Kémcsövek között

A kevii Betyák Leonóra az általános iskola elvégzése után Zentán, az Egészségügyi Középiskolában tanult tovább gyógyszerésztechnikus szakon. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karának gyógyszerészeti szakán folytatja tanulmányait, ahol negyedéves hallgatóként már a szakma gyakorlati oldalát is egyre mélyebben megismeri. Az egyetemi évekről, a kezdeti nehézségekről és jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.

– Nyolcadik végén döntöttem el, hogy ezen az úton megyek tovább. Nagyon szerettem a kémiát, ez állt közel hozzám, és nem igazán akartam gimnáziumba menni. A középiskola alatt pedig egyre jobban megtetszett, így végül teljesen magától értetődő volt, hogy ezt folytatom.

Milyennek élted meg az egyetemi éveket, különösen az elején?
– Az eleje nagyon nehéz volt, főleg a nyelv miatt, mert nem tudtam rendesen szerbül. Ez sok mindent megnehezített, de idővel sokat fejlődtem, és most már sokkal könnyebb. Pillanatnyilag inkább a tantárgyak jelentik a kihívást, mert egyre szakmaibbak és összetettebbek.

Milyen tárgyakat tanultok most, és mi az, ami a legérdekesebb?
– Szinte minden tárgyból van laboratóriumi gyakorlatunk, ami nagyon jó, mert így gyakorlatban is látjuk, amit tanulunk. Most például gyógyszertechnológiát tanulunk, ahol különböző készítményeket állítunk elő, többek között krémeket, oldatokat. Ez most nagyon érdekes számomra, mert már tényleg a szakmához kötődik.

Van már elképzelésed arról, hogy hol szeretnél dolgozni a diploma után?
– Az biztos, hogy nem szeretnék Újvidéken maradni. Inkább hazafelé, az otthonom környékén szeretnék elhelyezkedni, valamilyen kisebb városban. Még nem tudom pontosan, mi lesz, de a laboratóriumi munka áll hozzám a legközelebb.

Hogyan érzed magad az Európa Kollégiumban?
– Nagyon jól. Szerintem sokat segít az egyetemistáknak, mert megfizethető és jó körülményeket biztosít. Ketten lakunk egy szobában, így könnyebb alkalmazkodni egymáshoz. Jó közösség alakult ki, és sok programot szerveznek, amiken részt lehet venni.Szakkörben nem vagyok benne, de a barátnőimmel néha jelen vagyunk a programokon, például sütiversenyeken vagy koli napokon. Ezek mindig jó hangulatúak.

Mit csinálsz szabadidődben, amikor nem tanulsz?
– Hétvégente mindig hazamegyek. Újvidéken néha a Dunánál sétálunk, beszélgetünk a barátokkal. Otthon pedig a régi ismerősökkel találkozom, és most, hogy jó az idő, gyakran sütögetünk is. Emellett van egy hobbim is, vadászom. Apukám is vadász, és valahogy rajta keresztül én is belecsöppentem. Azóta ez is egy olyan dolog lett, amit szeretek csinálni.

Volt benned olyan gondolat, hogy inkább Magyarországon tanulj tovább? Miért döntöttél végül Újvidék mellett?
– Igen, sokáig Magyarország felé hajlottam, majdnem az utolsó pillanatig. Aztán végül mégis Újvidék mellett döntöttem, részben a barátok, részben pedig az itthon maradás miatt. Úgy éreztem, hogy ha itt szeretnék majd dolgozni, akkor fontos, hogy a nyelvet és a rendszert is itt tanuljam meg.

Mit üzennél azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Újvidéken tanuljanak tovább, de félnek a váltástól?
– Azt mondanám, hogy ne féljenek tőle. Az eleje biztosan nehéz, de ez minden új helyzetben így van. A kollégiumban és az egyetemen is nagyon jó közösség van, segítőkészek az emberek. Szerintem megéri belevágni, mert sok lehetőséget ad.