Fehérvárott
Nem sokszor voltam Belgrádban, sohasem vonzott különösebben, nem kúszott be a bőröm alá, nem vált a szívem csücskévé, ennek ellenére néhányszor önként és dalolva mentem, ha volt szervezett fuvarom, akkor azzal, ha nem, máshogy oldottam meg, de mentem. A vasút felújításának, jobban mondva rekonstrukciójának köszönhetően a fővárosunk is kézzel fogható távolságba került. Már októberben kipróbálhattam a Sólyom névre keresztelt gyorsvonatot, és az akkori tapasztalataimon felbuzdulva bevállaltam, hogy vonattal menjek egy november 22-én Belgrádban megtartott koncertre is. A koncert, egy Thy Catafalque (figyelem, amolyan szerkesztőségi kedvenc!) fellépés remek volt, sőt a remeknél is remekebb. Viszont ez nem egy koncertbeszámoló, így arra nem térnék ki külön. Belgrádról van szó. Körülbelül 17.30-kor értünk a városba, majd az ingyenes tömegközlekedést kihasználva alig negyed óra alatt eljutottunk a szálláshelyünkre, ahonnan a rövid bejelentkezést követően már mentünk is tovább a sziporkáló esőben.
Új helyeket, új embereket ismertünk meg, és ami a leginkább szembetűnt, az az emberek felől nyitottság, a kedvesség, lazaság, de mindenek előtt a szabadság érzése volt, tényleg egy világvárosban érezhettem magam, és habár az épületek, utcák állapota elég lehangoló volt, az emberek olyan hangulatot varázsoltak az utcán, a kávézókban, a buszmegállókban, hogy azt érezted, egy olyan helyen vagy, ahol jó lenni, ahol minél több időt szeretnél eltölteni. Hogy ez a szombat este mennyire tükrözte a mindennapokat, nem tudom, de ha ennek csak a felét sikerül hétfő és péntek között életben tartani, akkor nincs baj. Egy a Dunán ringatózó uszályon tartották a koncertet, a központhoz közel, mégis elvágva attól, és az oda vezető utat is nagyon pozitívan éltük meg, a Kalemegdan lábánál haladtunk el, egy parkosított területen, középkori romok mellett, kapuk alatt, ami egészen különleges hangulatot árasztott. A buli után a szállásunk felé haladva a Block Out zenekar körülbelül tizenöt éves slágere, a Beograd spava című dal jutott eszembe. A számban a város alszik, lehangoló, ugyanakkor a zene és a szöveg is kellemetlen, feszengésszerű érzést kelt a hallgatójában, de ezen a szombat estén a város nem aludt, élt, szabadon élt, és élvezte az életet. De hogy ne legyen minden olyan tökéletes, arról a szórakozóhelyek itallapja tett, olyan árakat láttunk, amitől a fülünk is az égnek meredt… Na de, egyszer élünk, vagy mi. Azt hiszem…
