A fiatalok közösségi médiában mutatott aktivitása az utóbbi évtizedekben nagyon népszerű téma. Úgy tűnik, hogy a szorongás elválaszthatatlanul kapcsolódik a közösségi média használatához. A közelmúltban megjelent cikkek egy része azt sugallja, hogy azok a fiatalok, akik sokat használják a közösségi médiát, szoronganak, amikor nem használják, ugyanakkor a közösségi médiához fordulnak, hogy csökkentsék ezt az „elvonási” szorongást. Nagy Anikó szociológia szakos hallgató a VMTDK-ra, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciára készített kutatásában is a kettős szorongás mentális egészségre gyakorolt hatásait vizsgálta. Arra kereste a választ, hogy az újvidéki egyetemistáknál hogyan alakul a kapcsolat a médiafogyasztás és a szociális szorongás között. Abból az alapfeltételezésből indult ki, hogy a közösségi média intenzívebb használata által növekszik az egyetemisták szociális szorongásának az intenzitása. A fiatal egyetemistát kutatásának az eredményeiről kérdeztük.

Hogyan jutottál el odáig, hogy mélyebben foglalkozz a témával?

– A közösségi média szerves részét képezi a mindennapjainknak, ugyanakkor a mentális egészség is kiemelt figyelmet kap mostanában. Én igazából ennek a kettőnek a kapcsolatát vizsgáltam. Rengeteg olyan kutatás van, ami ezzel foglalkozik, viszont amíg nem kapunk tényleges válaszokat azokra a kérdésekre, amiket keresünk, addig úgy gondolom, van értelme annak, hogy ugyanazt a kutatást többször is megcsináljuk. Az egész úgy kezdődött, hogy saját magamon végeztem egy önkéntes minikutatást. Volt egy nehezebb időszakom, és úgy gondoltam, hogy megpróbálom minimalizálni, vagy esetleg teljesen kiiktatni a mindennapjaimból a közösségi médiát, hogy lássam, vajon jobb lesz-e a közérzetem. Talán egy hónap is elmúlt úgy, hogy minimálisan használtam a közösségi médiát, és észrevettem magamon, hogy sokkal több szabadidőm van. Emellett könnyebbnek éreztem a gondolataimat úgy, hogy nem tömtem meg a fejemet felesleges információkkal, amivel a közösségi média tele van.

Hogyan nézett ki a kutatás?

– Harminchat egyetemistán végeztem el a kutatást. A válaszadók életkora 19 és 26 év között mozgott, a legtöbb válaszadó 20 éves volt. A kutatás kérdőíves formában történt. A válaszadók először néhány alapinformációt osztottak meg magukról. Utána a közösségi médiához kötődő használati szokásaikat, valamint a szorongáshoz kapcsolódó állításokat viszont 5-pontos Likert-skálán értékelték. Az elemzéseim azt mutatják, hogy azok a fiatalok, akik átlagos vagy magas szintű intenzitással használták a közösségi médiát, magasabb eredményeket értek el a szociális szorongás kategóriájában is. A végén pedig összevetettem az eredményeimet a korábbi kutatások eredményeivel, és arra jöttem rá, hogy nagyon hasonlóak. Ugyanezt a kutatást például Kínában is elvégezték, és nagyjából ugyanezt az eredményt kapták, tehát kapcsolatot találtak az intenzív közösségi médiahasználat és a szociális szorongás növekedése között. Tehát mondhatjuk, hogy igazából ez kultúrától és földrajzi körülményektől független jelenség.

A fő hipotézised tehát beigazolódott, de voltak esetleg még érdekességek, amiket felfedeztél?

– Beigazolódott az is, hogy a fiatalok a közösségi médián keresztül gyakran ismeretlenekkel is kapcsolatba lépnek. Például nagyon sok idegent is követnek, és ezekre az idegenekre nem muszáj úgy gondolni, hogy különböző celebek vagy sztárok, hanem például a barátaik barátai, akiket lehet, hogy nem látnak mindennap. Ebből kifolyólag olyan embereket is követünk, akiket nem ismerünk olyan jól. Így nagyon könnyen bele lehet esni abba a hibába, hogy elhiszünk mindent, amit látunk a közösségi médiában. Még ha valahol legbelül tudjuk, hogy a közösségi médiában mindenki a legszebb oldalát próbálja mutatni. Látunk gyönyörűen megszerkesztett képeket, történeteket, amik negatív hatással lehetnek ránk, főleg akkor, ha mi éppen nem érezzük jól magunkat. Emellett nagyon érdekes volt számomra a lemaradástól való félelem, amikor már csak azért megnyitjuk a közösségi médiát, hogy ne maradjunk le semmiről.

Szerinted milyen irányba lehetne továbbvinni a kutatást?

– Én egyetemistákkal dolgoztam együtt, ők voltak a válaszadók, de például úgy is el lehetne végezni a kutatást, hogy külön elemezzük az egyetemi karok diákjait, és a végén összevetjük az eredményeket, hogy lássuk, van-e valami hasonlóság vagy különbség. Olyan ötletem is volt, hogy ugyanezt a kutatást a generációs különbségek aspektusában is el lehetne végezni. Fognánk egy Y és Z generációs csoportot, és akkor már a generációkülönbségeken belül is meg tudnánk azt állapítani, hogy milyen hatással van a szociális szorongásra a közösségi média.