Ecsegi Ádám vagyok, Zentáról jöttem, ott fejeztem be az egészségügyi középiskolát. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszékének vagyok a hallgatója.

Az egészségügy után miért döntöttél úgy, hogy történelem szakon tanulsz tovább?

– Középiskolában volt egy nagyon rendes történelem-tanárnőm, aki nagyon jól tanított. Látszott, hogy szereti amit csinál, ezáltal pedig velünk is megszerettette. Én is beleszerettem a történelembe. Persze előtte is vonzott ez az irány. Gyerekként paleontológus akartam lenni, mert nagyon szerettem a dinókat, és végül úgy hozta a sors, hogy nem az egészségügyben, hanem a történelemben találtam meg a helyem.

Ezek szerint jól döntöttél.

– Így van! Nem bántam meg a döntésem, habár voltak olyan időszakok, amikor elgondolkoztam rajta, hogy abba kéne hagyni, de aztán szerencsére kitartó voltam és nem hagytam abba. Valójában nagyon sok a megtanulandó tananyag, rengeteg könyvet kell elolvasni, de a legnehezebb az, hogy minden szerbül van. Az első vizsgámat archeológiából fordító segítségével és mutogatással tettem le. Nagyon nehéz volt átállnom a szerb nyelvre. Zentán életemben nem kellett használnom a szerbet, mert mindenki beszél magyarul. Ezért az elején féltem is beszélni, de így másfél év után belerázódtam.

Milyen az Európa Kollégiumban élni?

– Nagyon jó! Ez a második otthonom, mivel nagyon ritkán járok haza. Jó a légkör, mivel mindenki ismer mindenkit. Igaz, az elején kicsit nehezebben ment a barátkozás, de utána sikerült megtalálnom azokat, akikkel közös hullámhosszon vagyunk, így tudunk segíteni egymásnak. Egyrészt miattuk is maradtam itt, ők segítettek abban, hogy ne adjam fel.

Mivel töltöd a szabadidőd?

– Otthon vízilabdáztam pár évig, és ezt szerettem volna folytatni itt Újvidéken is, de még nem szántam rá magam, hogy jelentkezzek egy klubba. A kollégiumban viszont van edzőterem, és azt ki is szoktam használni. Van klasszikustánc- és röplabdaszakkör, amelyekre ugyancsak szeretek járni. A szabadidőmet pedig szeretem a barátaimmal tölteni. Ugyanakkor tagja vagyok a VaMaDiSz csapatának, ami szintén sok időmet elveszi. Ennek ellenére szeretem ezzel tölteni az időm egy részét. Számomra fontos, hogy segítsek azoknak, akiknek szükségük van rá. Itt például minden évben a gólyáknak van nagy szükségük a segítségre. Mi megmutatjuk nekik, mi hol van, valamint segítünk kitölteni a szükséges dokumentumokat. Ezenkívül természetesen szabadidős tevékenységeket is szervezünk, például kvízesteket, vagy bulikat.

Miben különbözik Zentától Újvidék, sikerült megszoknod a nagyvárost?

– Nekem nem jelentett igazából problémát a nagyváros. Szeretem a pörgést, ami itt van, sosem unalmas. Szeretem felfedezni a várost, mert tele van látnivalókkal. Történelmi szemszögből igencsak érdekes maga az építészete, de sok más minden is. Ugyanakkor például a karácsonyi vásár és jégkorcsolyapálya is nagyon tetszett és szívesen mentünk a barátaimmal meginni egy-egy forralt bort vagy teát.

Mit tanácsolsz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy itt folytassák a tanulmányaikat?

– Igazából nincs vesztenivaló, meg kell próbálni! A nyelvtől nem kell tartani, mert előbb-utóbb bele fognak jönni, mivel rá lesznek kényszerülve a használatára. Egyébként Újvidéken nagyon rendesek az emberek, és a hibákat kedvesen kijavítsák.

Ha véletlen nem szeretik meg az adott szakot, amit elkezdtek, akkor kiiratkozhatnak, és a következő évben oda iratkozhatnak be, ahova szeretnének, ahol úgy érzik, könnyebben boldogulnának. Az az egy év, ami mondjuk így kiesik, esélyt ad arra, hogy akár elkezdjenek dolgozni, összeszedjenek egy kis pénzt, vagy elkezdjenek edzeni, vagy lerakjanak egy nyelvvizsgát. Sok mindenre elég egy év, ha véletlen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szerették volna.