Kivaghy Krisztián A manipuláció tudománya című rövid kötete a manipulációt mint nyíltan elismert társadalomtudományt mutatja be egy olyan korból, amikor a megtévesztést már az iskolában oktatják. A manipuláció tudománya egy képzeletbeli tankönyv, ironikus társadalomszatíra, a gimnáziumok második osztálya számára, hogy azok, akik később esetleg manipuláció szakon szeretnék folytatni egyetemi tanulmányaikat, majd kellő mennyiségű ambíció birtokában főmanipulátorrá válni, el tudják sajátítani az alapokat.

A tankönyv huszonnégy rövid fejezeten keresztül foglalkozik e tudomány alapjaival, rövid történetével, a tudományos és politikai manipuláció kialakulásával, az otromba és a fejlett manipuláció közötti különbségekkel, a vezetők, a középvezetők, a média fontosságával, amely elengedhetetlen a sikeres propagandához.

„A manipuláció szükséges és kikerülhetetlen, ezért ugyanolyan nyíltan kell kezelni, mint bármely más társadalomtudományt” – írja Kivagyhy a bevezető részben egy olyan korból, amikor már nemcsak sejtés a tények elferdítése, hanem mindenki tud róla, és azt szükségesnek is tekinti. Az emberek elfogadják a manipulációt, pont úgy, mint a reklámokat. Mindenki tudja, hogy a reklámok ferdítenek, hazudnak, és a megvásárolt termékek nem lesznek olyan hasznosak és jó minőségűek, mint ahogy a hatalmas billboardok és rövid videók közvetítik, de mégis megvesszük őket; nos a felső vezetés áligazságait, a rendszert, amelyben élünk, a politikusok beszédeit és ígéreteit is pontosan úgy megvesszük és bevesszük, mint a fogyásgyorsító, zsíroldó teát, aminek a segítségével két hét alatt semmi mást nem adunk le, csak tízezer forintot.

A vezetők szerepe a manipulátori tevékenységben igen fontos. A jelenlegi arány:

– Megbízható vezetők: 54,6%,

– Kétkedők: 37,3%,

– Megbízhatatlanok: 8,1%.

A tökéletes arány az lenne, ha a megbízhatatlan vezetők száma nem haladná meg a 6,7%-ot, a manipulációs gépezet zavartalan működése érdekében. A megbízható vezetők azok, akik szó nélkül elfogadják a felső vezetés által kidolgozott manipulációs tervet, és azt továbbközvetítik az alattuk lévőknek, hogy majd ők is ugyanúgy igazságként fogadják el. A kételkedők azok, akik nem vesznek be ugyan mindent fenntartás nélkül, mégis igazságként adják tovább a fentről érkezett információkat, mert féltik a pozíciójukat, és nem biztosak saját igazukban, azt bizonyítani nem tudnák. A megbízhatatlanok pedig azok, akik biztosak a manipuláció tényében, és nem akarnak félrevezetésben élni, a történelem során ők voltak azok, akik a felkeléseket, lázadásokat kirobbantották. Az átlag pórnép csak azt tudja, hogy neki rossz, abban azonban nem biztos, hogy ki az oka az ő rossz sorsának, itt lép közbe a megbízhatatlan középvezető, aki fordított manipulációt alkalmazva beetetni a közvéleményt azzal, hogy a felső vezetés hibája az ő életének minden nyomorúsága, és már készen is van a néplázítás.

Tehát a rendszer fenntartása érdekében szükség van némi ellenvéleményre, morgolódásra, kételkedésre, de szigorúan a megfelelő arányokon belül.

A régi, elnyomó rendszerek azt hitték, hogy minden ellenvéleményt meg kell semmisíteni, ki kell irtani. Ez volt a diktatúrák módszere, de ezek előbb-utóbb mind megbuknak, nő az elégedetlenség. Ez volt az otromba manipuláció, a fejlett manipulációban megengedett az ellenvélemény, sőt tudósok bebizonyították, hogy némi kételkedés még jót is tesz a rendszer fenntartásának, hiszen megadja a demokrácia, a választás lehetőségének az illúzióját.

Az objektív tájékoztatás a manipuláció legfőbb ellensége, az információk ferdítése, az egyoldalú tájékoztatás pedig jó barátja.

Vajon napjainkban mennyire tájékozódunk objektíven?

Képgaléria: