Kémiából karrier, szenvedélyből szépség
Alexander Noémi 22 éves, Bácsföldvárról származik. A középiskolát az óbecsei gimnáziumban végezte, jelenleg pedig Újvidéken tanul, a Műszaki Tudományok Karának Technológiai Tanszékén gyógyszeripari mérnöki szakon. Harmadéves hallgatóként nemcsak a tanulásra koncentrál, hanem új érdeklődési területeket és lehetőségeket is felfedezett. Noémi mindennapjai Újvidéken telnek, kollégiumban lakik, aktív életet él, sportol, emellett szépségipari képzéseket is végez. Terveiről, céljairól és az egyetemi élet kihívásairól mesélt nekünk.
Mi győzött meg arról, hogy a gyógyszeripari mérnöki pálya lesz a te utad?
– Mindig is érdekeltek a gyógyszerek, az hogy miből állnak, hogyan lehet őket „megcsinálni”, összeállítani, akár természetes úton. Eleinte a természetes gyógymódok vonzottak, később pedig a kémiai, nem természetes előállítás is érdekessé vált. Emellett a kozmetika világa is nagyon közel áll hozzám. Nem vagyok az az erősen sminkelős típus, inkább krémeket, hidratálókat használok, ezek összetétele és hatása is érdekel, ami szintén a gyógyszeripar felé terelt.
Mennyire találtad meg a helyed az egyetemen? Hozta azt, amit vártál tőle?
– Őszintén szólva, eredetileg orvosi egyetemre szerettem volna menni, de végül ide sikerült bejutnom. Ahogy telik az idő, egyre inkább úgy érzem, jó helyen vagyok. A szerb nyelv az első évben nehéz volt, de nem a hétköznapi beszéd miatt, hanem a szakkifejezések jelentettek kihívást. Ennek ellenére viszonylag jól be tudtam illeszkedni, barátokat szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, akár tanulásról van szó, akár a mindennapokról.
Milyen egy tipikus napod a kollégiumban? Könnyű volt megszokni az ottani életet?
– Szeretek az Európa Kollégiumban lakni. Sok barátot szereztem, jó a közeg, barátságosak az ott dolgozók is. Bárkitől lehet segítséget kérni, mindenki ott van a másiknak. Az első évben demonstrátorunk is volt, akitől rengeteg tanácsot kaptunk az egyetemmel, a kollégiummal vagy akár az újvidéki közlekedéssel kapcsolatban. A kollégiumi sportprogramok különösen tetszenek, mivel kiskorom óta sportolok, leginkább röplabdáztam. Van röplabdaszakkör is, és amikor időm engedi, vagy ki szeretnék kapcsolódni, lemegyek játszani.
Kis faluból nagyvárosba költözni nem mindig egyszerű. Te hogyan élted meg ezt a váltást?
– Nekem falun minden közel volt, pár perc alatt eljutottam bárhová. Sokkal nehezebb volt megszokni a nagyvárosi életet, a nagy távolságokat, azt, hogy sok idő elmegy utazással. Ez eleinte kimerített lelkileg és fizikailag is. Mostanra, pár év alatt sikerült alkalmazkodni, de kellett egy átállási idő.
n Ilyen tempó mellett marad időd bármire az egyetemen kívül?
– Őszintén? Sok szabadidőm nincs, az egyetem elég nehéz. Amikor beiratkoztam, nem gondoltam, hogy ennyi energiát igényel majd. De már gimnázium óta érdekelt a szépségipar is, ezért most, a blokádos időszak alatt elvégeztem egy szempillaépítő és lamináló kurzust. Ez számomra kikapcsolódást is jelent, ugyanakkor szeretném a jövőben továbbfejleszteni magam ezen a területen.
Mit képzelsz el magadnak a diploma után? Merre tovább?
– Több elképzelésem is van. Szeretném továbbfejleszteni a tudásomat, amit az egyetemen kapok, de szeretném magasabb szintre emelni a szépségipari tudásomat is. Gondolkodom magánvállalkozáson, de előbb szeretnék cégnél dolgozni, tapasztalatot szerezni, és csak azután elindítani a saját cégemet.
Mit üzennél azoknak, akik most készülnek Újvidékre egyetemre, de még bizonytalanok?
– Azt tanácsolom, hogy ne féljenek a nyelvtől vagy az idegen környezettől, mert mindenhez hozzá lehet szokni. Mindig lesz valaki, aki segít, aki támogatja őket. Ha Szerbiában tanul valaki, jó eséllyel két nyelvet is megtanul, és ez a későbbi munkavállalásnál nagyon nagy előnyt jelent. Újvidék pedig remek város, sok lehetőséggel.
