Tudod, mit akarsz, és megállíthatatlanul haladsz a célod felé. Lépéseid óvatosak, megfontoltak és lassúak, ugyanakkor eltéríthetetlenek. Lépésről lépésre haladsz előre. Fújhat a szél, eshet az eső, te kitartó vagy. Nem hagyod, hogy a valóság eltérítsen, nem hagyod, hogy a körülötted lévő világ kizökkentsen. Olyannak tűnsz, mint egy óriás, akit senki sem tud megállítani. Ideig-óráig feltartóztatják, lefoglalják a gondolatait, lopnak tőle néhány másodpercet, sőt az is megtörténhet, hogy heteket, de azután ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, mintha mi sem történt volna. Ugyanúgy rálépsz az útra, és hopp, máris előrébb vagy, máris közelebb vagy a célodhoz.

Olykor megállsz pihenni, hisz ilyenek vagyunk mi, emberek, szükségünk van a pihenésre. Felállítod a sátradat, száraz gallyakat gyűjtesz, tüzet gyújtasz, és melegénél készíted el a vacsorádat, és közel húzódsz hozzá, hogy védve legyél a hideg elől és a vadállatok támadásai elől. Nyugodtan alszol, az éjszaka hangjai nem riasztanak, és az sem zavar, hogy ebben a pillanatban senki sincs körülötted. Nem félsz az ismeretlentől, sem a sötétségtől. Nincs veszély, csak te magad vagy. És a célod, amely mindig erőt ad, amiért reggel felkelsz, és újra felveszed a fonalat, és azt a jobb kezedben tartva megállíthatatlanul haladsz.

A hidakat szereted. Ha nem volnának hidak, az út sokkal tovább tartana, vizes lábbal kutatnál gázlók után, megkerülnéd a mély vizet, vagy a kompra várakoznál, és a szószátyár révésznek bőséges borravalót adnál, hogy száraz lábbal vigyen át, segítsen a következő lépéshez. A kezedben térképet forgatsz. Látod az utakat, a méretarányok jól mutatják, mennyi van még hátra, és látod a hidat is, aminek segítségével egy újabb akadályt gyűrhetsz le. Sebes patakokon, lassan hömpölygő folyókon, öblökön jutsz túl anélkül, hogy keresned kellene az átjárókat. Észre sem veszed, és túl vagy egy akadályon, és tudod, hogy újabbnál újabb akadályokba botlasz, ugyanakkor azt is tudod, hogy a hidak segítenek. És lesznek alagutak és felüljárók.

Tudod, hogy minden csoda csak látomás, két lábbal jársz a földön, tisztában vagy a dolgokkal, nem vágysz varázspálcára, tudod, hogy ami varázsütésre történik, hamis, hogy ami egy pillanat műve, annak az elmúlása is egy pillanat műve.

Reggelente arra ébredsz, hogy a gondolataid a következő lépésen járnak, mintha az éjszaka megerősített volna, mintha az éjszaka megálmodtad volna az előtted álló útszakaszt, az előtted tornyosuló akadályok legyűrésének módját, a titkot, ami majd továbbröpít. Mérnöki pontossággal meghatározott lépések, méterek, előre eltervezettek, ugyanakkor mindenkor készek az akadályok legyőzésére.

És telnek és múlnak és egyre közelebb és közelebb vagy, és egyre elszántabb vagy, és az álom valósággá válik, és lépéseid egyre mélyebb nyomokat hagynak a földön.

Képgaléria: