: A kép forrása: www.brainscape.com
A kép forrása: www.brainscape.com

Jogi Kar, te drága!

: A kép forrása: www.brainscape.com
A kép forrása: www.brainscape.com

DAY 110: A PROF MEG A BLÖKI

Két véreb büszke gazdája vagyok, s ez természetesen azt is magával vonja, hogy imádom a kis négylábú szőrmókokat. Röviden: kutyabolond vagyok. El is határoztam, hogy meg fogok simogatni minden egyes ebet, ami szembejön velem az utcán. Kivétel nélkül mindet. A cukit, a kevésbé aranyosan, a tisztát, a piszkosat, a kicsiket, a nagyokat, a veszélyteleneket, a legveszélyesebbeket, akiket alig tart a gazdájuk a pórázon. De ma egyet elmulasztottam megsimogatni, az a sárga labrador ugyanis, amelyik a piros jelzés ellenére elindult átkelni az úttesten, semmibe véve gazdája intő szavait, éppen a professzoré volt, akinél ma levizsgáztam.

Nem tartottam a legokosabb lépésnek letámadni a professzor kutyáját, idővel még úgy is találkozunk, hisz a legtöbb professzor több tárgyat is tanít. Amúgy azt az ebet is gond nélkül megsimogattam volna.

Elvégre, a professzorok is csak emberek, ők is szoktak sétálni az utcán. Méghozzá kutyával. Vagy éppen a gyerekükkel. Sőt, egyesek még olyan normálisan is ki tudnak nézni. Még kutyát is sétáltatnak, nem csak öltönyben járnak. Lehet, hogy ő éppen meg is örült volna annak, hogy megsimogatom a kutyáját. De azt a lehetőséget sem zárnám ki, hogy éppen ellenkezőleg – megőrült volna.

Én elsétáltam a kutya mellett, a prof meg a fia lóhalálában elrohantak mellettem, majd pedig feljegyeztem magamnak, hogy ha már a büntetőjogi professzor sem pórázon vezeti a kedvencét, hát én sem fogom láncra verni a kutyusaimat. Hihetetlen, hogy mennyi mindent meg lehet tanulni ezektől az emberektől, akár az egyetem falain kívül is.

 

DAY 111: MÉG HÁROM ÉV UTÁN IS STRESSZES A VIZSGABEJELENTÉS

Valahányszor háborognak a hallgatók az internetes vizsgabejelentés miatt, mindig ugyanaz a mese vége. Örüljünk, hogy választhatunk több terminus közül, és hogy a dolgokat otthonról, kényelmesen el tudjuk intézni. Aztán behozták a még újabb rendszert. Immár nem a professzorok határozzák meg, hogy melyik napon lesz a vizsga, hanem a vizsgaidőszak minden egyes napján, a hétvégék kivételével, van vizsga. Mi tagadás, ez elméleti alapon fantasztikusan működik. A baj csak abban van, hogy azt elfelejtették megmondani, hogy ha nem jelenti be egy meghatározott számú hallgató a vizsgát pont arra a napra, akkor az olyan, mintha az a terminus nem is létezne.

Eddig megevett az ideg, hogy vajon sikerül-e idejében lenyomnom a gombokat újra és újra, hogy a vizsgámat még az előtt jelentsem be a kiszemelt időpontra, hogy betelne a szabad helyek száma. Most már amiatt is aggódnom kell, hogy vajon marad-e a vizsga azon a dátumon, amelyet én kinéztem magamnak, vagy majd az utolsó pillanatban kapok egy SMS-t, hogy hát bocsi, ez most nem jött össze, és akkor találd fel magad.

Már nem is tudom, hogy kinek az érdekében hozzák meg ezeket a változásokat. Én aztán nem érzem úgy, hogy valamivel is jobb lenne a helyzetem.

 

DAY 112: SZÜNET

A nyár már évek óta nem a semmittevést, a lazulást vagy éppen a pihenést jelenti számomra.

A meleg hónapokban is megvan az a szigorú napirend, amit követni kell, ha törik, ha szakad, ha kis balták potyognak is az égből. Ébredés, edzés, reggeli a blökiknek, reggeli a tekiknek, esetenként nekem is, és tíz óra előtt már a könyveket bújom kifulladásig. Az efféle munkaidő nem az a megszokott nyolcórás egy hosszabb szünettel, ami elvileg mindenkire vár. Lényem egy része hiszi, hogy könnyebb lenne egy irodában csücsülni vagy akár nyolc óra fizikai munkát végezni, mint egész álló nap csak ülni, olvasni és magolni, hogy kinek mire van joga, vagy éppen nincsen.

A szünetek létfontosságúak, hiszen azok húzzák meg a határt valahol az ép és a beteges állapot között. Szemem előtt ugrándoznak a betűk, a tarkán aláhúzott szavak, s mindezek után fel kell találnom magam a külvilágban, ahol emberi lényekkel kell kommunikálni, hétköznapi dologról, ahol senki sem említi a szerződéseket, a pereket, a normákat. Az ember kénytelen találni valami foglalkozást, ami ép eszénél tartja, hogy még véletlenül se ártson meg ez a rengeteg, tökéletesen megfogalmazott jogi literatúra.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
Ha a falak beszélni tudnának 2. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Megnyílt előttem a világ” Beszélgetés Lukács Petrával néprajzról, néptáncról, továbbtanulásról, hagyományőrzésről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: www.brainscape.com
Jogi Kar, te drága! DAY 110: A PROF MEG A BLÖKI

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Tesco gazdaságos szuperhősök Amikor megszületik egy kisbaba, rajongó tekintetek veszik körül.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: I'm a warrior, I am!
Amikor kalapáccsal vernek fejbe Hammerfall, Armored Dawn / SKCNS Fabrika

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Bongor (fotó: Góll Patrik)
Dezodoros flakon vagy ami a kézbe kerül Berta Csongort színészként ismerjük, van viszont egy másik izgalmas és feltörekvő oldala is, a ra...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Pedig olyan szépen éltek Idén nyáron voltam először az évente kétszer, júniusban és októberben megrendezésre kerülő Margó ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az igazság küszöbe előtt Örök ébresztőnknek: Hamvas Bélának – aki 50 éve már a Nap másik oldaláról sugározza felénk bölcse...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Noémi Galambóc váránál (Szerbia)
Sporhetsztori 62. 62. rész – A cuki sztori – második felvonás

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A fojtó élettárs Avagy a hörgi (bronchiális) asztma

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Desiré Central Station 2018 – Barbaricum Nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivál

0 Hozzászólás | Bővebben +
: László Judit
Aki választ: László Judit László Juditnak hívnak. Akárhonnan nézem, huszonnyolc éves vagyok, és nem emlékszem, mikor lettem...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fókuszban a műanyag kerti székek Bizonyára mindannyian hallottátok már énekelni Kollár-Klemencz Lászlót, és valószínűleg olyan is ...

0 Hozzászólás | Bővebben +