Nem fáj eléggé?

November 25-én volt a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Ennek apropóján sokan fejezték ki együttérzésüket a bántalmazott nők felé, mások akciókat, megemlékezéseket szerveztek, megint mások követeléseket fogalmaztak meg a jogalkotók vagy egyes intézmények felé. Nagyon sok mindenről lehetne beszélni a téma kapcsán, de most legyen szó arról, amit tapasztalat vagy nagyon mély empátia nélkül be sem lehet fogadni: miért marad egy nő a bántalmazója mellett?

Röviden: nem azért, mert nem fáj eléggé, és nem is azért, mert titkon élvezi, hogy rendszeresen megszégyenítik, hogy elmarják mellőle a barátait, hogy elveszik a bankkártyáját, vagy hogy hozzávágják a tányért, mert elsózta a vacsorát. A bántalmazó kapcsolat a hatalmi különbségekre épül. Nem arról van szó, hogy három éve együtt vagyok valakivel, megromlik a kapcsolat, és egy vita hevében először kígyót-békát kiabálunk a másikra, aztán a tettlegességig fajul a dolog, és ütjük-vágjuk egymást, ahol érjük. Nyilván érdemes ezt a kapcsolatot lezárni, és mielőbb pszichológushoz fordulni a problémáinkkal, de egymás bántása még nem bántalmazás.

A bántalmazás általában lassan jut el a tettlegességig. Egy tipikus bántalmazó kapcsolatban a bántalmazó először csak azt mondja, miért barátkozol ilyen libákkal, mint a két közeli barátnőd, így is hülyék, úgy is buták. És te szerelmes vagy, és látod a rációt abban, amit mond. És addig mondja, míg téged is el nem kezd idegesíteni a viselkedésük, a gondolkodásuk. Amikor pedig hosszas gondterhelt tanakodás után végül eléd állnak a barátnőid, hogy a pasiddal valami nagyon nincs rendben, hirtelen igazolva látsz mindent (hiszen szerelmes vagy), és leépíted a barátaiddal a kapcsolatot. Közben a pasid megjegyzéseket tesz a megjelenésedre: miért nem sminkelsz, miért sminkelsz, miért nem úgy sminkelsz? Szoknyát hordjál, de ne ilyen rövidet. Úristen, hogy néz ki a hajad, pereld be a fodrászt, ez nagyon undorító. Neked szőrös a hónaljad, hát legyél már igényesebb, tulajdonképpen a te hibád, hogy megcsalt.

Te meg egyébként is kételkedsz magadban, a saját szépségedben, megfelelőségedben, és akkor ilyesféle megerősítéseket kapsz valakitől, akit szeretsz. (Jó kérdés persze, hogy miért pont őt szereted, de ez messzire vinne. Legyen itt elég annyi, hogy a párválasztásunkban legtöbbször a kora gyerekkori minták köszönnek vissza.) Miután leépítette az önbizalmadat és elvágott a kapcsolataidtól, tulajdonképpen azt csinál veled, amit akar, hiszen a függőség már kialakult.

Lehet, hogy egy veszekedés alkalmával kapsz egy pofont. Egy évvel korábban ezt a pofont azzal viszonoztad volna, hogy összepakolsz, elmész, tiltod, törlöd, vissza sem nézve folytatod az életed. De miután nincsenek barátaid, akikkel őszinte lenne a kapcsolatod, és nem hiszed el magadról, hogy ennél többet érdemelsz, maradsz. Sírsz, ő megvigasztal, esküdözik, hogy soha-soha nem fordul elő többé, lesi minden kívánságodat, a fellegekben jársz. Az idő múlik, újra összevesztek, most lelök a lépcsőn. Te megint sírsz, ő könyörög, hogy mondd azt a mentősnek, hogy megbotlottál, és te tényleg azt mondod, mert szereted, mert esküdözik, hogy többet nem fordul elő, és mert ő az egyetlen az életedben, aki melletted áll (legalábbis te így éled meg). Újrakezdődik a spirál: jön a szakirodalomban mézesheteknek nevezett időszak, amikor minden szép és jó, amikor olyan szenvedélyt és boldogságot élsz meg, amit soha máskor nem tapasztaltál. De ez nem tart örökké: egy újabb erőszakkitörés alkalmával kidobja a negyedikről a telefonodat, és az arcodba üvölti, hogy legközelebb te is repülsz utána.

Fáj, amit veled csinál, és szenvedsz mellette. Nincs kihez fordulnod, nincs hova menned. Barátkozni nem enged, a manipulációja miatt amúgy is elhitted már, hogy nem érdemelsz barátokat. Szerethetetlennek tartod magad. Félted a telefonodat, a tulajdonodat és saját magadat is, mert ne feledjük, hogy a legtöbb nőgyilkosság szakítás után történik. Félsz, hogy nem véd meg a rendőrség, a bíróság, hogy még a szüleid is azt mondanák, hogy a te hibád minden, és a tanáraid sem hinnék el, hogy az a kedves, okos fiú mit művel veled, amikor más nem látja. Tehát maradsz, még ha szégyelled is magad ezért.

Nagyon nehéz a kiút ebből a helyzetből. Lehet, hogy kívülállóként mi látjuk a megoldást, még az is lehet, hogy az valóban megoldás lehetne. De aki benne van, az nem feltétlenül látja, és ez nem az ő hibája. Ha egy nő benne marad egy bántalmazó kapcsolatban, azt általában azért teszi, mert fél. Ha ezt megértjük, az az első lépés lehet az áldozat hibáztatásától a valódi támogatás felé.

Ki segíthet?

Fordulhatsz egy megbízható felnőtthöz, például szülőhöz, tanárhoz vagy edzőhöz.

Fölkereshetsz civil szervezeteket lelki támogatásért, információért.

Az Autonomni Ženski Centar segélyvonala munkanapokon 10 és 20 óra között hívható: 0800-100-007

Pszichológiai segítségért e-mailben is keresheted őket: zene.savet@azc.org.rs