Interjú Asztalos Ildikóval, a tHE sNOBS zenekar énekesnőjével

Asztalos Ildikó 2013 óta a budapesti tHE sNOBS punkzenekar énekesnője, de egy nagyobb kihagyással már a ’80-as évektől ismert a színtéren, amikor a Trottel zenekarban énekelt. Márciusban elhagyja a the sNOBS zenekart, és egyben az országot is. Az új lemezről, a műfajról, a színtérről, az országon belüli állapotokról és hasonlókról beszélgettünk a punk 40. születésnapja alkalmából.

Kész a legújabb lemez, amelyet trióként vettetek fel. Milyen lett az új anyag az eddigi sNOBS-lemezekhez viszonyítva, mit lehet tudni az új lemezről?

Hosszú vajúdás után döntöttünk úgy, hogy megnézzük, mi lesz, ha nincs gitár a zenekarban. Ami azért nem egy kivételes kezdeményezés, hiszen a sNOBSban a basszusgitár szerepe hangsúlyosabb volt mindig. Nekem régi vágyam volt a nagyon leegyszerűsített hangzás. Tíz új számot vettünk fel, egy részük még gitárral együtt készült, azok variáltabbak, van néhány húzós, gyors szám, lassú is lett, mert sokat könyörögtem. A számok egy része kimondottan egyszerű felépítésű, de a szövegekben nincsenek skandálható részek. Elemezhetném is őket, de nem akarok senkinek semmit a szájába adni, nézzetek utána. Nekem bejön ez a progresszív drum&bass&voice cucc. Úgy tudom, a zenekar ad ki kazettát, a CD már gyártás alatt van.

Az új lemez összes szövegének te vagy a szerzője. Az új szövegek is szorosan kapcsolódnak tematikailag az együttes eddigi szövegvilágához, kicsit pontosabban miről szóltok a hallgatóknak az új lemezen?

Nem kimondottan kapcsolódnak az eddigi szövegvilághoz, de politikus, véleménnyel bíró, ébresztő szövegeket próbáltam írni. Én még nem vagyok rutinos szövegíró, így csak akkor jöttek a szövegötletek, amikor valami nagyon felhúzott. Van szöveg a jelenlegi politikai helyzetről, családon belüli erőszakról, szenvedélybetegségről, mizantrópiáról, arról, hogyan pusztítjuk el magunk alatt a Földet, csordaösztönről, és arról, hogy szerintem hogyan érdemes harcolni. Persze saját magammal.

Csináltam szép, színes, csajos szöveges videókat, hogy könnyebb legyen megérteni a szövegeket, mert nem kimondottan egyszerűek. A videók kapcsán szeretném elmondani, hogy nekiálltam a Trottel-számokat is hasonlóan feliratozni. Többször kérték már tőlem, de mivel nem az én szövegeim, ezért nem akartam beleállni. Elég nagy meló. Amikor kész leszek, kb. március közepén, megtalálhatja bárki azokat, amiket eddig énekeltem, összegyűjtve a saját Facebook-oldalamon.

Elmondásod szerint lesz egy „punkabb és egy kísérletibb” verziója az új lemeznek. Honnan ered ez a különleges megoldás?

Véletlen volt. Úgy alakult, hogy felvettük a csepeli próbateremben, Vityka segítségével azt, amit most lehet hallani. De egy kedves hangtechnikus barátunk annyira lealkudta a saját díját, hogy nem tudtunk nemet mondani neki. Így felvettük sokkal jobb körülmények között is. Most még nem tudom, hogy mi lesz a másik felvétellel, de könnyen lehet, hogy feléneklem valamikor angolul is a számokat.

Személyesen tapasztaltad előadóként, milyen volt a közönség egy-egy underground/punkkoncerten a ’80-as években, és milyen a 2010-es években Magyarországon. Hogyan tudnád összehasonlítani a kettőt?

Próbálok nem túl negatív lenni, ennyire sikerül: annak idején a Trottellel nem véletlenül koncerteztünk jóval többet külföldön. Valahogyan a magyar közönség közönyös volt akkor is. Sajnos ebben nem érzek túl nagy különbséget, de szerencsére vannak jótékonysági bulik (pl. Mező gyógyulására, állatmenhelyek részére gyűjtés), támogatói bulik (FNB, AFA). Ezt nagyon jó látni.

Körülbelül 30 éve fontos magyar alternatív és punkzenekarokban éneklő nőként – nem mondok énekesnőt okkal – mi a véleményed a jelenlegi hivatalos magyar politikáról és a magyar társadalom jelenlegi állapotáról? Szerinted foglalkoznak ezekkel a témákkal a zenészek ma eléggé Magyarországon? Egyáltalán szerinted milyen mértékben kell foglalkozni ezzel a zenének, a művészetnek? Mi a véleményed a politika és a művészet kapcsolatáról általában?

A magyar politika mostanra minden elképzelhető abszurditást felülmúl. A magyar társadalom egy részét olyan ügyesen manipulálják, hogy az lélegzetelállító. Ahogy elszegényednek az emberek, a tudatszintjük is egyre lejjebb csúszik. Elképesztőnek tartom, hogy néhány hatalmon lévő ember, profi politikai tanácsadók segítségével sok millió ember életét teszi visszafordíthatatlanul tönkre.

A művészet és a politika kapcsolata? Szerintem ez a „művész” és az ő saját lelkiismeretének a kérdése. Senkitől nem lehet elvárni sem azt, hogy alkalmazkodjon valamilyen elváráshoz az alkotásaival, sem azt, hogy politikai véleménye legyen, ha például az őt nem érdekli.

Nekem nagyon fontosak a tartalmas szövegek, bármilyen zenét hallgatok.

Ugyanilyen szempontból, mi a véleményed a mai magyar punkszíntérről?

Ambivalens érzéseim vannak. Vannak nagyon jó kezdeményezések, koncertek, helyek, amiknek nagyon fontos szerepük van, ahol igazán otthon tudom magam érezni én is, másrészt viszont elszomorít minden szemellenzős, szélsőséges okoskodás.

Lehet, hogy nem jó helyen voltam, nem jó időben. A Renegát című számban erről énekelek.

Persze, illene érinteni az érem másik oldalát is. Az utóbbi néhány évben megjelent néhány olyan magyar punklemez, amelyek erősen, őszintén, hitelesen, baloldali és anarchista szemszögből kritizálják a kormányt, a társadalmat stb. Ezek alapból ellenzékiek. De a hivatalos politikai ellenzék és általában az, amit ma Magyarországon baloldalnak becézgetnek, egészen más történet. Mi a véleményed a mai magyar ellenzékről és a baloldalról?

Te hallottál valamit létező és hatékony magyar ellenzékről? Nem mintha hiányolnám a politikusokat, de valami balansz nem ártana. Elképzelni sem tudom, hogy lesz-e valaha ütőképes ellenzéki párt. Rémisztő.

A már újságírói kérdés szintjén is nem kicsit elcsépelt a punk mint mozgalom témája, de most nem tudom elkerülni, hiszen az interjúnk egy olyan tematikus számban jelenik meg, amely a 40 éves punkkal foglalkozik. Szerintem az egyik legkiválóbb interjúalany vagy, akit erről megkérdezhetek a magyar színtéren, és örülök is ennek, hiszen a nyolcvanas évektől, azaz magyarországi szempontból a kezdetektől része vagy a mozgalomnak, és nem kevésbé fontos szempont, hogy nőként vagy jelen. Úgy fogalmaznám meg a kérdést, hogy mit jelentett neked a punk a nyolcvanas évek elején, és mi lett belőle szerinted 40 éves korára?

Először is egy kicsit hadd pontosítsak. Én nagyon sokáig nem voltam jelen a magyar punkban, mondhatjuk azt is, hogy szülési szabadságon voltam. 1991 és 2013 között. Amikor kiszálltam a Trottelből 1991 őszén, elég csúnyán váltunk el, nem akartam visszanézni. Számomra csak 2009 körül vált nyilvánvalóvá, hogy amit csináltunk, az mennyire meghatározó lett a magyar punkban. Énekeltem más bandákban, de a sNOBS volt a Trottel után a második punk zenekar ahol megfordultam. Pontosan 22 év kihagyással.

A kérdésre válaszolva, a nyolcvanas évek elején a kamaszkori lázadás új formája volt szerintem itthon a punk. Persze a vasfüggönyön innen bőven akadt kritizálni való dolog, hiszen egy robbanás előtti időszakot éltünk. Volt töltés rendesen benne. Hogy mi lett belőle mostanra? Nem lehet általánosítani szerintem, mert mint mindennek, a magyar punknak is vannak jó és rossz részei. Maradjunk annyiban, hogy a punk szerintem még mindig a társadalom lelkiismerete.

Értesüléseim szerint tavaszig leszel csak a zenekar tagja. Mi okozta ezt a döntést? Lehet már tudni, mi lesz a sNOBS sorsa a továbbiakban?

A sNOBS új énekesnője már megvan, több koncert is volt már vele. Én külföldön szeretnék dolgozni és élni, így szépen kitűztük, hogy március végéig maradok a zenekarban. Még három közös koncertünk lesz.

Képgaléria: