Volt már úgy, hogy a nagy rohanásban elfeledkeztetek valami fontosról? Amikor legszívesebben lelassítottátok volna az időt, vagy visszaugrottatok volna az időben csak azért, hogy valamit másképp csináljatok? Lehet, hogy csak egy parányi lépésről van szó, egy olyan mozzanatról, ami korábban fel sem tűnt, viszont utólag igenis fontos momentumnak tűnik, hisz mindent az változtatott meg. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen. Éppen ezért folyamatosan oda kell figyelni, minden lépésünket jól kiszámítani, és figyelembe venni a lehetséges következményeket. Tudom, mindez úgy hangzik, mint egy rosszul sikerült horoszkóp tanácsa, de ez a műfaj sem véletlenül jött létre, hanem az ember azon szükségletéből, miszerint az egyszerű földi halandó igényli a biztatást, a bátorító szavakat, azt a néhány mondatot, ami lökést ad neki az első lépésekhez vagy a hosszú távú tervek meghozatalához, majd kivitelezéséhez. Véleményem szerint... habár nem egyeztettem sem a kezelőorvosommal, sem a gyógyszerészemmel, de még csak egy árva pszichológussal sem. Ha legközelebb találkozom valamelyikkel, rákérdezek, hogy vajh...

Addig is szép dolgokra gondolok. Arra, hogy esik a hó, vagy arra, hogy nem. Arra, hogy hideg van és arra, hogy nem. Arra, hogy nincsenek levelek a fákon, és arra, hogy a fenyőkön vannak. Arra, hogy az utcát felseperték, és arra, ahogy a szemetet fújja a szél. Arra, hogy karácsonyi égők pislognak az ablakokban, és arra, hogy lehúzták a redőnyöket. Arra, hogy többen télapósapkában járnak az utcán, és arra, hogy van, aki hajadonfőtt. Arra, hogy otthon lehet teát főzni, és arra, hogy a fagyasztó mélyén még mindig találok fagylaltot. Arra, hogy munkába menet találkozhatom a barátaimmal, és arra, hogy egyedül tudok sétálni az utcán. Arra, hogy megállhatok a kirakatok előtt, és arra, hogy nem akarok már semmit sem vásárolni. Arra, hogy az emberek szelfiznek a karácsonyfa előtt, és arra, hogy lemerült a telefonom. Arra, hogy levelet kaptam, és arra, hogy az idén sem küldök senkinek üdvözlőlapot.

Ilyenekre gondolok, miközben várom, hogy találkozzam a kezelőorvosommal vagy a gyógyszerészemmel vagy legalább egy árva pszichológussal.

Aztán majd a karácsonyra is gondolok, meg az újévvárásra is. Csak éljem túl a babot, a bejglit, a zserbót, a mákos gubát, a mézes dolgokat, a pezsgőt és a hasonlókat, hogy utána találkozhassak a kezelőorvosommal vagy a gyógyszerészemmel vagy legalább egy árva pszichológussal.

Képgaléria: