Akik a görög tengerpartot Izlandra cserélték

Nem minden nászút szól fehér homokos strandokról, koktélokról és pihenésről a pálmafák alatt. Van, aki inkább bakancsot húz, hátizsákot vesz, és egy egészen másfajta élményt választ. Ez a történet egy két hetes izlandi körútról szól, ahol a romantikát nem a pazar vacsorák, hanem a gleccserek, vízesések és naplemente adta. Sutus Pesti Emma és férje Sutus Áron 2021-ben a nászutukat a szigeten töltötték.

Hogyan jött az ötlet, hogy ezt a különleges úticélt válasszátok nászútként? Mennyire volt nehéz megszervezni az utat?

– Az ötlet onnan indult, hogy absztrakt tájképeket festek, és egyszer az interneten szembejött velem egy izlandi tájfotó. Ez annyira megfogott, hogy feldobtam az ötletet a férjemnek, és szerencsére ő is rögtön nyitott volt rá. A szervezés viszont elég nagy munka volt. Több héten keresztül bújtam az internetet és egy dokumentumba összeraktam az útitervet, miközben folyamatosan gyűjtöttem a helyszíneket. Ez különösen fontos volt, mert Izlandon gyakorlatilag nincs tömegközlekedés, a főút viszont körbevisz a sziget peremén. Az utazást repülővel oldottuk meg. Egy bérelt autóban aludtunk, ami egy átalakított furgon volt. A hátsó részében egy összecsukható ágyat alakítottak át, így ott voltak a holmijaink is és ott tudtunk aludni. Minden nap úgy terveztük az útvonalat, hogy egy másik kempingben álljunk meg.

Sokan mondják, hogy Izlandon nagyon változékony az időjárás. Ti mennyire tapasztaltátok ezt meg?

– Ezt mi is teljes mértékben megtapasztaltuk. Sportos, kényelmes ruhákkal készültünk, és rétegesen öltözködtünk. Volt olyan nap, amikor délelőtt még fagyoskodtunk, délutánra viszont már hét ágra sütött a nap. Azt is észrevettük, hogy észak felé általában szebb volt az idő. Ezzel párhuzamosan a turisták inkább a sziget déli részén koncentrálódtak, ahol sokszor szó szerint ember az ember hátán volt, ami kicsit belezavart az élménybe. Északon sokkal nyugodtabb környezetben tudtunk haladni.

Milyen programokon vettetek részt? Próbáltatok például lagúnákat?

– Többféle programot is kipróbáltunk, de nem a legismertebb Blue Lagoon termálfürdőbe mentünk, hanem egy pénztárcabarátabb lagúnát kerestünk. Úgy éreztük, a belépő ára elég magas, ezért inkább egy hajóútra költöttük az összeget. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert a bálnales során orkát is láttunk. Az egyik legészakibb városból indultunk, és hosszú időn keresztül nem láttunk semmit, már elkezdtünk félni, hogy ez így is marad, de végül sikerrel jártunk. A túravezető közben arról is mesélt, hogy a klímaváltozás miatt a part menti vizek melegednek, ezért az élővilág egyre távolabb húzódik, régebben több bálnát lehetett látni a part közelében. Emellett befizettünk egy oda-vissza buszjáratra is, ami a Felföldre vitt, az ország közepébe. Ez egy teljesen más világ, nincsenek városok, aszfaltos utak, inkább egy vad, érintetlen vidék. Itt egy 6 órás gyalogtúrán vettünk részt. Az utolsó napunkon pedig vulkánlátogatáson voltunk. A tűzhányó akkor éppen szundikált, és csak a megszilárdult fekete lávát láttunk, de az is hatalmas élmény volt.

Inkább aktív vagy pihenős nászút volt ez számotokra?

– Pihenni szinte egyáltalán nem pihentünk. Sokat sétáltunk és túráztunk, több vízesést is felkerestünk. Gleccsertúrán is részt vettünk. A Vatnajökull Izland legnagyobb jégsapkája, az egyik gleccsernyelvéhez mentünk el szervezett túra keretében. Kaptunk csákányt, sisakot és szöges talpat a bakancsra. A túrát vezető fiatal lány pedig sok érdekes információt osztott meg velünk, ami még különlegesebbé tette az élményt.

Milyen volt a megszokottól eltérően fekete homokos partokat látni?

– Ez is egy nagyon különleges élmény volt, hiszen Izlandon szinte minden part fekete, és csak elvétve láttunk sárga homokos szakaszokat. Ez annak köszönhető, hogy az egész sziget vulkanikus eredetű, és a fekete vulkanikus kőzet adja a partok jellegzetes színét. A Black Sand Beachet végül csak fentről tudtuk megnézni. Onnan figyeltük a tájat, mivel aznap esős idő volt. Érdekes módon sokszor nem is láttuk az esőt, inkább csak azt éreztük, hogy teljesen bőrig ázunk.

Milyen különlegességeket tapasztaltatok a mindennapokban?

– Ha a csapon megengedted a meleg vizet, valójában geotermikus víz folyt, és zuhanyzás közben is érezni lehet a kénes szagot. A hideg víz ezzel szemben gleccservíz, ami önmagában is elég különleges élmény. Jól látszik, hogy a helyiek maximálisan kihasználják a természet adta lehetőségeket.

Milyen volt a gasztronómia? Milyen ételeket próbáltatok ki?

– Az utazás során többnyire magunknak főztünk egyszerűbb ételeket a kempingekben, de három alkalommal étterembe is elmentünk, és ezek az élmények kifejezetten emlékezetesek voltak. A gasztronómia összességében nagyon magas színvonalú. Izland báránytenyésztő vidék, és ez az ízeken is érződik. Tavasszal a bárányokat szélnek eresztik, így szabadon kóborolnak a vadonban, és ősszel terelik össze őket, emiatt a húsuk különösen ízletes. A tengeri halak is nagyon finomak voltak, ezeket kifejezetten szerettük a férjemmel. Emellett megkóstoltam a helyiek körében népszerű street food hot dogot is. Finom volt, de nem volt különösebben kiemelkedő élmény.

Sikerült sarki fényt látnotok az utazás alatt?

– Augusztus utolsó hetében és szeptember első hetében voltunk kint, miközben a sarki fény szezonja inkább szeptember közepétől kezdődik. Ennek ellenére egy alkalommal láttunk valamilyen halvány villanásokat. Ez egy elég emlékezetes helyzetben történt: épp a kemping zuhanyzójából jöttem ki, amikor egy ismeretlen alak közeledett felém, amitől először kicsit megijedtem. Végül angolul kezdte magyarázni, hogy nézzek fel az égre, mert látszik a sarki fény.

Kiknek ajánlod ezt az úti célt?

– A pihentető élményre vágyó és romantikus utazóknak nem ajánlom, mert sok nehézséggel találkozhatsz útközben. Elázol míg eljutsz az autótól a kemping tusolójáig. Emlékszem, első este telt ház volt a kempingben, vettünk mobilkártyát, volt internetünk és néztük a következő kempinget. Voltak rossz minőségű utak, ahol könnyen kilyukadhat az autógumi. Az autókölcsönzőben világosítottak fel, hogy vigyázzunk a parkolásnál, csakis széllel szembe parkoljunk. Volt, hogy a szél leszakította az ajtót, amikor kinyitották. Kell, hogy legyen az emberben egy adag kalandvágy és rugalmasság, hogy könnyebben át tudjon lépni az akadályokon. Nem bántuk meg a választásunkat, a kihívásokért a táj kárpótolt. Olyan szinten inspirálódtam, hogy évekig festettem a tájképeket. Felülmúlta minden elvárásomat, de szívesen visszamennénk, maradt még felfedezni való.