A nevem Bognár Emese. 2002. augusztus harmadikán láttam meg a napvilágot Szabadkán, Vajdaság északi részén. Általános iskolai tanulmányaimat a palicsi Miroslav Antić Általános Iskolában végeztem el, majd 2017 szeptemberétől a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola diákja voltam információs technológiák elektrotechnikus szakon. Jelenleg a Jogi Kar hallgatója vagyok Újvidéken.

Honnan a jogi irányultság?

– Még általános iskolás koromban nagy büszkén mindenkinek azt meséltem, hogy én nemzetközi ügyvéd leszek. Akkor még nem ismertem a diplomata fogalmát. Leghőbb vágyam, hogy egy napon nemzetközi kapcsolatokkal és diplomáciával foglalkozhassak. Ennek köszönhetően 2021 októberében megkezdtem tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán, mert jó alapnak találom a céljaim eléréséhez.

Tudod magad fejleszteni ezen a téren?

– Minden erőmmel azon vagyok, hogy fejlesszem magamat, és próbálok megragadni minden alkalmat, ahol új embereket ismerhetek meg. 2020 februárjától fogva részese vagyok a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány munkájának, ahol a mentorprogram mellett (amelyben a külpolitikára helyeződik a hangsúly) alkalmam nyílik különféle képzésekre is eljutni. 2021 februárjában részt vettem egy hathetes tanfolyamon, ahol bevezettek minket az Egyesült Nemzetek és a globális diplomácia világába. 2021 októberében részt vettem a 19. Nemzetközi Ifjúsági Konferencia – Európai értékek a délkelet-európai régió jövőjéért elnevezésű programon, amely Krusevóban, Macedóniában került megrendezésre. Nagyon nagy élmény volt még számomra, amikor novemberben részt vettem az amerikai szenátus belgrádi modelljén, ahol a fegyveres erők és az igazságügyi bizottság munkájában is részt vettem.

Egyik beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy mennyi mindennel foglalkoztál, illetve foglalkozol. Nem ismeretlen számodra a versmondás és a sport világa sem. Tizenhárom éve foglalkozol szavalással – hogyan kezdted, és jelenleg hol tudsz ezen a téren kibontakozni?

– Azóta, hogy megtanultam írni és olvasni, jártam szavalásra. A helyi művelődési egyesület irodalmi szakköre éppen akkor kezdte meg a munkáját, és a szüleim jó ötletnek tartották, hogy én is részese legyek ennek, s ezért örökké hálás leszek nekik. A szavalás végigkísérte a gyermek- és a pubertáskoromat, jó hatással volt a lelki egészségemre. Rendszeresen jártunk fellépni helyi rendezvényekre, de a versenyzés sem állt távol tőlünk. Lehetőségem nyílt több alkalommal műsort vezetni magyar és szerb nyelven egyaránt, ez sokat segített a lámpaláz és a nyilvános szerepléstől való félelem leküzdésében. A szókincsem és a fogalmazókészségem is pozitív fejlődésen ment keresztül az évek során. Mindegyik vers, amit elmondtam, különleges a maga módján, és sokukat az adott időszakomhoz kötöm, de ha ki kellene egyet emelni, az mindenképp Ady Endre Nem élek én tovább című verse lenne. A szenvedélyemtől az egyetemi évek alatt sem tudtam megválni, így decembertől az Európa Kollégium versmondó szakkörének örömteli tagja vagyok.

Milyen sportokat űztél? Jelenleg sportolsz valamit?

– Mindig is a sport nagy szerelmese voltam. Rengeteg féle sportot kipróbáltam: eveztem, futottam, kosárlabdáztam, karatéztam, kick-boxoltam, röplabdáztam, táncoltam. A röplabdázással versenyszerűen foglalkoztam, a ŽOK Suboticát és az iskolai csapatot erősítettem. Sajnos egy év alatt két súlyosabb sérülésem is volt, így a jövőben csak hobbiként, megfelelő védőeszközökkel tudok vele foglalkozni. Jelenleg a görkorcsolya szerelmese vagyok, amikor csak alkalmam nyílik rá, kimegyek a tópartra gurulni pár kört. Újvidéken inkább kerülöm ezt a fajta testmozgást, így ott leginkább kocogni szoktam a reggeli órákban.

Milyen az egyetemista élet? Feltaláltad magad Újvidéken, az egyetemen, a koliban?

– Az elején ismeretlen volt minden, szokatlan volt a pár naponta utazgatni, ám idővel hozzászoktam. A várost nagyon szeretem, rengeteg lehetőséget rejt. Általában kerékpárral közlekedek, a forgalomhoz és a sofőrökhöz egy kicsit nehezen szoktam hozzá. Az egyetemen az első hónapok körülményesebbek voltak, mivel nem voltam hozzászokva a szerb nyelven való tanuláshoz, de szerencsére sikeresen vettem az akadályt, és most az időm nagy részét a vizsgaidőszakra való felkészülésnek szentelem. A kollégiumot imádom. Rengeteg új embert ismertem meg, mindenki nagyon nyitott és barátságos volt velem az elejétől kezdve. A szobatársammal nagyon jól kijövök, minden felszerelés megvan, amire egy egyetemistának szüksége van. Az edzőtermet is szívesen veszem használatba, a tanulószoba pedig tökéletes helyszín az éjszakai tanulásomhoz.

Mivel foglalkozol a szabadidődben?

– A szabadidőmet leginkább baráti és családi közegben szeretem eltölteni. Imádom az embereket, imádok társaságban lenni, próbálom az otthoni kapcsolataimat is ugyanúgy ápolni, mint az újvidéki életem előtt. A legjobb kikapcsolódás számomra a görkorcsolyázás, akkor kitisztul a fejem, és készen állok az új kihívásokra. Nagyon szeretek olvasni, a kedvenc műfajom a krimi, ezen belül is leginkább a skandináv bűnügyi kötetek.

Legjobban mi motivál az életben?

– A legfőbb motivációforrásom mindenképpen a családom. Igyekszem magamat buzdítani, de az ő támogatásuk mindig jólesik. Tudom, hogy mi a célom, mit szeretnék elérni, és tisztában vagyok vele, hogy ennek ára van: rengeteget kell dolgozni érte, de ha egyszer sikerül, az érzés felbecsülhetetlen lesz.

Milyen terveid vannak a jövődre nézve?

– Nagyon szeretnék utazni, beutazni minden országot. Imádok új népeket, szokásokat, kultúrákat megismerni, és remélem, olyan munkám lesz, ahol teljesíthetem ezeket a vágyaimat. Nekem Szerbia lesz mindig az otthonom, még akkor is, ha fizikailag máshova sodor majd az élet. Ahogy már említettem, nagy álmom, hogy diplomáciával foglalkozhassak. A világ egy szálkája vagyok a sok közül, de szeretnék maradandó nyomot hagyni magam után.