A jövő nem vár – dolgozni kell érte

Keviből indult, ma pedig az Újvidéki Műszaki Tudományok Karán tanul megújuló energetikai technológiát. Molnár Csikós Krisztián a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Középiskolában végzett mechatronika szakon, jelenleg pedig az Európa Kollégium lakójaként tapasztalja meg az újvidéki egyetemista élet minden oldalát.

Mi inspirált arra, hogy éppen a megújuló energetikai technológiát válaszd?
– Hasonló irányban tanultam középiskolában is. Most kicsit más területre váltottam, de van kapcsolat a kettő között. Mindkettő interdiszciplináris, több ágazatot is érint. Mindig érdekelt ez az irányzat, és úgy éreztem, a megújuló energiáé a jövő. Egyre többet hallani arról, hogy a világ milyen gyorsan változik, és mennyire sürgető a fenntartható technológiák fejlesztése. Úgy érzem, ez egy felelősségteljes pálya, ahol az ember munkájának valódi értelme van.

Milyen volt az átmenet a középiskolából az egyetemi életbe? Voltak nehézségeid?
– Kezdetben akadtak kihívások, főleg a nyelv miatt. Kis magyar faluból származom, és nem nagy szerbtudással érkeztem Újvidékre. Az első hetekben ez valóban nehezítette a beilleszkedést, de meglepett, hogy végül nem ez bizonyult a legnagyobb problémának. Két hónap alatt belejöttem a szerb nyelvbe, egyszerűen csak jobban oda kellett figyelni, és minél többet kommunikálni. Rájöttem, hogy az emberek is sokkal nyitottabbak és segítőkészebbek, mint gondoltam.
Az egyetemi rendszer eleinte idegen volt, de hamar megszoktam a tempót. Mostanra elmondhatom, hogy nagyon szeretem, amit tanulok. Az egyetem még túl is szárnyalta az elképzeléseimet. Kihívást jelent, de pont ez benne a szép. Vannak nehezebb tantárgyak, amikor az embernek össze kell szednie magát, le kell ülnie és komolyan tanulnia. De amikor sikerül, az hatalmas motivációt ad.

Nem merült fel, hogy Magyarországon folytasd a tanulmányaidat?
– Gondolkodtam rajta, főleg azért, mert Szabadkán végeztem a középiskolát, és akkor még nem beszéltem jól szerbül. De végül beláttam, hogy ha Szerbiában szeretnék boldogulni, akkor a legjobb, ha a nyelvi akadályokat itt, az egyetemen küzdöm le. Úgy éreztem, ez egy kihívás, amivel csak nyerhetek. Az életben sokszor a komfortzónánkból kilépve tanulunk a legtöbbet, én is így tapasztaltam. Ma már hálás vagyok magamnak ezért a döntésért, mert rengeteget fejlődtem nyelvileg, emberileg és szakmailag is.

Az Európa Kollégium lakója vagy. Milyen ott az élet?
– Őszintén mondhatom, hogy a kollégiumi életet semmiért nem cserélném el. Nagyon jó közösség alakult itt ki, és az a különleges benne, hogy az itt lakó 300–350 fiatal mind hasonló helyzetből jön, ugyanabban a „cipőben jár”. Ez rengeteget jelent. Ha éppen beszélgetni szeretnék valakivel, csak lemegyek az udvarra, és biztosan találok társaságot. Egy külön lakásban, egy idegen városban ez nem lenne ilyen egyszerű. A kollégiumban nemcsak barátokat szereztem, hanem olyan embereket is megismertem, akik inspirálnak, akikre lehet számítani. Újvidéket pedig azóta teljesen megszerettem, egy élhető, pezsgő város, tele lehetőséggel és színes kulturális élettel.

Hogyan töltöd a szabadidődet?
– Hobbi szinten szeretek sportolni. A kollégiumban mindig találni egy csapatot, akivel lehet focizni, röplabdázni vagy kosarazni. A mozgás teljesen kikapcsol, segít levezetni a feszültséget a vizsgaidőszakban is. Emellett nagyon szeretek beszélgetni, számomra ez is feltöltődés. Jó érzés, amikor valakivel hosszasan el lehet beszélgetni bármilyen témáról, legyen az komoly vagy könnyed.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most gondolkodnak azon, hogy Újvidéken tanuljanak tovább, vagy éppen most kezdik az egyetemet?
– A legfontosabb, hogy legyenek kitartóak, és ne féljenek sem az új környezettől, sem a nyelvtől. A kollégiumban és az egyetemen is nagyon befogadó közösség várja őket. Az évfolyamtársak is segítőkészek, tudják, hogy nekünk, magyar ajkú hallgatóknak nehezebb, és ha kérünk, mindig kapunk támogatást. Azt tanultam meg itt, hogy nincs lehetetlen, minden csak hozzáállás kérdése. Én azt vallom, hogy az életben semmi sem jön magától, mindenért tenni kell. De ha belefekteted az energiát, ha nem félsz hibázni és tanulni, akkor előbb-utóbb minden sikerül.