Avagy: Hogyan pazaroljunk el 65 millió dollárt?
Mary Shelley híressé vált Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című horrorregénye igen közkedvelt témájukká vált a filmproducereknek, hiszen nagyszerű alapként szolgálhat egy kasszasikerű mozifilm elkészítéséhez. Az idők folyamán számtalan adaptációjával találkozhattunk már. A 2014-es év elején jelent meg a legújabb, véleményem szerint a leggyengébb, Én, Frankenstein címmel. Ezzel már le is lőttem a poént, de lássuk, mire is költöttek majd 65 millió dollárt!
A színészgárdát vizsgálva bátran állíthatjuk, hogy nem arról a bizonyos A listáról válogatták ki őket. Egyedül Aaron Eckhart, Billy Nighy és Yvonne Strahovski nevével találkozhattunk már, viszont talán ez még a kisebb gond. A színészi teljesítményt nem lehet negatívra értékelni, ugyanis ők valószínűleg igyekeztek eljátszani azt, amit kellett – mondhatjuk úgy is, hogy csak végezték a munkájukat. A történet jelentette a nagyobb problémát, ugyanis az néhány helyen nem volt, az események csak folytak egymás után, néhol pedig felesleges volt logika után kutatni. A producerek igyekeztek a majd két évszázados forgatókönyvet feldobni úgy, hogy megfeleljen a mai igényeknek. A filmszakma által igen gyakran boncolgatott vámpírok és vérfarkasok helyét ezúttal átvették a démonok és a vízköpők.
A fim napjainkban játszódik, amikor Frankenstein szörnye (Aaron Eckhart) még mindig köztünk él, ugyanis nem tud meghalni. Már el is nevezték Adamnak, aki belecsöppen a világ uralmáért folytatott harcba, melyet Isten küldöttei, avagy a vízköpők vívnak a démonokkal. A befektetett x millió dollár nagy része valószínűleg a látványtechnikai elemekre folyt el. A teljes terjedelem majd felét az éjszakai öldöklések teszik ki, melyekben az elesett vízköpők fehér, a démonok pedig vörös fénycsóvává alakultak át a csillagos égen. A csaták több „civil” helyszínen is játszódnak: sikátorokban, katedrálisban, bár arról nem esik említés, hogy ekkor az emberek miért nincsenek jelen, hova tűnhettek, mit csinálhattak, mert azért az feltűnne a város lakóinak, ha öldöklés folyna a szomszédban. Ebből is kiderült, hogy nem foglalkoztak túl sokat a részletekkel. A rommá vert katedrális további sorsáról sem tesznek említést. Feltételezhetjük, hogy a város lakóit reggel, munkába menet nagy meglepetés fogadhatta!
A történetbe a modern technológiát is bevonták, amiről Shelley és még mi is csak álmodhatunk. A démoni főhadiszállás alatt pár tíz méter mélyen több száz halottat hibernáltak, hogy egy csúcsszerkezettel felélesszék őket és lelket adjanak nekik. A gonosz tervnek, ahogyan már megszokhattuk, nem sikerült beteljesülnie, mivel a szuperhős Frankenstein-kreálmánynak sikerült közbeszólnia és megállítania a gonoszt.
Hogy biztos siker legyen, elmaradhatatlan volt a főhős kidolgozott hasfalának kivillantása is!
Ha megragadta a fantáziátokat a Frankenstein-történet, ajánlanám figyelmetekbe egyik igényesebb változatát 1994-ből, melyben a főszerepeket Kenneth Brennagh, Robert de Niro és Helena Bonham Carter játsszák.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá