Nem dőlne be még a bizonytalan, kezdő vezetőknek sem ez a ritka példány, amely még felségjelzés nélkül is beléphetett az országba, a gazdáját pedig sehol sem találtam.

Az idén szép jubileumot ünnepelhettek a motorkerékpárok szerelmesei, ugyanis William Harley és a Davidson tesók kerek 120 esztendővel ezelőtt alkották meg a kétkerekű prototípusukat, mindössze 167 köbcentis hengerrel a messzi Michigan partján fekvő Milwaukee egyik fészerében, majd gondoltak egy nagyot, és saját nevüket pingálták rá a benzintartályra meg a fészerajtóra is. Az amerikai gyárvárosban természetesen ennek megfelelő, tömeges és hosszas népünnepéllyel emlékeztek meg a nyár közepén a jeles évfordulóról, ahová a világ minden tájáról érkeztek fanatikusok. Az európai motorosoknak szerencsére volt annyi sütnivalójuk, hogy egy közelebbi helyszínen is méltóképpen (és sokszor egymás után) megigyák az áldomást, amivel a közkedvelt buliközponttá vált Budapestet tüntették ki, méghozzá a látványosan felújított Puskás Aréna Parkot.

A kisszínpad is ontotta az életfelfogásnak megfelelő, vágtató ritmusokat. A Hungarian Rhapsody ennek megfelelően egy sor ütős Queen-számmal állt ki a szakértő közönség elé, Takáts Máté merev kiállása hófehér cuccban már ránézésre is megidézi a feledhetetlen Freddyt, hangja ugyancsak hamar meggyőzött bennünket, hogy ki az eszményképe.

Pataky Attilát a rossznyelvek szerint azért hívták meg a nagyszínpadra, mert ő is közel van a 120-hoz, de valójában az Edda Művek rakta le a magyar rock egyik legfontosabb alapkövét, ráadásul elsőként vidéki zenekarként. Az sem vitatható, hogy ma is meggyőző formát mutatnak, azonnal előkerültek a megunhatatlan klasszikusok: Elhagyom a várost, A kör, Kölyköd voltam, A hűtlen, Éjjel érkezem. Az viszont tagadhatatlan, hogy a mellette feszítő, fehér hajú gitárművésszel együtt már réges-rég betöltötték a 120-at. Alapi István ugyan nevével ellentétben nem alapítótag, de legalább 3 évtizede ő is meghatározó egyénisége a Műveknek, csakúgy, mint Gömöry Zsolt a billentyűk mögött, és ennek megfelelően hitelesen adhatták elő a Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet című ars poeticát. Az énekbe még az ifjú Pataky Gergő is besegített, kinek névazonossága Attilával nem véletlen, szóval tehetségét jó patakból merítette, így vígan számíthatunk szép dallamokra a Művek telephelyéről ezután is.

Vasárnap este a fülünk és a hasunk után a szemünket is elkényeztették a gondos szervezők.

Fotók: Szőcs Attila

Képgaléria: