:

Haló, Kanizsa! Megcsináltam!

:

Ó igen! 2016. 08. 13-a! A 35. Nemzetközi Úszó- és Futómaraton napja! Ahol minden évben több száz ember indul azért, hogy önmagának bizonyítson!

Emellett még ennél is több szurkoló lepi el a város különböző pontjait, és odakiabált kedves szavakkal, hangos ujjongásukkal törik meg a parányi város nyugalmat árasztó csendjét. Talán nélkülük nem is lenne igazán jóleső ez a hosszú táv, gondolok itt úgy a délelőtt megrendezett úszásra mint a délutáni órákban a futásra. Mert hát hosszú; szó, ami szó, 10.500 métert futni, az bizony kemény. Most már tapasztalatból beszélve mondom ezt, bár nekem kifejezetten jól esett teljesíteni! Ám hogyan is jutottam én el idáig? Nos, kedves és mélyen tisztelt olvasóim, januárban egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy idén én is megmérettetem magam. Mindezt úgy, hogy még soha nem sportoltam huzamosabb ideig, futni is csak elvétve tévedtem le a töltésre, a kitartásomról és a türelmemről meg ne is beszéljünk. Az az ember vagyok, akinek „Adj Uram, de rögtön”. Őszintén megszenvedtem a felkészüléssel. Főleg az elején. Az meg külön érdekesség, hogy a szervezetemre milyen hatással volt az egyik napról a másikra való futás bevezetése. Gyakran fulladtam a melegtől, tele lett víz- és vérhólyagokkal a talpam, sőt az egyik lábujjamat annyira nyomta a cipőfűzőm több alkalommal, hogy odaveszett a körmöm… De ezek az események vezettek el a kitartásig, ami a maraton 1 óra és 10 percében végig bennem élt.

maraton

Két célt tűztem ki magam elé az év elején: az egyik ez a maraton volt, a másik pedig annak a dokumentumfilmnek az elkészítése, amely mára már ellepte az internetet, és szűk két hónap alatt 997-en tekintették meg. Gyenge önbizalmú ember létemre belevágtam mind a kettőbe, és teljesítettem is őket. No de hadd meséljek még egy kicsit erről a versenyről! Mert tulajdonképpen az volt. Verseny önmagammal! Amiből győztesen kerültem ki. Az úgynevezett terep, vagy nevezhetjük útvonalnak is, már egy pár éve idebenn a város szívében van kijelölve. Vagyis olyan utcákon, fő- és közutakon futottunk végig, amelyeket már csukott szemmel ismer a kanizsai jónép, közöttük én is. Iszonyú nagy élmény, amikor az embert a nevén szólítva biztatják utcáról utcára! Olyankor semmi sem fáj, és ott akkor az egész egy életre szóló kedves emlékké alakul át. Lehet, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy túlzok. Természetesen mindig hallatszanak elmarasztaló hangok a rendezvény megszervezésével és színvonalával kapcsolatban. De azt kell mondanom, hogy én maximálisan meg vagyok elégedve a szervezéssel, a szurkolók mosolygós tekintetével, és ami a legfontosabb, önmagammal! Itt szeretném hangsúlyozni, borzasztóan fontos, hogy legyenek álmaink, hogy megtaláljuk a módot az elérésükre, és ezáltal egy boldogabb életet tudjunk beteljesíteni! Semmi sem lehetetlen, mindent csak akarni kell! Éveken keresztül jómagam is csak nézőként jelentem meg, és minden egyes évben megpróbáltam írni erről az egészről. Arról, amit ott láttam, amit kívülállóként ott akkor éreztem. De a legtöbbször csak néhány mondatig jutottam. Most viszont oldalakon keresztül tudnám ecsetelni, hogy mennyire felemelő volt, amikor a profik mellettem elfutva biztattak, szerb és magyar ajkúak egyaránt, annak ellenére, hogy nem is ismertük egymást. Hogy a barátaimat látni a kijelölt útvonal mentén mennyire jóleső érzés volt. Hogy a célba érve a hideg vizet kortyoltam, és értékeltem, hogy ihatok, hogy itt lehetek, hogy meg tudtam mutatni, én is képes vagyok rá! Mert nagyon hittem benne, és nagyon akartam!

Kívánom, hogy mindenki legyen olyan bátor, küzdje le a belül lüktető szégyenérzetet, és merjen nekifogni az álmai, céljai megvalósításának! Mert bizton állíthatom: nincs jobb érzés annál, mint amikor beteljesül egy vágy, amibe jó sok munka is bele van fektetve. No, az ilyen dolgok sikere édes, mint a méz!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Zabos Zsolt
Hátsó borító: sites.psu.edu
Summer's Almost Gone! Megszokhattátok már, hogy a tanévkezdés alkalmából a nyárról beszélünk nektek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brigi szabadegyetemi naplója 1. nap – június 28.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Egy újvidéki egyetemista naplójából DAY 26: ELSŐ ÉVEK

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zöld erdőben jártam, a mennyország kapujában
Modern triatlon: rock, maraton, úszás 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ahova az eső sem teszi be a lábát
Fémesőben ázva Brutal Assault 2016 – 1. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A robotzsaru is 220 VOLTon ég
A fesztivál, amely kinőtte önmagát Idén is volt VOLT

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Anita (balról) és a majdnem teljes zsűri
Önkénteskedni is lehet a palicsi filmfesztiválon Ha nyár, akkor filmfesztivál, ha filmfesztivál, akkor Palics.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Formabontás és művészi dac Az idei palicsi filmfesztivál július 16-ától 22-éig tartott, de több kísérőrendezvény is előzte meg.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Haló, Kanizsa! Megcsináltam! Ó igen! 2016. 08. 13-a! A 35. Nemzetközi Úszó- és Futómaraton napja!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 26. 26. rész – Fügés mesék

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Forrás: a Workaway Facebook-oldala
A Workaway két oldala, avagy: hogyan önkénteskedjünk a nagyvilágban? SuhAnna a Föld körül

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Welcome to Ibiza Már az odaúton érezni lehetett a sziget hangulatát, a közeledéssel egyenes arányban nőtt a jókedv...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Gál Elvira Szenttamás, Becse, Újvidék, Szabadka, Palics. „Mennék haza, de otthon vagyok.” És elmúlt 40 év. E...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Minden, ami én Minden, ami én Minden, ami te Minden, ami mi

0 Hozzászólás | Bővebben +