Első rész

December 29-én a kora hajnali órákban ismét megjelent egy hír, amely Ian Lemmy Kilmister haláláról szólt. A sok Facebook-vicc után sajnos ezúttal tényleg eljött az alvilág farkasa, és vitte, ami neki jár. Karácsony napján még büszkeséget éreztem, mert a főnök a vészmadarak károgásának ellenére betöltötte a 70. évét. Sajnos nem sokáig élvezhette, mindössze három napig. A jövő évi fellépések tehát értelemszerűen lemondva. Új Motörhead-stúdiólemezt a legjobb esetben is csak ott hallgathatunk, ahol készül: egy másik dimenzióban, és az elkészítésében minden valószínűség szerint a pár hónapja szintén elhunyt eredeti dobos, Philty Animal Taylor is részt vesz majd.

Mi is volt ez a Motörhead és miért?

A Motörhead egy jó példája az akarat és a hit dinamikus együttműködésének, mikor mindenki leszar, de te visszaszarod, és csinálod továbbra is a sajátodat. Annak ellenére, hogy 1975-ben nem értette senki, mi a francot akar csinálni Lemmy az új bandájával, végül mindent elért. Ebben az évben a Hawkwind (Lemmy korábbi bandája) már zuhant lefelé a világűrből, egyedüli toplistát megjárt slágerüket az 1971-es Silver Machine-t Lemmy énekelte, csakúgy, mint a Motörhead című dalt, amelyet maga is írt, és búcsúajándéka volt a zenekarnak. Végül ez a szerzemény egy új korszak kezdetét jelentette.

Az első Motörhead-lemez (On Parole 1975-ből) évekig fiókban állt, mert zenei értetlenség fogadta a kiadók részéről. A megvadított garázshangzású rock and roll eladhatatlannak számított, hisz negyven éve a progresszív rock uralkodott, a punk még nem jutott tovább a suhancok ordítozásától, a heavy metal bölcsis volt.

1976-ban kialakult a Motörhead első stabil felállása: „Fast” Eddie Clarkkal, Phil „Philty Animal” Taylorral, Ian „Lemmy” Kilmisterrel, de az egy helyben toporgás miatt 1977-ben a feloszlás mellet döntöttek. A Chiswick Records főnöke azonban inkább rábeszélte őket egy kislemez elkészítésére. Ekkor egy új fejezet indult a zenetörténelemben, valami gyorsabb, vadabb, erőszakosabb, arcbamászóbb, nagyon utcai és felesleges finomkodástól mentes.

A mi közös történetünk 1993-ban kezdődött. Hosszú kölcsönzési kerülőutak során beszereztem a Hellraiser korántsem legerősebb, de azért még nézhető harmadik részét, és a film végén konstatáltam, hogy a benne szereplő főcímdal sokkal erősebb a megnyúzott klasszikusnál. Ekkor tudatosult bennem az „...ahhaaa...ez az a Motörhead a fura bajszú pasival...és azokkal a tuti lemezborítókkal...” Mikor jó egy évvel később az MTV Headbangers Ball műsorában megláttam a Born To Raise Hell című dal videóját, rohantam is az akkor aktuális Bastards című lemezt megvenni – a piacon, kalóz kazettán... Az említett remekség egyébként az 1994-es Airheads betétdala, amelyben maga a banda is játszik, sok más, akkoriban népszerű rockzenésszel egyetemben. Ebben a filmben hangzik el a találós kérdés, amely elárasztotta az internetet a napokban: „Melyik a jobb szkanderben, Lemmy vagy az Isten?” Amire a helyes válasz nem lehet más, mint: Lemmy az Isten!

Habár életem első igazán nagy koncertje David Bowie volt a ’97-es Szigeten, számomra mégis a Motörhead jelenti az „elsőt”, mert, ellenben a másik nagy tiszteletre méltó öreggel, Lemmy bandájának tényleg fanatikusa voltam. Minden nehézség ellenére (vízum, határilleték) sokan ott voltak akkor Vajdaságból, és még ereje teljében láthatták a zenekart. Miután vége szakadt a másfél órás eksztázisnak, elmentem italt venni. Mielőtt megkaptam volna a sörömet, a pultosok kiröhögtek, majd megkérdezték: „Végig az első sorban voltál?” Bamba arckifejezésemre válaszként egy tükröt tartottak elém, de alig ismertem fel arcomat a rárakódott portól.

Akkor is, és a későbbiekben is a Motörhead-dalok szerves részét képezték a házibuliknak, egyedül talán az Ace of Spadeset mellőztük, hisz az túl snassz lett volna egy annyira komolyan zenebuzi bandának, mint mi voltunk. A kedvenc lemez persze továbbra is ez maradt, az Overkill, Rock ’n’ Roll, Orgasmatron, 1916, Sacrifice mellett. Mikor hangszereket ragadtunk, akkor sem maradhatott ki ez a banda a feldolgozáslajstromból. Komoly erőfeszítések történtek a Killed By Death, Iron Fist, Eat The Rich, Orgasmatron minél hűbb előadására.

Képgaléria: