Az elmúlt hétvégén bezárta kapuit a 10. Ördögkatlan Fesztivál. A kis baranyai falvak elcsendesültek az augusztus elsejétől ötödikéig tartó móka után.
A fesztiválon hat helyszínen programok széles választéka várta a látogatókat a Villányi-hegység falvaiban.
Kijelenthetem, a közlekedés a falvak közt könnyebb mint hinnéd! A hazajutást a Katlan- és a koncertbuszok, valamint a rengeteg kedves autós segítette, akik az éjszaka közepén is hajlandóak voltak a stoppoló fesztiválozókat felvenni.
Szállást sem volt nehéz találni a fesztiválfalvakban – a helyiek vendégszeretetének köszönhetően a kempingek mellett számos családi ház udvara is kiadó volt sátorozás céljából.
Egyes előadásokra csak sorszámmal lehet bejutni, hiszen véges a helyek száma. Az okos katlanozó már a sorszámosztás helyén alszik, ugyanis amikor reggel elindítják az osztást, ott már méretes sor kanyarog.
Idén beújítottak: telefonos alkalmazás készült azért, hogy kényelmesebben lehessen jegyet foglalni.
A délutáni előadások kiváló rendezésben a legjobb színészekkel kerültek színpadra, megtartva a megszokott katlanos minőséget.
Egy délutáni lazítás keretében megnéztem a Parasztoperát, inget készítettem magamnak a varrodában, este pedig kezdődhettek a hajnalig tartó koncertek.
A nagysikerű Wombo Orchestra idén is őrült hangulatot csinált akár a színpadon, akár a strandon. A buli utáni beszélgetésből kiderítettem, hogy imádnak visszajárni a Katlan közönségéhez és látni, mennyire felszabadultak itt az emberek.
Érdemes volt ellátogatni Villánykövesdre, ahol minden pincének egy másik pince a szomszédja, így aztán volt lehetőség kiválasztani a legmegfelelőbb bort az esti Muzsikás koncerthez.
Beremenden elég volt egy pokrócot vinni, kifeküdni a csillagos ég alá és Verdi Requiemét hallgatni Dinyés Dániel vezényletével.
Napközben rengeteg workshopba, csapatépítő játékba lehetett bekapcsolódni, melyek a fesztivál szervese részei. Sok barátot szerezhet itt az ember, rengeteg régi ismerőssel találkozik, kedvesek, lazák és közvetlenek a katlanozók. Utolsó napon híres rendezőkkel, színészekkel futhattam együtt a Katlanfutáson, ahol még egy Scherer Péter által dedikált rajtszámot is sikerült beszereznem.
A tikkasztó hőség ellenére a borvidék népe kifáraszthatatlan volt, sürgés-forgás övezte az összes helyszínt.
Méltó módon sikerült a jubileumot megünnepelni, igazi Best of Katlan volt!
0 Hozzászólás
Szólj hozzá