: Čonta tanár úr
Čonta tanár úr

A punk a válasz

: Čonta tanár úr
Čonta tanár úr

De mi a kérdés? – Három akkord és amit magával hozott

És vala az idők kezdetén, midőn még nem létezett a Spotify, de még a YouTube-ról sem hallott senki, amikor az internet még a távoli jövő ködbe vesző sziluettjében sem rémlett, akkoriban, amikor a mobiltelefonról az emberek hírből sem hallottak, ellenben az volt a menő srác, aki tudta, hogyan kell cserélni a tűt a lemezjátszóban, s hogyan kell a kihúzódott magnószalagot ceruzával (a legjobbnak a hatszögű grafit bizonyult) visszacsévélni a kazetta orsójára, szóval, valahol a sztereó hangzás elterjedésekor, vala a punk. Egyesek ugyan korábbra teszik a születését, esküdvén, hogy már David Bowie és Iggy Pop is punkot játszott, meg aztán szó esik még Lou Reedről a Velvet Undergroundról és még sokakról, mégis maradjunk a punk egyszerűségénél: a punk akkor született, amikor a Sex Pistols és a Ramones dühös, tagadó, lázadó ifjai gitárt kaparintottak a markukba. Vagy amikor Malcom McLaren úgy döntött...
Mindegy.
A lényeg, hogy a punk nemcsak zene (zene? – igen, ezt is sokan megkérdőjelezték), a punk életérzés: válasz a bizonytalanságra, a kilátástalanságra, a jólszituáltak konformizmusára, a munkanélküliségre, a tekintélytiszteletre, a kiöregedett hippik behódolására, a társadalom peremén való egyensúlyozás nehézségére. A punk düh, energia, divathóbort, a meghasonulás meghasonulása. S ahogy Londonból útra kelve meghódította Amerikát, úgy hódította meg a néhai Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot is.

Yu punk

A jugoszláv ifjúságnak afféle arany élete volt: a társadalmi berendezést illetően a szocialista, a kulturális ingereket tekintve a nyugati világ jellemzőivel, két birodalom mezsgyéjén (vagy metszéspontjában), a Nyugat kizsákmányoló jellegétől szociális biztonságba burkolva, a Kelet kollektivizmusától jótékonyan távol élte mindennapjait, pontosan ismerve a legújabb zenei irányzatokat, divatot, irodalmi és művészeti jelenségeket. Az ország, amelynek három-négy nagy lemezkiadója, legalább ennyi zenei (és egyáltalán: kulturális) központja volt, még a punktól sem igazán ijedt meg. Ljubljana, Zágráb, Szarajevó és Belgrád egyaránt naprakész volt. S alig néhány hónappal a punk londoni megszületését követően 1976 végén Rijekában megszületett a Paraf, 1977-ben Ljubljanában megjelent a Pankrti, ugyancsak ’77-ben Zágrábban a Prljavo Kazalište, 1978-ban Újvidéken a Pekinška Patka... Volt, aki a punk létében az „önigazgatású szocializmus dezintegrálódásának” jelét látta, de valójában csak lelkes fiatalokról volt szó, akik látták ugyanezen szocialista önigazgatás visszásságait, s úgy érezték, az ilyesmit érdemes dalszövegbe önteni. Vagy csak egyszerűen a három akkord bűvöletében élni.

Az emberek kissé ugyan gyanakodva nézték a furcsán öltözött figurákat, de igazából nagyobb retorziókra (akkor még) nem kellett számítaniuk a punkoknak. Lemezkiadók, rádiók látták meg a lehetőséget az új irányzatban, s virult a punk, amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy ezek a besorolhatatlan figurák valójában negatívan hatnak a szocialista ifjúságra. Mellesleg: nem tartott sokáig, hogy valakinek az agyából ilyesmi pattanjon ki... Onnantól kezdve viszont az állambiztonság tette a dolgát, ügyesen, vagy kevésbé ügyesen, koncerteket hiúsított meg, vagy szakított félbe, a mondvacsináltnál is gyengébb kifogásokkal. Aztán a színen megjelentek a rafináltabb pártideológusok, akik belátták, hogy sokkal hatékonyabban ellenőrizhetik ezeket a biztosítótűs kölyköket, ha fesztiválokon léptetik fel őket, és kiosztanak köztük néhány állami elismerést. A punk lemezek a nagy állami kiadók gondozásában és gondos felügyelete mellett jelentek meg, államilag ellenőrzött „lázadás” söpört végig a Vardartól a Triglavig. De teljes egészében egyetlen lázadást sem lehet ellenőrizni.

A Pankrti mellett a Lublanski psi és a Buldogi volt a szlovén punk „szentháromsága”. A Lublanski psi énekesének sikerült magára vonni a „nácizmus” vádját, így az ő zenei karrierje gyorsan ért véget a rácsok mögött.

yu punk

 

 S ha már időrend: ki mondaná ma már, hogy a Prljavo Kazalište punk? Pedig annak indult... Még ha a „kemény” punkok nem is ismerték el maguk közé valónak Jasenko Hourát és társait. A nagy ellenpólusok abban az időben (de még inkább a ’80-as évek első felében) a „pankerek” és a „sminkerek” voltak – előbbiek megvetették és lenézték utóbbiak „szalonlázadását”, utóbbiak viszont előbbiek zenei képzetlenségét rótták fel...
Akárhogy is, gitárokat tépett a már említettek mellett az ugyancsak rijekai Termiti, a pulai Problemi, a vinkovci Pogreb X és Satan Panonski.

A szerbiai punk szcéna, nagy büszkeségünkre, tulajdonképpen újvidéki: 1978-ban a Duna partján született meg a Pekinška Patka. Énekese Nebojša Čonkić Čonta professzor, gitárosa Sreten Kovačević Sreta és Boško Prosenica, dobosa Pihler László, basszusgitárosa pedig Borislav Oslovčan volt.

Pekinska Patka

A „kacsák” lényegében fennállásuk három röpke éve alatt váltak megkerülhetetlen elemévé minden rockantológiának, amely egy picit is komolyan veszi magát: a punk gyökerekkel, de újhullámos beütésektől sem mentes zenével, a himnuszszerű Bolje da nosim kratku kosu című dallal örökre beírták magukat e táj zenei történelmébe.

Aki egy kicsit is korosabb, mint a Képes Ifi jelenlegi célközönsége, jól emlékezhet arra, hogy az újvidéki Mihajlo Pupin elektrotechnikai szakközépiskola falán valamikor a kilencvenes évek első felében megjelent egy grafiti: „Čonta, molim te, vrati se!” A még egy kicsit idősebbek arcán a grafiti láttán mindig széles mosoly terült el: egy kései rajongó így rótta le tiszteletét a „Tanár úr”, Čonta előtt, aki akkor már javában több határon és egy óceánon túl élte az élő legendával vajmi kevés rokonságot mutató életét.

Čonta, a jó házból való úrigyerek, egyetemi évei végén, 1978-ban Londonban járt, ahol valamilyen felsőbb erők késztetésére betévedt a The Clash koncertjére – és úgy maradt. Hazatérvén együttest alapított, amely első koncertjét a Műszaki Egyetem legendás helyiségében, a Mašinacon tartotta négyfős közönség előtt. Aztán rendszeressé váltak a csapat fellépései az elektrotechnikai szakközép tornatermében. Mindezt tette az iskola ifjú tanáraként, aki lelkesen vezette be hallgatóságát a Sex Pistols, a Ramones, a The Stranglers világába. 1978 végén már a Studio 24-ben tartotta koncertjét a banda – de meg kellett szakítani, mert állítólag elment az áram. Na igen... Néhány héttel/hónappal később, az Újvidék melletti Stepanovićevóban, a falu felszabadulásának ünnepén a szigorú tekintetű Tanár úr óvszereket igyekezett felfújni, a népfelszabadító háború egykori élharcosainak orra előtt... Ez már egy picit sok volt. A politikusok is felfigyeltek a furcsa fiatalokra. Meg az újságírók is. Čonta pedig, aki tudta, hogy van még punk rajta kívül is széles e hazában, ha az irányzat úttörőjének nem is nevezhette magát, hát a „cirill punk” éllovasaként aposztrofálta együttesét.

punk yu

Újvidék-szerte hirdették a feliratok, miszerint „Čonta az isten!” A belgrádi lemezkiadó azonban mindennek ellenére elutasította, hogy kiadja a kacsák első lemezét. Ez azonban abban az országban, ahol nem egyetlen kiadó uralta a zeneipart, nem volt annyira tragikus: a Jugotonnál jelent meg az első kislemez, a Biti ružan, pametan i mlad/Bela šljiva (1979), amelynek eladási mutatói lehetővé tették az első nagylemezszerződés aláírását is. A Plitka poezija címet viselő korong 1980-ban jelent meg, a barázdákat a lázadás hatotta át, annak „lightos” változata, amely még a gondos erkölcscsőszök számára elfogadható módon adta el(ő) az új életérzést. A zenei újságírók azonban nem igazán voltak hajlandóak tudomást venni a lemezről, az együttest megpróbálták nem észrevenni. Čonta pedig mindent megtett azért, hogy kitörjön ebből a láthatatlanságból: lázadt okkal, ok nélkül, provokált, betiltatott, nyilvános fellépésen gyújtotta fel a Borba napilap egyik számát – és egyáltalán, mindent megtett, hogy észrevétesse magát.
Ha a zenei szakírók nem is, a fiatalok imádták a Tanár urat, a punk mint stílusirányzat feltartóztathatatlanul terjedt. (Említettem már, hogy az elsősorban életérzés volt és csak másodsorban zene?)

punk yu

Viszont ahogyan a nemzetközi színtéren, úgy honi tájainkon is meglehetősen gyorsan lecsengett a punk első hulláma. Hogy azt egy új hullám, a new wave kövesse. A Pekinška Patka második lemeze, a Strah od monotonije (Jugoton, 1981) sem igazán hasonlít az elsőre. És valahogy ez a történet itt véget is ért. Hogy aztán évtizedekkel később, 2008-ban az Exiten éledjen fel újra, majd 2010-ben az újvidéki Év koncertjén, egy-egy fellépés erejéig, egy újabb lemez gondolatáig, néhány felvétel elkészítéséig, hogy minden valahol abban a szép, de megfellebezhetetlenül végleges gesztusban csúcsosodjon ki, amikor egy utcarészt (tulajdonképpen egy átjárót) neveztek el az együttesről Újvidéken néhány héttel ezelőtt.

Mert ha egy punkegyüttesről utcát neveznek el, az már maga a vég, s nem annak a kezdete.

A Pekinška Patka vége azonban nem jelentette a jugoszláv punk végét is: afféle második punk hullám képviselőjének tekinthető a pulai Kud Idijoti: az 1981-ben alakult együttes évtizedekig aktív maradt, egészen az énekes, Branko Črnac Tusta 2012-ben bekövetkezett haláláig. Ezt a bandát nehéz nem szeretni: valahogy minden keménység ellenére alapvetően poénokra építő együttesről van szó, amely cinizmusában is imádnivaló.

Talán néhány hónappal a pulaiak színre lépése előtt történhetett, hogy Belgrádban megalakult a Šarlo Akrobata. Ha maga a név nem is mond túl sokat, a tagok neve még mindig jelentős: a gitáros-énekes bizonyos Milan Mladenović volt, míg a basszust Dušan Kojić – Koja nyűtte. A banda fennállásának másfél éve alatt alkotott maradandót, és vált két másik kultikus együttes keltetőjévé: az EKV (előtte: Katarina II.) és a Disciplina kičme is innen eredt.
A Šarlo Akrobata készítette azokat a dalokat, amelyeket ma is mindenki ismer: Niko kao ja, Ona se budi – hogy tényleg csak azt említsük, ami nem veszik a múlt homályába. Egyetlen nagylemez őrzi az együttes felvételeit, hogy aztán a gigászok közti személyes ellentétek szétfeszítsék az együttest...

 

És következett az Električni Orgazam, a Radnička Kontrola, az Urbana Gerila... Meg a történelem.

Meg kell még említeni, hogy a Jugoszlávián tornádóként végigsöprő punk lecsengését követően szétvált és két újabb, rendkívül jelentős áramlattá alakult át: a már említett újhullámon kívül megjelent az ugyancsak punk gyökerekkel rendelkező új primitivizmus (novi primitivizam) is, amelyet Elvis J. Kurtović és a Zabranjeno Pušenje neve fémjelez. Máig csillogóan. Aki nem hiszi, nézze meg ez utóbbi együttest Palicson, április 30-án!

Érdekességképpen jegyezzük meg: a magyarországi CPg egyes források szerint éppen a Pekinška Patka hatására alakult zenekarrá, az együttes több dalát (szerb, Pekingi kacsa) is az újvidéki banda ihlette.

punk yu

Felhasznált irodalom:

Kontrolisana pobuna: Pank u Jugoslaviji (http://www.akuzativ.com/teme/385-kontrolisana-pobuna-pank-u-jugoslaviji) Vojkan Trifunović
Plitkom poezijom protiv monotonije: Pekinška Patka (http://www.akuzativ.com/teme/464-plitkom-poezijom-protiv-monotonije-pekin%C5%A1ka-patka)
B. Mijatović, NS rokopedija, 2005, Újvidék

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: SepticArt
Anarchisták, punkok és egyéb művészek Talán ez a néhány szó írja körül leginkább a Képes Ifi jelen számát

0 Hozzászólás | Bővebben +
: CBGB
Egy elképzelt időutazás lehetséges állomásai A Visszatérés a jövőbe film óta különösen jó találmánynak tűnik az időgép.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: NUP 1987 avantgárd és posztpunk
Révújfalva punkjai Előre a múltba a Napred u prošlost zenekarral

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Čonta tanár úr
A punk a válasz De mi a kérdés? – Három akkord és amit magával hozott

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Név az úton Szerény meglátásaim szerint a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Feketics (a gyengébb...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Kelemen Emese
Punk Polizei Lekéstem róla. Kb. 3-4 éves lehettem, amikor forradalmi lendülete ellankadt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Polgár András
Előre kurvák, gengszterek – a punk meg én Az első találkozásomat a punkkal valószínűleg nem tudom felidézni

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Shootusdown! (Részlet a Mint ami lent van című regényből)

0 Hozzászólás | Bővebben +
: SepticArt: Guardians
Punknak születtünk Szokatlan tematikát választott a Sikoly a 2015. évi tavaszi–nyári számának

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Visszaköszön a tepsis hurka, bemutatkozik a penész
Sporhetsztori 21. Huszonegyedik rész – ÉtlaPUNK

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kanadai magyarok szívügye volt Ferenc Lajos szívügye Szükségben mutatkozik meg az igazi barát.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: The 13 Horsemen of the Apocalypse - SepticArt
Post Apocalypse Punk A Sex Pistols angol punkegyüttes 1975-ben alapult Londonban.

0 Hozzászólás | Bővebben +