Day 2 in Israel

Izraeli tartózkodásunk második napján már kipihenve ébredtünk az előző, egész napos szálláskeresés és reménytelenség után. Az első utam a boltba vezetett, és megállapítottam, hogy itt bizony dőzsölés nem lesz. Minden legalább háromszor annyiba kerül, mint otthon. Ami rögtön feltűnt, az a rendkívüli biztonság. Azt mondják, ne menj Ázsiába, mert veszélyes. Ennek ellenére én sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, mint Pesten. A plázákba való belépésnél átnézik a táskákat, néhol át is világítják, mint a reptéren. Mindenki megy katonának, és a velem egykorú lányok gépfegyverrel a vállukon szaladgálnak, de ők sehol nem ijesztgetés céljából vannak, hanem azért, hogy ha bármi történne, meg tudják védeni az országukat. Nagyon hazafiasak, szinte minden házon, kisbolton, utcasarkon vagy bárhol, ahol van egy kis hely, díszeleg egy zászló, és az összetartás szinte kézzel fogható a nép között.

A boltra visszatérve: marad a humusz (csicseriborsókrém). A hagyományos izraeli kaja is drágább Izraelben, mint Magyarországon. Vajdaságban még nem láttam, hogy árulnák, de lehet, csak én vagyok figyelmetlen. Egyébként egész finom, de amikor már napok óta csak azt eszed, és a legnagyobb változatosság, hogy más márkájút veszel belőle, vagy pita helyett kenyérrel fogyasztod, már nem olyan vidám a dolog. A tizedik nap végére, mikor evésről volt szó, nevetve és határozottan összenéztünk: Akkor legyen humusz! A másik érdekesség a falafel, ami szintén csicseriborsóból készül, de nem krém, hanem kis fasírtok, szintén pitában tálalva.

Tel-Aviv belvárosát egy nap alatt bejártuk, bokáig belemerészkedtünk a Földközi-tengerbe, mert lehet, hogy kinn több mint harminc fok van, de a víz azért elég hideg. Rengeteg terv volt, de ekkor még én sem gondoltam, hogy tíz nap alatt hét várost és három tengert is sikerül meglátogatni. Ez az út nem a pihenésről szólt.

Day 3 in Israel:

A tel-avivi buszállomás hétemeletes. Minden gyönyörűen ki van írva: héberül és arabul. Köszi. Szerencsére a legtöbb ember tud angolul, és nagyon segítőkész, így viszonylag könnyen megtaláltuk a Jeruzsálembe induló buszt. Az ott töltött nap alatt megnéztük a must have Siratófalat és az óvároshoz tartozó, méltán híres bazárt. A nap legjobb része mégis este kezdődött, miután sikerült megtalálni az aznapi lakhelyünket. Cauchsurfingen leltünk lelkes egyetemistákra, akik befogadtak minket. A szobájukban van egy hatalmas világtérkép, és az a tradíció, hogy minden cauchsurfer bejelöli rajta, hogy honnan jött. Eddig 235-en szálltak meg a koleszszobájukban, és a rekord egyszerre 6 ember volt, ami egy kétszemélyes koleszlakrészben, gondolhatjátok, milyen kényelmes lehetett, de tele vannak élményekkel és történetekkel, hisz ők is rengeteget utaznak. Hogy együnk valami mást is, elvittek minket egy humuszbárba, de azt a házi készítésű ételt össze sem lehet hasonlítani a boltival. Azt mondták, hogy ott van a világon a legjobb, és tényleg. Az sem zavarna, ha egész életemben rendszeresen elém raknák azt a humuszt, amit ott ettem.

Képgaléria: