Fotók: Jipa András

Október 18-án a budapesti Dürer Kertben sor került a II. Folk-Rock-Maratonra. Ezúttal tizenkét magyarországi zenekar lépet színpadra, többféle nép és nemzet zenéjével elegyített produkciójával. A két színpadon egymást váltották a bandák, és a szervezők munkáját valamint időérzékét dicséri, hogy a kezdéssel mindig bevárták az előző koncert végét, így a résztvevők mindegyik produkción jelen tudtak lenni, már ha volt hozzá elég erejük.

Idővonal:

10:00‒15:00‒ Topolya‒Budapest (via Kiskoeroes)

15:00‒17:30‒ Tesco. Városliget. Hangolás.

17:30‒ Huntroll. A Finntroll magyar verziója ismét bebizonyította, hogy remek bulizenekar. Napindítónak tökéletes. Már az első néhány hangra megmozdult a tömeg. Korán volt még, de senki sem tudott, és nem is akart ellenállni a trollok folk-metál zenéjének. A produkció során elhangzott a legendás finn zenekar svéd nyelvű slágereinek legjava.

18:00‒ Kylfingar. Talán az első magyar zenekar, amely megpróbálkozik az ún. viking metal műfajjal. Nem is sikertelenül. A bandának az idén jelent meg a Halhatatlanok című lemeze, amellyel azonnal a szívem közepén találták magukat (habár a lemezismertető azóta sem jött össze). Ráadásul mindegyik számuk magyar nyelven íródott. A koncerten, egy igazi északi bandára hajazó körítéssel, körülbelül az egész lemez anyagán végigrázhattunk, a Sörtánc című számra pedig komoly táncmulatság kerekedett. Ráadásként pedig az Equilibrium zenekar Met című slágerét is eljátszották, amely tovább mélyítette irántuk érzett szeretetemet.

19:00‒ Jolly Jackers. Egy igazi ír/kelta rock'n'rollt játszó banda. A jól ismert slágerekkel, pl. Drunken Sailor, Whiskey in the Jar, Drunken Lullabies. Igazi sörözős, táncolós slágerek, tökéletes előadással. (megj. a basszusgitáros lányok szexik) (we drink and we drink and we drink and we die)

19:30‒ Niburta. Egy kis balkanic metalcore. Egy zenekar, amelyik még nagy jövő előtt áll, ha tartani tudja azt a színvonalat, amit a Scream From The East albumon elkezdtek. Ez alkalommal tízfős legénységet küldtek a színpadra, és Szilágyi Mártonnak hála a Rege című szerzeményt is végre úgy hallhattuk, ahogyan az albumon megszerettük. Hormai Balázs produkciója megerősítette, amit már eddig is sejtettem, hogy az egyik legjobb frontember a magyar metálszíntéren. A pletykák szerint a közeljövőben a zenekar változásokon fog átmenni, de reméljük, hogy nem viszik túlzásba, hisz mi így szeretjük őket, és a közönség is ékes bizonyítékát adta, hogy kábé mindenre kész a zenekarért.

20:30‒ Elanor. A koncerten nem jött le az az epikus, folkos hangzás, ami olyan jól hangzik a stúdióalbumon. Szerettem volna, ha többet mutatnak, és az énekesnőnek sem ártott volna egy kis bátorítás.

21:00‒ The Moon And The Nightspirit. A zenekar, amelyik többet lép fel külföldön, mint Magyarországon. A zenekar, amely a pagan-folk stílust olyan szintre emelte, ahonnan nincs visszaút. A zenekar, amely a magyar népzenét felhasználva a csillagokat ostromolja. A zenekar, amely utat nyit az éterbe. A zenekar, amelynek zenéjétől a sámánok is sírva fakadnak.

22:00‒ Isatha. Dauda Judit Éva. A legjobb. Ennyi. (megj.: a bekezdés objektivitást csupán nyomokban tartalmaz)

22:30‒ Dalriada. Nehéz szavakat találni. Talán elmondhatjuk, hogy világszerte ismert zenekarról van szó. Kérdés, hogy innen hova lehet fejlődni, hogy egyáltalán lehet-e. Üdvözlendő, hogy Laura egyre többet üvölt, és ezzel a keményebb zene kedvelőit is a rajongójává (magáévá?) teszi. Elmondhatom, hogy nem az első Dalriada-koncertem volt (remélem, nem is az utolsó), de talán a legtüzesebb, és annak ellenére, hogy a női éneket néha alig lehetett hallani, olyan hangulat alakult ki a közönség soraiban, amelyet nehéz szavakba önteni. Set listtel nem szolgálhatok, de a teljesség igénye nélkül néhány cím: Szent László, Hajdútánc, A dudás, Borivók éneke, Kinizsi mulatsága, Napisten hava stb., stb...

23:30‒ Ankh. Reméltem, hogy magyarul is hallhatóak lesznek a számok. Nem történt meg. Ráadásul egy szétvert pörgő idő előtt véget vetett a koncertnek.

24:00 avagy 00:00‒ Virrasztók. Már megint tagcserék. Új dobos, új gitáros. Pedig az állandóság a folyamatos fejlődés egyik alapja, és annak ellenére, hogy az új tagok megtanulták az akkordokat, a kottákat, valami mégis hiányzik. Félreértés ne essék, nagyon bírom a zenéjüket. Egy tavaszi koncertjükről írva már kifejtettem az új énekesnő félénkségét, idegességét. Akkor ezt annak tudtam be, hogy még új a bandában. Viszont ez mostanra sem változott. Sajnos azt kell mondanom, hogy Orsi és Angelina is jobban mutatott Scrofa mellett, hangban is, és megjelenésben is. Bocsi. Viszont Sophie, így érzem, beilleszkedett, és ez jó.

01:00‒ Lies of the Machine. Az ilyen koncertmaratonok legnagyobb hozománya, hogy mindig fel lehet fedezni előtte alig hallott bandákat. Ezúttal is így volt. Számomra a LOTM az est felfedezettje, és velük együtt a stempunk mint olyan. A hivatalos oldaluk szerint steam-powered metált, míg máshol olvasható meghatározás szerint metal/steampunk/symphonic zenét játszó banda öltözködésben is a steampunk stílust követi, és zenéjük után kedvet kaptam jobban megismerkedni a műfaj ilyen-olyan formájával. A Rise! című számukat csak ajánlani tudom mindenkinek. (megj.: ének: Dauda Judit Éva. [róla már szóltam a korábbiakban])

01:30‒ LochNesz. Egy újabb ír/kelta rock'n'roll banda, a korábban említettnél talán egy kissé folkosabb hangzással, de ugyanazzal a lendülettel, amely segítségével még ebben a késői órában is megmozgatták a közönséget.

De itt már végleg elfogyott a szusz. Ami ezután következik, az már történelem.

Zárásként annyit, hogy már közzétették a III. Folk-Rock-Maraton dátumát, 2016. október 15., tehát két év múlva veletek ugyanitt. És reméljük, addig a hangosítást is sikerül még jobban megoldani.

Képgaléria: