Ősi gyökerek, modern erő

A magyar rock- és metálszíntér egyik friss, mégis karakteres hangja a vajdasági kötődésű Avar. A zenekar izgalmas dallamvilágával és látványos videóklipjeivel gyorsan magára vonta a közönség figyelmét, miközben zenéjükben természetes könnyedséggel fonódik össze a modern hangzás és a népzenei örökség. A velük készült beszélgetésben az alakulás történetétől a kreatív munkafolyamatokon át egészen a jövőbeli terveikig kalandoztunk – olyan kérdéseket is érintve, amelyek messze túlmutatnak a színpad világán. A zenekar tagjaival beszélgettünk a hétvégén, Zentán megtartott koncertjüket megelőző héten.

Meséljetek a zenekar megalakulásáról: mikor és hogyan állt össze az Avar, kik voltak a kulcsfigurák és mi volt az első közös célotok?

Fábri András: 2018-ban Zentán – a zentai csata évfordulóján, a városnapi ünnepségen – futottunk össze Boros Attilával, aki az Ashen Epitaph frontembere volt. Beszélgettünk, és elmondtam neki, hogy rengeteg ötletem van, amelyek még nem formálódtak dalokká. Attila bátorító szavai után megérett bennem az elhatározás: alapítani kell egy zenekart. Először elkezdtem összeszervezni a dalokat, majd zenekartagokat kerestem. Egyesével: először a két dobost találtam meg, köztük a testvéremet, Bencét (Fábri) – ő balkáni dobon játszik, a tapanon, amely Bulgáriában, Törökországban és a Balkánon elterjedt, ugyanakkor ő a másik gitáros is. Élőben dalonként változik, melyik hangszeren játszik. Csatlakozott hozzánk Péntek László Budapestről, egy nagyon fiatal, tehetséges dobos. Az eredeti felállásban ott volt Julian (Gordán) a Phrenia zenekarból, és az eredeti énekesünk Gergő (Lele) volt; végül Lerch Péter lett a basszusgitárosunk. Később Julian a sok elfoglaltsága és a Phrenia zenekarral járó kötelezettségek miatt elbúcsúzott tőlünk. Gergő pedig hivatásos katonaként nem tudta összeegyeztetni a szolgálatot a zenekari teendőkkel, amit megértettünk. Az utóbbi két és fél évben, és remélem, véglegesen, Tóth Ádám az énekesünk.

Mi az Avar név története, és hogyan kapcsolódik ez a zenekar identitásához zeneileg és vizuálisan?

András: A basszusgitárosunk ötlete volt az Avar név, aminek kettős jelentése van. Aki ismer engem és a testvéremet, Bencét, tudja, hogy édesapánk, Fábri Géza, szintén zenél; a Hívogató Együttes tagjaként a vajdasági táncházmozgalom egyik elindítója és meghatározó alakja. Gyerekkorunktól jelen van bennünk a népzene és a népi kultúra, mindig is része volt az életünknek. Ehhez érkezett a rock és a metál, aminek Zentán és Vajdaságban is sok kedvelője van. Ezt a kettőt szerettem volna kombinálni. Emellett alapvetően szeretek utazni, gyakran Ázsia felé veszem az irányt. Olyan zenét képzeltem el, amely ötvözi a nyugati hangzásvilágot a keleti „fűszerrel”, valamint a magyar népzene elemeivel. Egyfajta egyveleget és ősiséget szerettem volna megjeleníteni, hagyományokra épülő, mégis 21. századi világot. Ezért választottuk az Avar nevet: egyszerre hordoz történelmi jelentést, és utal a lehullott falevelekre is, amelyek alatt új élet sarjad, ez a kettősség tükrözi a zenekar és a zenénk szellemiségét.

A zenekar felállásában történt változások hogyan hatottak a hangzásra és a kreatív folyamatokra?

András: Az, hogy Julian és Gergő kilépett, több mint egy évre megakasztotta a zenekart. Julian dalait elosztottuk egymás között, azonban karakteres, mély hangú énekest találni Magyarországon nehéz volt. Úgy érzem, megerősödve jöttünk ki ebből a megpróbáltatásból. A zenekar a Covid-járvánnyal egy időben alakult meg, csak a járványnak jobb volt a marketingje. A pandémia idején nem koncerteztünk; az első koncertünk másfél éve volt, és most már több mint öt éves a zenekar. Sok ember csak az új énekesünkkel ismert meg minket. A videóklipekben még javarészt a régi zenekartagok szerepelnek. A Covid-időszakban a vizuális megjelenésre fókuszáltunk, ezért látványos klipeket készítettünk. Nagy segítség volt, hogy a basszusgitárosunknak (Lerch Péter) ez a főállása: a gyönyörű, látványos klipek az ő és kollégája, Nagy Viktor munkáját dicsérik.

Mely műfajokból, előadóktól vagy korszakokból táplálkozik a zenétek? Kik azok az alkotók, akikre mindig visszatértek inspirációként?

Bence: Leginkább a rock és a metál áll hozzánk közel. Gyerekkoromban a bátyám hatására, 9-10 évesen kezdtem rockot és metált hallgatni. Amikor beindult a nu-metál korszaka olyan zenekarokkal, mint a Limp Bizkit vagy a Linkin Park, az nagyon tetszett. Ezt követte később egy olyan zenekar, amely Andris és számomra is meghatározó volt, és amely hatása szerintem a mai napig érződik a zenénkben, a System Of A Down. Ők a modern rockot és metált ötvözték az örmény népi hangzással. Náluk jelentek meg először komolyabban a több szólamú énekek, a gitáros és az énekes közös éneke, néha terceltek egymásra, hol a magas szólam, hol a mély szólam dominált. Ezek az érdekes dallamvilágok, keveredve a rockkal, nagyon megfogtak minket, és ebben az irányban kerestük a helyünket. Természetesen időbe telt, mire kialakult a saját stílusunk. Kezdetben írtunk pár olyan számot, amelyek még nem tükrözték teljesen ezt a vonalat, majd fokozatosan átálltunk erre a stílusra, amiben igazán örömünket leltük, és a többiek is örömmel csatlakoztak. Emellett több olyan dalunk is van, ahol a népi hangzásokat emeljük előtérbe.

András: Létezik a „folkmetál” megnevezés, de én nem szeretem túl gyakran használni, mert szerintem sokan érzéketlenül nyúlnak hozzá a népi dallamokhoz és hangszerekhez. Mindig arra törekszem, hogy a dallam érzését, a „magját” ragadjam meg, és azt építsem be a dalokba. Édesapánknak nagy népi hangszergyűjteménye van, gyakran kérek tőle kölcsön egy-egy hangszert inspirációnak. Sokszor előfordul, hogy egy dal népi hangszeren születik meg, és csak utána küldöm át a többieknek, hogy tegyék hozzá a részüket.

Hogy születik egy dal nálatok? Milyen témák foglalkoztatnak leginkább a szövegekben: személyes, közéleti, társadalmi vagy más irányt követtek tudatosan?

Bence: Általában Andrásnak rengeteg ötlete van, amelyeket összegyűjt, és amikor van időnk, dolgozunk rajtuk. Nálunk ritkábban fordul elő, hogy egyszerre próbálunk, ezért többnyire külön vagy ketten-hárman építgetjük a dalokat, míg összeállnak.

András: A szövegírás nincs teljesen letisztázva a zenekaron belül, többen írjuk. Ami fontos számunkra, habár vad a zene, igyekszünk inspirálni, pozitív töltetű dalokat írni. Van éppen elég rossz dolog a világban; ha sikerül valakinek segíteni egy dalunkkal, már megérte.

Bence: Ezt én is megerősítem. Amikor kész a dal és elkezdődik a munka, rendszerint valaki a zenekaron belül magáénak érzi a szövegírást, és akaratlanul is nekiáll írni, de van, hogy közösen hozunk össze egy szöveget. Ádámnak, az énekesünknek, aki két éve van a zenekarban, eddig nem nagyon volt alkalma szöveget írni, de az új daloknál már ő is kivette a részét, és nagyon jól ráérzett arra a tematikára, amelyet a zenekar képvisel.

András: Van egy feldolgozásunk is, amely szomorúra sikeredett, a Kis kece lányom. Eredetileg ez egy vidám dal, mi pedig ebből a boldog számból alkottunk egy szomorú nótát; ezt az oldalunkat is szerettük volna megmutatni.

Mik a közeli és távolabbi terveitek, és mit üzentek a rajongóknak, akik a turnékon találkoznak veletek?

András: –Jövőre elsősorban a zeneírásra szeretnénk fókuszálni, valamint arra, hogy legalább két, de jobbik esetben három videóklipet kiadjunk. Emellett törekszünk arra is, hogy bővíthessük a repertoárunkat. Koncertlehetőségeket is keresünk. A rajongókat legszívesebben egyenként megölelném: köszönjük, hogy eljönnek a koncertekre és együtt ünnepelnek velünk, számomra a koncertek ünnepek, és remélem, egyre többen ünneplünk együtt.

Az Avar hivatalos Facebook oldala ITT, Instagram profil ITT.