk találni helyet, hogy mi is leüljünk. Magyarország ekkora és ennél nagyobb városai tele vannak üres padokkal. Az emberek nem használják közel ennyire sem a köztereket. Itt Zentán is az egyik kedvenc jelenségem, hogy nagyon sok meg-megálló embert látok, akik az utcán beszélgetnek egymással. Azt is látom, hogy sokkal tovább isszák az emberek a kávét, amikor beülnek egy kávézóba. Alapvetően is lassabban isszák, és kapnak mellé egy nagy pohár vizet is, és még tovább maradnak, még tovább beszélgetnek. Magyarországon az elviteles az általános. Azt szoktam mondani, hogy benzinkútnak használják a kocsmát vagy a kávézót. Itt ez az elkényelmesedő, ráérősen beszélgetős kávézgatás sokkal inkább jellemző, és ez nagyon szimpatikus. Az, hogy Zentának sok olyan kocsmája van, amely hétköznap is éjfélig van nyitva, és hogy a hatezer fős Péterrévén is találtunk hétköznap éjfélig nyitva lévő kocsmát, az a mai Magyarországon teljesen elképzelhetetlen. A falvakban már hatkor vagy hétkor bezárnak a kocsmák, és a kisvárosokban is tízkor, esetleg a kitüntetett helyeken tizenegykor. Volt, hogy mondták, hogy mennyire nem az igazi már Zentának a zenei élete, miközben egy random pénteken négy élőzenei koncert is volt egyszerre. A magyarországi helyzethez képest ez sokkal jobb. Erre vigyázni kell, ez érték.

Úgy tudom, felfedeztél egy személyes kapcsolatot is Vajdasággal. Erről mesélnél egy kicsit?

– Már többször jártam Szerbiában és azon belül Vajdaságban is, amikor az első hosszabb itt-tartózkodásom után egy évvel egyszer csak hozza édesapám a családfát, én meg látom rajta, hogy hoppá, az ükszüleim Péterrévéről származnak. Mondtam neki, hogy itt a kép egy évvel ezelőttről, itt bográcsozunk az Experience Balkan Egyesülettel a Tisza-parton. Kiderült közben, hogy nemcsak az ükszüleim, hanem a dédszüleim is innen jöttek, tehát ők voltak azok, akik innen elmentek Zalába. Nem akarok mágiát keresni benne vagy ilyesmi, hogy azért érzem ezt a kötődést, mert genetikai alapja is van, de nagyon örültem neki. Tavaly október óta tudok erről, és most jöttem vissza, hogy megnézzem, találok-e esetleg élő rokonokat. Ennek még sajnos nem sikerült a végére jutni, de megnéztem, hogy milyen Péterréve, és ott is nagyon jó tapasztalataim vannak.

Milyen jövőbeni terveid vannak?

– Szeretném megtalálni a módját annak, hogy még sokkal többet tudjak megmutatni azokból a helyekből, amiket meglátogattam. Szeretném valamilyen formában a kedvenceim gyűjteményét nyilvánosságra hozni, ezen is dolgozom már, illetve elindítom a Kocsmaturista szurkolói pólókat hamarosan, amivel a kocsmatúrát lehet támogatni. Ezek ilyen kreatív, útközben jött ötletek alapján készült témákban, kocsmavilágba, utazásba vágó pólók lesznek majd, és elég sok verzió van a fejemben, amit szeretnék megvalósítani. Nem feltétlenül csak pólókban gondolkodok, de az lesz az első olyan platform, amin ezek a minták elérhetőek lesznek. Szeretnék ilyeneket a jövőben „hordd el magad” akció néven akár a kocsmáknak is vállalni, tervezek nekik saját mintát, a kocsma lelkét kiismerve. Emellett folytatni szeretném a közösségi programokat, együttműködve a kulturális vagy turisztikai szereplőkkel, és vinni tovább a blogot, a Facebook-oldalt, az Instagramot és a Tiktokot is.

Fo: Kocsmaturista

Honlap: https://kocsmaturista.hu/

Képgaléria: