EJF – a három bűvös betű, amely egy intézmény, egy közösség, egy család nevét képviseli.
Egy idegennek a betűk is valószínűleg idegenek lesznek, és csodálkozva töri majd a fejét, mi is rejtőzhet mögöttük.
Ha három évvel ezelőtt engem is megkérdezett volna valaki, nem lett volna válaszom. Ma már viszont nemcsak a kérdésre tudok válaszolni, hanem mesélni is tudok erről a bűvös mozaikszóról. Íme hát a mesém az EJF-ről…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki kereste útját a NAGY világban. Miután elvégezte középiskolai tanulmányait a zombori Veljko Petrović Gimnáziumban, nagy döntés előtt állt… hova tovább? Felmerültek benne kérdések sorozatai: mit is szeretne csinálni életében, mi érdekli, miben jó igazán?… Szülei tanácsára és sok tanakodás után végül az egészségügy mellett döntött, és megpályázta először az újvidéki orvosi egyetem főnővéri, majd a gyógy- és sportmasszőr (fizioterapeuta) szakát. Végül az utóbbi mellett adta le voksát, mindenki örömére és megnyugvására. A lány szíve viszont nem volt nyugodt, máshova húzta… egy másik országba… Szülei viszont nem támogatták ötletét, különböző nehézségek miatt.
Visszaemlékezett bátyja szavaira: ha még bizonytalan abban, hogy milyen tanulmányokat szeretne folytatni, inkább hagyjon ki egy évet, ne erőltessen valamit, amit nem szeret, vagy nem tudja, hogy szeretné-e csinálni… Majd eszébe jutottak gondolatok, miszerint, ha valaki szereti, amit csinál, soha nem tekint majd rá munkaként, és soha nem esik majd nehezére. Szülei biztatására viszont belevágott hát az újvidéki életbe és az orvosiba. Ez az élet viszont elég rövid ideig tartott, ugyanis egyéb nehézségek miatt, és mivel a lányban megérett a gondolat, az érzés, hogy nem ezzel szeretné keresni majd a kenyerét, arra a döntésre vezette, hogy inkább véget vet az ottani tanulmányainak. Egyik szeme sírt, mivel a várost nagyon megszerette, és ott szerzett barátaitól is el kellett válnia, másik szeme pedig még nem nevetett, hanem újra a kétségbeesés kapujánál találta magát: hova tovább? Szerencsére, édesanyja és bátyja segítségével igen gyorsan sikerült mosolyt csalni a másik szemre…
A nevem Szűcs Leonida Lea, és ez a mese rólam szól. Hiszem azt, hogy nem én vagyok az egyedüli személy, akinek hasonló története van. Az életben döntéseket hozni talán a legnehezebb, hiszen ott a rizikó a jó és a „rossz” válaszok között. Ilyenkor mindig eszembe jut egy idézet:
„Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat…” /P. C./
Először nem hallgattam a szívemre, de később rájöttem, mire is vágyik, mi az, amit igazán szeretne, és hagytam, hogy Ő vezessen, egyenesen a kincsem felé, amely ez esetben a misztikus hárombetűs szó volt, az EJF.
EJF – a három bűvös betű, amely egy intézmény, egy közösség, egy család nevét képviseli. Egy idegennek a betűk is valószínűleg idegenek lesznek, és csodálkozva töri majd fejét, mi is rejtőzhet mögöttük. Viszont ha egy bajait kérdeznénk meg a szó mivoltáról, azonnal tudná rá a választ. Én nem vagyok bajai, de még magyarországi sem, hanem vajdasági, pontosabban bezdáni, de mégis ismerős számomra, közel állnak hozzám ezek a betűk, ugyanis 2011 óta én is tagja, részese vagyok ennek a kis és csodálatos családnak.
De nem húzom tovább a mesét, elárulom az EJF kilétét. Ez a három betű a bajai Eötvös József Főiskola nevét képviseli, amely két karral is büszkélkedhet: a Műszaki és Közgazdaságtudományi, valamint a Neveléstudományi Karral. Én az utóbbin, azon belül német nemzetiségi óvodapedagógus szakon tanulok immáron harmadik éve, és már a diplomám megszerzése előtt állok. Egyik szemem újra sír, hiszen három csodás évem volt Baján, mind a főiskolán, mind a kollégiumban, a másik viszont boldog és nevet, hiszen hamarosan olyan szakma lesz a kezemben, mellyel megállhatom a helyem az életben. Ez természetesen nem hullott mind az ölembe, hanem sok energiába, tanulásba, támogatásba került, hogy ma ezen a lépcsőfokon állhatok. Igaz, hogy az ember a saját szerencséjének a kovácsa, de kijelenthetem, hogy rengeteget köszönhetek a családomnak, a tanáraimnak, egyes csoporttársaimnak, kollégiumi barátaimnak, szobatársaimnak és az EJF munkatársainak, csapatának, ennek a nem túl nagy, de annál melegebb családnak, hogy mindezt elértem. Nagyon hálás vagyok a bátyámnak és az anyukámnak, mivel rátaláltak az interneten az EJF-re. Korábban is rengetegszer megfordultunk Baján, mégsem jutott eszünkbe, hogy ebben a kis városban egy főiskola is található, pedig az is kiderült, hogy egykor egyik rokonunk szintén a bajai főiskolán végzett.
Többször kérdezték már a tanáraim vagy az ismerőseim, ha most kellene döntenem, újra a bajai főiskolát választanám-e. A megválaszolásnál soha nem habozok, hanem mindig büszkén jelentem ki, hogy IGEN! Persze, most nem mennék vissza első osztályba, hiszen örülök, hogy eddig eljutottam, de ha most újra gimnazista lennék, biztos, hogy Bajára jönnék.
Akkor sem hagynám ki a felejthetetlen Gólyatábort, ahol rengeteg embert, többek között az akkori szobatársamat és még azóta is közeli barátomat ismertem meg, ahol úgymond valami elkezdődik, de nem ér véget… Elkezdődik az összekovácsolódás, a kis család megalakulása, és folytatódik a többi közös bulival, a Gólyabállal, rendezvényekkel tovább. Természetesen a Gólyatábor nemcsak bulira jó, nem csupán nagy segítség, „löket” a beilleszkedéshez, barátok szerzéséhez, hanem rengeteg információhoz és segítséghez is jut az ember a főiskolával, beiratkozással kapcsolatban.
Ha pedig mindez nem elég meggyőző egyesek számára, és azt kérdik, ugyan miért vagyok büszke arra, hogy az EJF diákja vagyok, fokozom a sok jót: lehet, hogy az EJF nem tudja mindenben felvenni a versenyt a többi főiskolával, egyetemmel, de abban biztosan a dobogó legfelső fokán áll, hogy a nálunk található Módszertani Műhely (Lernwerkstatt) az egyetlen ilyen műhely az országban, amely: „sajátos eszközeivel (német nyelvű szakkönyvtár, módszertani segédanyagok, nyelvi és szaknyelvi oktatási anyagok, didaktizált témafeldolgozások stb.) az Eötvös József Főiskola Neveléstudományi Karán a tanító- és óvodapedagógus szakos nemzetiségi szakirányon tanulmányaikat folytató hallgatóinak gyakorlatorientált képzését támogatja azon oktatási területeken, amelyek a német, illetve a német nemzetiségi nyelvvel és kultúrával függnek össze.”
Ha valakinek még ez sem bizonyul elégnek, szerintem Baján található a legszebb, legkulturáltabb és legmodernebb kollégium Magyarországon, amely a Sugó partján fekszik, és a mellette kanyargó folyóra ad gyönyörű kilátást. Mellette, a campus új épületében található a szintén jól felszerelt, gyönyörű és hatalmas könyvtár és az MKK, avagy a Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar.
Emellett a tanárokkal és a dolgozókkal családias és baráti a viszony: ha beteg voltál, megkérdezik, meggyógyultál-e, ha új frizurád van, megdicsérik, milyen jól áll, a segítőkészségről, megértésről és támogatásról nem is beszélve. Az EJF adta meg a lehetőséget arra is, hogy nyáron és most is ösztöndíjjal kijutottam Németországba, ahol jelenleg is bővítem ismereteimet a ludwigsburgi Pedagógiai Főiskolán, ahol csodásan érzem magam.
És nem utolsósorban kijelenthetem, hogy az EJF-fel nem félek majd belevágni a nagybetűs Életbe, hiszen tudom, hogy kellő tudást és képzést sikerült a kezembe kapnom, amelyet mindenhol elismernek, akár Magyarországon, akár külföldön.
EJF… a hárombetűs bűvös szó, amely egy intézmény, egy közösség, egy család nevét képviseli. Remélem, sikerült pozitív képet festenem róla, és kedvet adnom másoknak is, hogy ők is eme kis család tagjai legyenek.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá