: Merméne?!
Merméne?!

Családi piknik Csehországban

: Merméne?!
Merméne?!

Brutal Assault 2018

A metálos közeg azért is jó, mert nem követelnek meg tőled különösebb ideológiai hozzáállást (ennek ellenére hajnalonként félittas ideológiai viták szabad terepe), fontos a zene (mert a legjobb), ugyanakkor egy nagy család részese vagy (de, ugye, egyik család sem tökéletes). Vannak ugyan kilengések, fekete bárányok, családtagok, akiket szégyellsz… De! Akkor is a te családod. Minden családtagban felmerülhet a kérdés, vajon ez tényleg az ő családja-e, vagy esetleg örökbe fogadták. Az ilyen kellemetlenségek tisztázására valók a családi összejövetelek. Aki rendszeresen rosszul érzi magát a családi összejöveteleken, abban joggal merül fel a kérdés a hovatartozásról, megeshet, hogy többé nem érzi magát a család tagjának, másik családhoz akar tartozni (pl. pecások, vallásfanatikusok, piacosok), és innentől kezdve minket nem is érdekel a további sorsa, mert itt a metál családról lesz szó, annak is egyik népesebb ünnepségéről, a Brutal Assaultról.

Sokadszor, ismét a cseheknél, ismét sátorban, ismét otthon, igazi családi heppening. A szűkebb családunk, de a régi családtagok is visszajöttek, viszont (épp most is) valakik másfelé keresik a családjukat. Kedden hajnali egykor csak pár kósza metál lelket találunk, sátorhelyek bőven, sörhöz nehezen jutottunk, mert a Brutal Barok még alig éledeznek a faluban. Reggel azonban megindul a tömeg, ami folyamatosan érkezik és formálódik, az étel- és italárusokkal együtt. Mint általában a nagy családi összejöveteleket, a Brutal Assault kapunyitását is nagy vásárlási roham előzi meg. Kedd reggel Jaromerban (Józsi bá' erődítményének tövében) ezt a vietnami üzlet szorgos munkatársai is tudják. Ilyenkor szinte mindenki vak az ünnepi hangulat miatt, senki sem veszi észre a szemüvegeseken kívül, hogy a szorgos munkások átragasztják az árcédulákat, és minden termék hirtelen infláción megy keresztül.

A nulladik napon, illetve a mínusz egyediken, mindenki kedvenc Suicidal Tendeciese a fő attrakció. Ezt a zenekart lehet nem szeretni, de teljesen felesleges. Az embernek (vagy metál-állatnak) fejet kell hajtania a jó dolgok előtt, még ha néha nehezen jön is össze, még ha együtt énekeljükis, hogy You can’t bring me down. Háború dúl a fejekben, ihajj, még csak a fesztivál nagyszínpada nyitott.

Szerdára aztán szépen betelepül Jaromer deviáns küllemű emberekkel. A koncertek ekkor még délután kettőkor kezdődnek, ezt a további három napon átveszi az igazi fanatikusoknak való kihívás, a fél 11-es kezdés. Az Armored Saint négy órakor kezdődő koncertjére igyekszem felzárkózni, ahogy illik (Sör a kézben, napszemüveg a fejen, metál pólóban feszít!). John Bush hangja messziről darabolja át az étert, a faszinak tényleg eredeti orgánuma van. Nagyon jó bulit csinálnak, a közönség is veszi a lapot. A következő Shelter nevére pár régi Hammer-interjúból emlékszem, krishna-core-ként emlegették őket annó. Okés, vidámkás, pozitív zenécske (trügy-prütty-álá-lá-lilá), de a lelki békámat igazság szerint a Brujeria teszi helyre. Teljesen más felállásban lépnek fel, mint két éve, ez azonban a minőségből semmit sem vesz el. A repertoár a jól sikerült utolsó lemezen alapszik, és a szokásos dalok sem maradtak ki. Si, si, si… A közönség marihuánafüstben füstöl tovább. No,no, no… Vége a koncertnek, tartja a táblát egy lány, akit felhívtak a közönségből. Jut eszembe a Steve ’N’ Seaguls, ami engem mélységesen felháborít, mert jöttek, mocskolják őseink (ejszidiszi mami és mejden tatiról beszélek) munkásságát, bendzsókkal, ráadásul vidámkodnak is. Engem az ilyen rokonok kihoznak a sodronyból, az pedig még jobban fáj, mennyien élvezik – én meg nem.

Nagy elvárásaim vannak a Helmettel, akik nagyon profi programot nyomnak, viszont este kilencre az intenzitástól fáradni kezdek, de még csak ekkor kerül sor a főételek fogyasztására. A Cannibal Corpse már nagyon régóta az egyik legjobb lakodalmas zene a metál zenei piacon. Sok idő eltelt az első C.C. korszakom óta, és jól elvagyok vele, ha ünnep, akkor jöjjenek. Ha pacal, akkor ők főzzenek. Nem nosztalgiát kapunk, a hangsúly inkább a legutóbbi lemezükön, amit kivételesen elég jól ismerek. A közös családi kedvenc, a Gojira mindenkit levesz a lábáról hipnotikus durvulásával – újabban az ilyen bandák miatt gyarapodik a család. A Paradise Lost a tini gót romantikától elég komolyan átszörfölt a korosodó igaz depresszióra. Az új dalok jók, élvezem, akárcsak a régieket, amelyeket egyre nehezebb belepréselni az egyórás műsoridőbe, elvégre minden lemezen elpotyogtatnak pár kiemelkedő alkotást. A magyar Tormentor legenda koncertje igazi brutál csemege az első nap végére, ekkorra a tömeg kissé szétoszlik, de aki ott volt, az tudta, mit keres ott. Bármennyire fura is, e nélkül a banda nélkül a norvég black metál ma valószínűleg egészen másmilyen lenne. Az Anno Domini lemezt nyomják el teljes egészében. A sokakat kiborító (számomra zseniális) Recipe Ferumról semmi sem hangzik el, én sajnálom, de megértem – nem ez volt a koncepció. Cserébe viszont olyannyira eredeti megszólalásban kapok kultikus dalokat, hogy azt hiszem, kazettáról szól a zene – persze nem. Csihar jól porondmesterkedik, és a többi muzsikus is kiemelkedő formában. Lőn világosság...

Két nap aktív költekezés után felkelsz, helyrerakod magad, és inkább elmászol a falu végébe enni, hátha ott olcsóbb, és kapsz helyi specialitást. A kis putri cseh kocsmák nosztalgiát ébresztenek bennem az egykori zentai kocsmaélet iránt, hejj, amikor még volt Sárga Csikó és Piros Csizma, Vigadó és Pils Bár… a cseh kiskocsmában kiegyenlített menüt és picit mérsékeltebb árakat kapunk. Mindenki kedves, közvetlen, erre a pár napra a pincér bá' is beszerez egy-egy Deep Purple-, ZZ Top- vagy Behemoth-pólót a közvetlenebb hangulat elérése érdekében. A Jozefov erődítmény környéki bácsikák mellé nyugodtan le lehet ülni sünis csuklóvédővel, mindenki szívesen beszél veled, és ha nem is érted, mit mondanak, ők mondják.

A legtöbb családban vannak anyagi gondok. Anyagilag, erre a nagy családi brutális pénztárca támadásra (is) mindenki máshogyan készül. Amennyiben szerényebben kívánunk élni, akkor is ajánlatos egyhavi átlagos szerbiai fizetést rászánni, persze a reálisat, ami kábé 30000 dinár. Tízezer dinárért öt napra jegyet veszel, Szerbiából az út (ha a szűkebb családoddal indulsz, a benzin költségeket osztva) nagyjából 6000 dinár koponyánként, aztán ki mennyit eszik, iszik, vásárol. A legendásan alacsony árak törpeségét egyre inkább gólyalábazzák – a fesztiválon egy sör 140-230 dinár között mozog, a problémát inkább az étel okozza, egy reggeli, ebéd, valami ehetőbb kaja 400 dinár fölé mászik, ez rendben is van, de ha napi háromszor eszünk, akkor az már húzós, ezért olcsóbb annyit inni, hogy elfelejtsünk enni öt napig. A különböző karneksz és hazai csoda készkaják továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek közöttünk, de olyan mértékű környezetszennyező gázokat szabadítanak fel, hogy Vegan Fighterék szerintem jól megrugdosnának bennünket érte. Meg aztán, ha az ember kimozdul otthonról, akkor különböző puccos piákat is kipróbál. Nos, ezek általában finomak és hatásosak, de észre sem vesszük, és lemerítik a karszalag tartalékainkat. A veszélyesen finom, hatásos, drága italok székhelye az ambient részleg, ahol a kanapékon aludhatunk is, a metál családban igen közismert (szinte) rendszeres mértéktelenség gyakorlatának következményeként. Ezt a helyszínt az idei évben inkább mellőztem, a Horror Cinema House-ban is csak a sátánista kutya Mr. Pickles egyik epizódját néztem meg az Exhorder (böff, jó vóót) koncertje után. A Dying Fetus kihagyhatatlan, ők tudják mitől döglik a magzat, igazi abortusz gép, csárdáskirályok, öld meg az anyádat, fojtsd meg a kutyádat, vidám önfeledt hancúr.

Brutal Assault 2018

Mat Mcnerney a Malomfesztivál iránt érdeklődik a vajdasági fiataloknál

Visszatérve a kezdeti koncepcióhoz… Szép nagy család a metál család, és egyre csak bővül, főleg mert nem homogén, nem is törekszik arra, életben akar maradni, keveredik, olvaszt, sokasodik. Te választod, pótolod vele a modern világban oly gyakori elsődleges emberi közösségek hiányérzését, kiutat mutat az elidegenülésből. Sok mindenki elfér benne, és sokan már azt sem tudják, ki volt itt a családfő, annyi generáció elrepült, akik aztán időnként visszanéznek, de visszanéznek, mert ide tartoznak. A Grave Pleasures egy viszonylag fiatal családtag, sok bizonyítási vággyal. Többször hangoztatom, engem nem érdekel, ki lép fel a BA-n, tudom, hogy találok új kedvenceket, régieket is látok, de a krémplezsörszék épp beletaláltak. A tavaly nyári slágercsokor számomra épp az ő Motherblood című lemezük volt. Az Oktogon részleg klubhangulatot biztosított a dark rock banda számára. A közönség már az első daloktól énekelt, ami nekik betonbiztos alapokat adott. A daj-daj eltartott vagy öt dalig, de ekkor elment az áram. Mint kiderül, az egész környéken. Ugyanekkor állítólag a friss szőke black sellő Myrkur a nagyszínpadnál akusztikus programba fogott, aztán a füstjelző is bekapcsolt, tudom is én, senki sem tud semmi biztosat. Csalódottság a tetőfokon. Egyedül a nagyszínpadhoz biztosítanak áramfejlesztőt, és miután tisztázódott, hogy a félbeszakadt koncert holnap folytatódik, szomorkásan átmentem a portugál Moonspell koncertjére, ami igazi léleksimogatás, tehát pont jól jött. Ebben a bandában nem lehet csalódni, mindig meglepnek profizmusukkal, mindig örülök egy almamáternek.

Az utánuk következő Laibach az a tipikus családtag egy metál közösségben, akinek a jelenlétét joggal lehet megkérdőjelezni. A távoli sötét furcsa rokon, aki még Jugoszláviában született, akitől a gyerekek egy kicsit félnek, de a szülőkre nagy hatást gyakorolt, megérdemli a tiszteletet. Sokszor láttam őket, tudom, minden kitelik tőlük, és azon sem lepődtem volna meg, ha egy Macbethet játszanak el, de a józan eszükre hallgatva inkább egy igazi industrial rock produkcióval készültek. Ellentmondásos mondanivalójuk egyértelműen inkább kommunikálni akar a közönséggel, mintsem szórakoztatni. A fellépés csillagos ötös volt, de tény, nem mindenki gyomrának való. A Mardukot én már a sátorból hallgattam, állítólag gyilkos volt ezúttal is…

Pénteken ismét beletörődtem abba, hogy itt a felét sem nézheted meg annak, amit szeretnél. Az E-Force-koncert sajnos kimaradt, pedig az ex-Voivod énekes fellépésére jobban oda kellett volna figyelnem. A Hate zúzása profi, de nekem elég unalmas, a Hentai Corporation pedig avantgárd és vicces, hosszú távon pedig fárasztó. A nap első igazi élvezetes fellépése számomra ismét a krémplezsörszik voltak hat órakor. A hangzás sokkal rosszabb volt, mint előző este, a napfényben sem szálltak annyira a sötét szívecskék, de a banda két felvonásból eljátszhatott egy komplett repertoárt, amiből a Beastmilk-dalok sem hiányoztak. A sok mesterkélt, kriptaszagú promó szöveg alapján azt hittem, ezek valami prepotens rocksztárok, de nem ez jött le. A bandán látszott, hogy ezt most végre nagyon élik, nagyon meg akarják mutatni, nagyon szeretnék, ha most minden összejönne, de amúgy teljesen közvetlen rock fejek, akik szívesen fényképezkedtek és beszélgettek a koncert után a közönséggel. Sok szkepticizmussal, de elmentem az At The Gates koncertjére. Eddig kétszer láttam őket élőben, és mindkétszer nagyon fáradt, muszájhangulatú bulit adtak, most viszont végre úgy éreztem, van kedvük ott lenni azon a nyavalyás színpadon, mert nem vakítja el őket a közönségtől való félelem. A Ministry koncertje két évvel ezelőtt számomra az egyik legjobb buli volt a Brutal Assaulton, ezért nem kis elvárásokkal mentem, vártam az új világrend bekövetkezését. Lehet, ezúttal én voltam józanabb, de sok a politika, sok a Trump, sok az új dal. Persze azért Al Jourgensen még mindig őrült, a zenésztársai sem jobbak, a koncert pedig így is király volt. Mondjuk, ők nyíltan balosak, és szeretnék, ha ebben a családban mindenki az lenne, de mindig van egy ilyen rokon, meg olyanok is, akik úgy érzik, itt a lehetőség a jó hangulat emelésére bármi áron. Ha egy 120 kilós teletubbie elkap hátulról és szimbolikusan magáévá tesz, annak csak örülni lehet, elvégre pszichológusok találták ki – valószínűleg egészséges. Ha a melletted álló neccharisnyás túlsúlyos szőrös méhecske elfingja magát, arra csak udvariasan koccintasz. Megdicsérheted a Brutal Ass kora délelőtt garatra felöntött bugyibemutató férfi modelljeit… aztán elvonulsz, elgondolkodsz azon, vicces vagy felháborító az ilyen szabad viselkedés, de a Carpatian Forest (meglepően jó hangulatú) és a Dead Congregation (hátborzongatóan sötéten szélsőséges) fellépését mindenképp együtt nézitek és csápoltok. El kell fogadnod, egy családban nem lehet mindenki egyforma, az összejövetel dögunalom lenne az ügyeletes bolondok nélkül. Az estet számomra egyébként a Malokarpatan fellépése zárta. Aki szereti a retro black/thrash metált, nézzen utánuk, az egyik legnagyobb nem várt meglepetés az idei évben...

Az utolsó nap mindig gáz, ilyenkor jössz rá, hogy amit szerettél volna venni, azt már elkapkodták, vagy már csak xxxl méretben van az a póló, amit kinéztél magadnak pár napja. Filmezni alig filmeztél, ismerkedni is többet kellett volna, a bandák felét meg sem tudtad nézni, a kiállításokat végigrohantad, nem kovácsoltattál magadnak, nem öntöttél dögcédulát, élő birkával sem fényképezkedtél a várfalon, az ambient részleget mellőzted, a Metal Gate sátorba is szinte csak beköszöntél hajnali kettő után, az illegal rave partyból is kimaradtál, nem próbáltad ki magad a nyílt színpadon… de így is több mindent láttál, mint szinte egy év alatt. A szombati rituális „éppazértismegnézekegykoraikoncertet” programot az Akercocke-ra tartogattam. Igazán meglepő volt ennek a kultikus bandának a déli fellépése, de a tagokat elnézve inkább kamionsofőrködnek mostanság okkult death/black metállal való foglalkozás helyett – pedig az ilyet Észak-Vajdaságban félhivatalosan oktatták is anno (domini). Igazság szerint majd megdöglöttem a napsütésben, de „akkor is kibírom” stílusban nyomtam. Jó volt, szép volt, de alig maradt meg belőlem valami, majd pótolom…

Brutal Assault 2018

Szervezett birkalegeltetés

Kevés szó esett a családon belüli alkoholizmusról, teszem most hozzá Igaz, ami igaz, sok családtag elengedi magát, de igazán kevesen öntenek fel garatra úgy rendesen – ha van is ilyen, akkor az annyira sikeres, hogy ki sem tud jönni a táborából az illető. Azon nem lepődünk meg, ha valaki délután négykor szilajan viseli a hőséget az Origin (attól a szilaj tempótól le sem lehet ülni) koncerten, majd az Unleasheden (ami ismét jó volt, nekem ismét túl rövid és korai) azért csak eldől egy kicsit a pogó szélére aludni. Nem gyakori az ilyen, de jobb családokban is megesik. A Messiahék, például a mértékletes sörivásra esküsznek, derült ki a koncerten. A nagy visszatérés egyrészt jó, másrészt kissé száraz volt, látszott kiestek a rutinból, de nagyon korrekten megállták a helyüket… A német földi szinte kortársuknak számító Protector már sokkal olajozottabb programot nyújtott a Metal Gate sátorban. Ők már két lemezt ki is adtak a visszatérésük óta, és látszik a zenekarosdi ismét a szívük csücske. Az új dalok nagyon jól megfértek a klasszikusokkal, ekkor még azt hittem, ők lesznek a nap sztárjai, de...

Pontosan nem nézek utána mindennek, hogy pontosan mikor mit is várhatok, szeretem a meglepetéseket. Puszta kíváncsiság vitt el az olasz zeneszerző Claudio Simonettit takaró Goblin fellépésére. Simonetti heavy metál iránti érdeklődése ismeretlen volt számomra, én inkább csak azt tudtam, a Goblin szerezte a legtöbb horror film zenéjét a 70-es, 80-as években. Az Oktogon színpad előtti tér ismét megtelt, kivetítőn keresztül követhettük a legzaftosabb jeleneteket az olyan klasszikusokból mint a Dawn of the Dead, Demons, Deep Red, Phenomena, mindeközben egy komplett metál bulit kaptunk. A banda kétszer vissza is lett kérve, nekem kiegészült a gyermekkorom… majd elmentem a tinédzser éveimet kergetni a Danzig fellépésére. Glen Danzig… lehet őt kritizálni, de nekem túl nagy kedvencem marad a komplett munkássága, és a csávó is szimpi, még ha idegesítő is a folyamatos feszítése a színpadon. Mondjuk, ebbe a buliba is húsz évvel előbb kellett volna érkezni, mert Glen hangja sokszor elment, ami elég gáz, viszont korrektül kihúzta a bulit. Az ezt követő bandák már nagyon pihenőre lettek véve. A Wardruna eleve mélyszépség, és nem egy party punk zene, a Perturbator pedig igen, csak nem punk…

Brutal Assault 2018

A naccsalád kiscsaládja

Minden családnak megvannak a szokásai, ünnepei, amire a széles rokonság is eljön. Ismerkedsz, feleleveníted a múltat, megéled a jelent, elindulsz a jövőbe. Vannak, akik örökre hátat fordítanak a családnak. Velük nem tudom, később mi történik, azt sem, miért teszik, talán ők is családot alapítanak, ami nem fér meg a régi családi hagyományokkal. Akárhogy történik is, ez a család is egy nagycsalád a sok másik nagycsalád között, sok nagy marhával, böfögő disznóval, elit sznobbal, féltudós fráterrel, fingópárnával, hisztikirálynővel, alkeszekkel, drogosokkal, angyalokkal, prolikkal, ördögökkel, kurvákkal, stricikkel. Mindenkit befogad, aki szereti a metál zenét (ami serkenti az értelmi képességek megragadását 19 éves szinten, amikor a legtanulékonyabbak vagyunk). Ezért ez az én családom (is), a kedvenc családom (is), és engem már ők (is) temetnek el (majd, amikor), és itt minden nonkonform egyén otthonra talál, csak ismerje azt a bizonyos első három Slayer-lemezt (is)…

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal és hátsó borító: drMáriás
Az ősz színei Sokak szerint ősz a legszebb évszak, de még a legkritikusabb kritikusok is egyetértenek abban, ho...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A manipuláció tudománya Kivaghy Krisztián A manipuláció tudománya című rövid kötete a manipulációt mint nyíltan elismert ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.thewala.org
Jogi Kar, te drága! DAY 102: MERT SZERBIA AMÚGY IS LAKOSAINAK ÁTLAGON FELÜLI INTELLIGENCIÁJÁRÓL ISMERT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Jog a személyes higiéniához A tisztálkodás annyira a mindennapi életünk részévé vált, hogy föl sem merül bennünk, mi lenne, h...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Merméne?!
Családi piknik Csehországban Brutal Assault 2018

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Árpi, ide kérek egy aláírást, többé nem mosom ki a pólót!
Ki itt belépsz, kapsz egy pintet, zenével Rock On! nyárbúcsúztató fesztivál a Barba Negra Trackben

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A vidám dadaista realizmus örök sanzonjai Interjú drMáriással a Tudósok zenekar válogatáslemezéről

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 60. Anikó varázsol – 3. rész

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha dagad a máj... A májgyulladások (hepatitiszek)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Myrkur és Jo Quail játszik a Dürer Kertben A műfajokon túli kortárs zene két különleges képviselője játszik december 13-án a Dürer Kertben.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A Pro-Pain visszatér Újvidékre A 27 éves múlttal rendelkező amerikai hardcore csapat 2013-ban hatalmas bulit csinált az újvidéki...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kizárólag Bauhaus dalokat játszik Peter Murphy és David J. Belgrádban A 40 Years of Bauhaus Ruby Celebration Feat. David J című turné keretein belül jelenlegi kísérőze...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Újvidéken a Naxatras Egy emlékezetes Malomfesztiváos, Mount of Artanos és újvidéki koncert után a görög Naxatras vissz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Lázad, lázam Hol vannak már azok az idők, amikor könnyű volt lázadni

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bognár Nóra (fotó: Bíró Mónika)
Aki választ: Bognár Nóra Vajon egy fenékkel több lovat is meg lehet ülni? Természetesen! Csak nem egyidejűleg.

0 Hozzászólás | Bővebben +