A falu melegsége mindig hazahív
A tordai Sági Eléna jelenleg az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karának ápolástan szakos hallgatója. Már középiskolai évei alatt is vonzotta az egészségügy, ma pedig azon dolgozik, hogy jó ápolónő legyen – olyan szakember, aki nemcsak ellátja a feladatát, hanem valódi híd az orvos és a beteg között.
Mikor alakult ki benned, hogy az egészségügyben szeretnél dolgozni?
– Kiskorom óta nagy álmom volt, hogy az egészségügyben dolgozzak. Sokáig orvos szerettem volna lenni, talán a családi háttér is hozzátett ehhez, hiszen több orvos is van a rokonságban. Amikor azonban beiratkoztam a nagybecskereki egészségügyi középiskolába, rájöttem, mennyire szeretek beszélgetni az emberekkel, megismerni a történetüket. Fontosnak érzem azt a szerepet, amit a nővérek töltenek be az orvos és a beteg között. Ekkor vált bennem teljesen világossá, hogy ez az én utam, ebben tudok a legtöbbet adni.
Milyen volt az átmenet az egyetemre? Volt, ami nehézséget okozott?
– A nyelv nem jelentett különösebb problémát, mert Nagybecskereken is sok tantárgyam volt szerbül, így nem ért váratlanul. Nagyon szeretem a választott szakomat; a tanáraim és a professzorok felkészültek, a csoporttársak pedig rendkívül segítőkészek. Több magyar diákkal kezdtem együtt, gyorsan kialakult köztünk egy kis család, ami sokat segített a beilleszkedésben. Úgy érzem, jó helyre kerültem.
Milyen tapasztalat Újvidéken és az Európa Kollégiumban lakni?
– Faluról a nagyvárosba költözni nagy váltás volt számomra. Új emberek, rengeteg lehetőség, nagyobb forgalom, eleinte minden kicsit soknak tűnt. Az Európa Kollégium azonban nagyon hamar otthonossá vált. Családias a hangulat, és a szobatársaim mindig támogatóak voltak. Szeretek itt élni, mert olyan közösséget találtam, ahol biztonságban érzem magam.
Részt veszel a kollégium programjain is?
– Igen, igyekszem aktívan bekapcsolódni. Tagja vagyok a kollégiumi kórusnak, amit nagyon szeretek, mert feltölt és jó közösség alakult ki. Most indult egy pszichológiai jellegű foglalkozás is, arra is készülök. A kézműves szakkör pedig az egyik kedvencem, nagyon jó hangulatban telik, zene szól, közben szebbnél szebb koszorúkat és díszeket készítünk. Ez az egyik legjobb kikapcsolódás számomra.
Mivel töltöd a szabadidődet?
– Leggyakrabban olvasok, habár nem csatlakoztam a kollégiumi olvasókörhöz, mert inkább olyan könyveket választok, amelyek közelebb állnak a saját ízlésemhez. Sokszor megyek be a városba a barátnőimmel, különösen szeretjük a téli kézműves vásárokat. Ezek azok a programok, amik igazán kikapcsolnak és feltöltenek.
Van elképzelésed arról, hol szeretnél majd dolgozni?
– Pontos válaszom még nincs, de a szívem a falu felé húz. Szeretek ott lenni, ahol mindenki ismer mindenkit. Szívesen dolgoznék falun az egészségházban, vagy valahol a környéken, akár kórházban, akár privát rendelőben. A külföld nem vonz, minden ideköt, a család, a barátok, az otthon melege.
Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik Újvidéken szeretnék folytatni tanulmányaikat?
– Azt tanácsolom, ne féljenek az új lehetőségektől és attól, hogy egyedül kell helytállniuk. Minden kezdet nehéz, de mindig vannak olyan emberek, akik hasonló helyzetben vannak, és akikre lehet támaszkodni. Ezekből a kapcsolatokból gyakran életre szóló barátságok születnek, és sokszor ezek a kötelékek fontosabbak lesznek, mint maga a diploma. A legfontosabb, hogy merjünk nyitni az új felé, mert rengeteg ajtó vár arra, hogy kinyissuk.
