:

Négy nap ősi őszinteség

:

Roadburn 2015

A zene mindig több, mint csupán zene – hangzik el Einar, a Wardruna első emberének a szájából.

Roarburn fesztivál, Tilburg, Hollandia. Délután van mire magamhoz térek. Kifogytam a sörtokenekből, majd vehetek öt erkáért még egy-két sörre valót. De előbb meghallgatom, mit is mond ez az eredetelme.

A Wardrunával az egyik haverom ismertetett meg. Azonnal elbűvölt. Nemsokára kiderült, hogy miért. Az én álmom is egy banda megalapítása. De nem csak úgy, kapásból. Egy kifogástalan állapot céltudatos teljesítményének nevezném inkább, mint egy együttes közprodukciójának.

„A zenét a mögötte húzódó dolgok ihletik meg.” Folytatja Einar. „Talán valaki a közönségből emlékszik arra az időszakra, amikor a fekete metál valamit jelentett.” Itt sokan akarva, akaratlanul elröhögik magukat. Én is. Ő is. „Gondoltam. De így volt. Norvégiában legalábbis. Eleinte erről szólt. Fogni a hangszereket és beleénekelni a világba a sötétséget. Idővel vált csak olyasmivé, hogy az a jobb, aki gyorsabban tudja ronggyá szaggatni húrjait vagy porrá verni dobhártyáit. Régen a fekete metál többet jelentett, mint csupán technikát. Inkább zene volt, mint ipar.”

Bizony, ez a fesztivál ilyen téren megörvendtet és meglep. Nem a sztársággá csúszott szétvegyített produkciókról szól. A tér itt azokhoz van szabva, akik lelkükkel élik a zenét. Ez véleményem szerint egy ősi dolog. Egy olyan hozzáállás, amelynek van egy bizonyos életfelfogása: a fém. A Roadburn nagyon éli ezt. Önkéntesekből álló csapata odaadóan kutatja az altrendi zenekarokat, amelyek zúznak déltől a késő esti órákig, hogy aztán a keménymag a metáldiszkóban rophassa tovább. Itt ugyanis nincs egymást megsebző moshpit. Itt kedves átadás van a zene felsőbb hatalmának.

Roadburn

„Számomra az ilyen zene az eredetet kutatja.” Na tessék. „Az északi mitológia az iskolákban rajzfilmszerű figurákká van csonkítva, így nem is csoda, hogy az emberek nem szoktak foglalkozni azzal, ami a régiek fejében történt. Pedig az sokkal emberibb filozófia. A természet iránti áhítatot mutatja ki egy többistenhitű, fekete/fehér végletektől mentes, színes panteonban. A tudást helyezte az előtérbe, mielőtt a kereszténység magának követelte volna az igazsághoz való jogot. Te általad volt meghatározva a hited, a saját igazságod. Ez így volt és ma is így van, de sajnos sokan másképp kezelik. Sokfajta emberi igazság van, és ez nyilvánvaló volt. Ez nem a hitelességről vagy a múlt érzelgősségéről szól. A zenénk az ember valósággal való viszonyáról szól. Nem akarunk régi dolgokat felhozni. Az azt jelentené, hogy az akkor úgy jó volt és nem kell változtatni rajta. Sokat fejlődtünk. Mi valami újat akarunk teremteni régi, bevált szerszámokkal és ötletekkel. Erről szól a Wardruna.”

Érzem, ezen a fesztiválon otthon vagyok. Megyek is, kell a token, ugyanis nemsokára a Goblin vetíti a Holtak Hajnalát, s aláaprít valami laza keménykedést. Illene alá a rost. Ahogy illet a többi, számomra eleddig ismeretlen zenekar alá is, akik ezentúl a kedvencek közé sorolandóak: Wovenhand, Lucifer, Kenmode, Fields of the Nephilim, Enslaved, és folytathatnám…

Roadburn

Sorban állok a sok színes alakkal: nem lehetne mindegyikre rámondani, hogy metálarc. Az ötven fölöttiek talán a legtüzesebbek, és meglepően sokan vannak. Ismerős nyelven is hallok beszédfoszlányokat. A szálláson, ahol couchsurf-ölök megismertem egy horvát derékleányt, vele haverkodunk, ha éppen nem vagyunk elveszve, mint én nemsokára leszek. Hív a tombolás. Avagy ahogyan az Anathema Vincentje mondotta nekem:

 „Szerintem, amikor tini az ember akkor a legkülönfélébb dolgokban keres menekvést. A legextrémebb dolog, amivel találkoztam az Iron Maiden Phantom of the Opera-ja volt, azt hiszem. Tizenkettő, tizenhárom éves lehettem. És tudod, utána erősebb, gyorsabb kell. Szóval jött a Slayer, meg ilyesmi. Fekete metál… Amikor tizenhét, tizennyolc voltam, egy zenestúdióban dolgoztam. Az ottani srácok mutatták meg az elektronikát, az Aphex Twint és a Hardfloort. Ezek akkoriban lerobbantották a fejem. Körülbelül ekkor dobta ki a Nirvana a Nevermind-ot, amely kiszippantotta a szuszt az össze nehézfém bandából. Mert nehéz volt, viszont hevesebb, igazibb és nyersebb. Szóval addigra a heavy metál már tök unalmassá vált. Valahol mindenki meg is unhatta már a Metallicát, Slayert, Anthraxot... Volt valami a levegőben a kilencvenes években, ami más vizek felé vezetett. De leginkább a korral is jár ez az egész.

Liverpoolban nőttem fel. Ott, ha bőrdzsekit hordtál és hosszú hajad volt, akkor mindenki figyelmét felhívtad magadra, mivel anti minden voltál. Ezt leginkább a skinheadekhez kötötték, akik az utcán lógtak és meg akartak verni. Könnyű lett volna csatlakozni hozzájuk, de én nem akartam velük tartani, számomra az egy nagy szar. Inkább ezt választottam, és most itt vagyok. Az individualizmus, hogy mindennek dacára kifejezzem magam, az, ami szerintem a rock ’n roll igazi szelleme. A lázadó lélek. Nevezheted metálnak, ha akarod, de ha engem kérdezel, nem ott kezdődött.”

Találkozunk 2016 április közepén, ugyanitt. Megdumálhatjuk a többit. Most inkább headbengelek.

http://www.roadburn.com/

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal és hátsó borító: Kátai Tamás
A Sgùrr és ami mögötte van Időnként megfordul a fejemben, hogy bizonyos dolgoknak túl nagy feneket kerítünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bulizni kell
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 5: Bevezető a szociológiába

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kanyó Fruzsina
„Újvidék egy színes város, színes emberekkel” Egyetemválasztó - Beszélgetés Kanyó Fruzsinával a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gyerekjogok November 20-a a gyerekek jogainak világnapja.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szombaton a Mojo Clubban - Stubborn, Sequence és Kies Stubborn | Sequence | Kies @ Mojo Club, Zenta | 2015.12.05.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Négy nap ősi őszinteség Roadburn 2015

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A könyvek borítói
„A blues a belső világ tükre” Huszonötödször is Blues Fest a Mojo Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kis József
„Itt nem lehet kiszállni, itt most nem lehet kiégned...” Szabó Balázs Bandájával ünnepeltük a KDSZ születésnapját

0 Hozzászólás | Bővebben +
                                : Fotó: Szilágyi Nándor
„Bennem is sikoltozik egy Anna” Greguss Erdélyi Hermina mesél az Édes Anna szerep megformálásáról, megéléséről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rólunk, huszonegyszer 2. 2. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
2. rész: CANNABIS SATIVA (var. indica) (avagy kontra Baudelaire-nek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Levelek Japánból 24. 24. rész - Sakotán, paradicsom északon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Štulić és a csapat
Sporhetsztori 14. Tizennegyedik rész – A kis köpcös és a kelkáposzta

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Suhov @ Művészklub, Újvidék | 2015.12.09. Suhov a Smokey Monday formáció egyik tagja Wowbagger mellett.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vajdasági Ifjúsági Fórum – 19. Gólyabuli A Vajdasági Ifjúsági Fórum az idén is megszervezi a hagyományos Gólyabuliját

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Találkozzunk a Petőfiben, 26-án!!! A Vajdasági Magyar Diákszövetség 2015. november. 26-án az újvidéki Petőfi Sándor MMK (József Atti...

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est november18-december1 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Krakkó arcai A vár alatt lustán kanyarodik a Visztula, és öleli a város egyik peremét.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: RaggAti photography
Malom-slam Az első Malom Slam - regionális slam poetry versenyen elhangzott alkotás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Kozma Laura Csantavéri vagyok, 1990. október 16-án születtem.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A művészet, mint kerítésbontás A Híd Kör Art bemutatkozó tárlatát tekinthették meg az érdeklődők október 31-én este, Szabadkán.

0 Hozzászólás | Bővebben +