Picasa:

Feltámadt hamvaiból az Ashen Epitaph

Picasa:

Lemezbemutató koncert a Zeppelin klubban

Mostanában igencsak meg kell becsülni a közkedvelt zentai rockkocsma eseményeit, mert nem túl gyakran tárja ki kapuit a nagyközönség előtt. Kedvező jelenség viszont, hogy a mennyiségi csökkenést a színvonal emelkedése kíséri. Ezúttal a death metál berkekben veteránnak számító Ashen Epitaph ünnepelte itt a 14. szülinapját, csakhogy az ajándékot ezúttal a kitartó rajongók kapták egy vadiúj zeneanyag formájában, a jubileumi koncerten tehát a friss lemezről is várhattunk néhány csemegét. Amúgy a fiúk sem kényeztetnek el bennünket gyakori szerepléssel, legutóbb tavaly nyáron léptek fel a Kanizsa-feszten, valamikor éjfél körül, úgyhogy bizalmas körökben mondogattuk is egymásnak, hogy az Auróra és az Ossian volt a zentai kemény legények előzenekara. Búcsúzásképpen akkor bejelentették, hogy egy időre alkotói szabadságra vonulnak, és egy új albummal térnek majd vissza. Mi pedig türelmesen vártunk, és lőn.

Ashen Epitaph

November 4-én nemcsak az újjászületésükkel örvendeztettek meg bennünket, hanem a dátumnak megfelelően egy nagyszabású „4 az 1-ben” bulival, azzal a különbséggel, hogy a bemelegítőt most egy kevésbé neves, ám fiatal és ígéretes gárda szolgálta. Az adai Beyond Violence ínycsiklandozó ízelítőt adott a metalcore gazdag kínálatából, mégpedig a dallamosabb fajtából, két saját szerzeménnyel is megspékelve. A korai időpont miatt aránylag kisszámú közönség vett részt ebben az igazán kellemes kóstolóban.

Egy óra elteltével már sokkal többen várták az újvidéki Analizator megjelenését. A furcsa elnevezést a későbbiekben az egyik magyarországi vendégzenész kezdte analizálni, az első két szótagot külön kiemelve, de mi inkább maradjunk a nagy múltú csapat zenei jelentőségénél. A grindcore jeles képviselői ők, úgyszintén 14 éve. A művészek szerbül és magyarul egyaránt köszöntötték a jónépet, majd megállás nélkül őröltek, ellenállhatatlan kihívást keltve a minden testrészt átmozgató ugráláshoz. A darálás aztán bő háromnegyed óra múlva happy enddel végződött, vagyis mindenki élve maradt.

Mindezek után kellően felforrósodott légkörben lépett színre az ünnepelt együttes. A sziklaszilárd Ashen osztagnak korábban sem volt szokása az időhúzás, így az elszánt harcosok most is azonnal hadat üzentek a csendnek. Kezdésként mindjárt két új alkotást zúdítottak ránk a The Formed Filth Enigma albumról, amelynek címe egyébként már angolul is eléggé hangzatos, így talán jobb, ha eltekintünk a magyar fordítástól. A dalok nem lettek lassabbak a megszokott tempónál, a fiatalembereket meg nyilván tetőtől talpig kemény fémből faragták, mert az idő vasfoga sem fogott rajtuk.

Ashen Epitaph

Nemcsak közel másfél évtizedes pályafutással dicsekedhetnek, hanem azzal is, hogy 2003, vagyis ősidők óta változatlan felállásban ássák a sírokat, írják a sírfeliratokat, s ez ebben a haláli műfajban egyedülállónak számít. A további ravatalban – akarom mondani, felhozatalban – részletes áttekintést kaptunk a teljes földalatti tevékenységükről, kezdve a From Underground kislemeztől az azt követő két albumon keresztül egészen a videoklipként elhíresült In The Labyrinth fergeteges gyászjelentésig. Győri Norbi gitárszólói letisztultan és kellő gyakorisággal cikáztak keresztül-kasul a teremben, a remek riffek valóban remegtettek, a vége felé pedig Boros Attilával egyetemben olyan erősségű ikergitáros futamot döngettek le, ami bármelyik földrengésjelző műszer mutatóját kilengette volna. Boros persze inkább a szövegekért felelt, nemcsak megírta, hanem el is hörögte őket, bár ezeket ilyenkor csak ő maga érti, na de ebben meg segítségünkre siettek a helyszínen kapható CD mutatós füzetecskéjében kinyomtatott dalszövegek. A szédítően pergő alapokat változatlan erővel ömlesztette Habram Attila az ütőhangszerek mögül. A másfél éves szünet alatt egyáltalán nem esett ki ritmusából, egy dobbanásnyit sem lassított rajta, növelni meg úgyis lehetetlen lenne. A négyes fogatban egyedül Sturc Mihajlo rendelkezik a stílushoz illő hajzattal, így a masszív bőgőpengetésen túl ő szolgáltatta széles körívben a szemet gyönyörködtető headbangelést. A hivatalos műsoridőbe a történelmi áttekintés mellett az új anyagnak pontosan a fele fért bele, öt szerzeménnyel. A ráadásra így már sajnos nem sok idő maradt, de akkor aztán a várva várt, sőt hangosan követelt, Hate című „sláger” elragadó ritmusa mindenkit magával rántott a táncparkettre, aki élt és még mozgásra képes állapotban maradt.

Méltó zárásként a belassuló betétekkel tarkított Land of Darkness következett az első albumról, szóval az ilyen környezetben balladának számító dallal búcsúzott az újult erővel szárnyaló brigád. Jóval éjfél után került sorra a szekszárdi Don Gatto hardcore társulat, időnként punk-metál beütéseket is alkalmazva, persze mi mást is várhatnánk egy Acélos Balázs nevű zenekarvezető gitárostól. Az együttes neve egyébként már ismerősen cseng a magyar rockfesztiválok műsorában, mi több, 2015-ben a Wacken Open Air seregszemlén is megfordultak, és nem csak látogatóként. Tehát találkoztak már hozzáértő publikummal, Zentára meg gyakrabban járnak, mint a kocsmába (na, ebben nem vagyok biztos, de jól hangzik), ezért büszkén vettük tudomásul, hogy a Zepp-ben megfelelő hangulatra találtak, teljes odaadással muzsikáltak, sőt egy átszellemült pillanatban Budavári Zoltán énekes egészen merész stage diving-re szánta rá magát, és már repült is, háttal a tömeg felé. A többtagú (egynél több tagú) tömeg, kihasználva a színpad előtt akkor már eléggé szellős teret, rendhagyó módon reagált, és ijedten szétrebbent. A frontember így a talajjal találkozott frontálisan, de szerencséjére mindössze egy méterről zúgott le, további szerencséjére pedig épp a fejére esett, így megúszta sérülés nélkül, és rövid lélegzetvétel után gyorsan visszakapaszkodott a pódiumra. Most legalább azt is megértettem, hogy miért érdemelte ki a Nyúl becenevet. Önmagukat legszívesebben „bunkóhárdkór” kifejezéssel jellemzik, mondván, hogy „keményen nyomjuk és egyszerűen, de legalább rövid ideig”. Minderre csak helyeslően tudtam bólintani, amint alig 40 perc után valóban kérlelhetetlenül kihúzták hangszereikből a dugókat.

 

Végül nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezt a kitűnő szeánszot az Ashen-tagok saját szervezésben valósították meg, nem kis fáradság árán. Mindezt bárki beláthatja, aki már összehozott egy kisebb családi születésnapot, ezzel szemben itt több mint 200 fanatikus rocker tesót sikerült jó helyen, jókor, jó műsorral egybegyűjteni. Az előkészületek közben még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy felkérjenek mindenkit, ne tegyenek kárt egymásban, a berendezésben, na meg magukban se, az meg már a kedves gyásznépet (jaj, már megint!), szóval a jólnevelt metál arcokat dicséri, hogy mindez meghallgatásra talált. Kétség nem fér hozzá, hogy mindannyiunknak felejthetetlen élményt jelentett és örömteli találkozásokat hozott ez a változatos, hajnalba nyúló mulatság. Köszönjük, Hamvas fiúk, és még sok hasonló jellegű, vagyis felfelé irányuló támadást kívánunk nektek!

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Raffai Ingrid – Tömeg 
Hátsó oldal: Dancs Enikő Bianka fotója
Dögunalom Mindannyian ismerjük ezt az érzést, és előszeretettel használjuk a szót is, amikor nagyon, de tén...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Melegebb éghajlatra… 15. nap

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: http://businessemploymentlawyer.com
Jogi Kar, te drága! DAY 54: MIÉRT?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mi fán terem a szexuális zaklatás? Az elmúlt másfél hónapban egyre többen vallanak arról, hogyan váltak szexuális zaklatás áldozatává.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A fekete fém harcba hív mindenkit
A keresés árnyalatai Gorgoroth + Gehenna / The Quarter, Novi Sad

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Feltámadt hamvaiból az Ashen Epitaph Lemezbemutató koncert a Zeppelin klubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mielőtt még mindannyiunkat felfalna a szürke nap árnyéka Ashen Epitaph: The Formed Filth Enigma – GROM Records, 2017

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Hegyi Júlia Lili
Firkinék Szerbiában! Kovács Nemes Andornak hízik a lelke

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lost Akarsz tudni egy titkot?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bioanya(g) A diókrém az enyém, bevallom, nem ettem meg, amikor meg kellett volna, de a hagymát nem hagyjuk c...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Szeretjük a szépet!” Egy évvel ezelőtt még csak messziről ismertem azokat a nőket, akik Magyarkanizsa szívében nap min...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 47. 47. rész – Az azték zsálya titka 1.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ne légy cukorból! E hónap folyamán két fontos egészségügyi program kerül sorra.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ősz Londonban 2. TOWER BRIDGE

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az északi zene szárnyain Sólstafir / Myrkur / Árstíðir - Dom omladine, Beograd

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Aki választ: Csizmadia Anna Csizmadia Anna vagyok, népdalénekes. Kupuszinán és Szegeden élek, alkotok, tanítok.

0 Hozzászólás | Bővebben +