70. rész – Ave Cesar!

3. rész

Interjúnk harmadik, utolsó előtti részében olvashattok Cézár kedvenc ételeiről, de azt is elárulja mi az, amit kevésbé preferál. De, ami szerintem ennél is érdekesebb, interjúalanyom végre enged egy kicsit belekukkantani a magánéletébe… Lássuk hát!

Melyik a kedvenc konyhád?

– Sok mindent szeretek. Imádom a francia konyhát, amit néha be is építek a saját művészetembe. De szeretem az olaszt, a mexikóit is… Sok kedvencem van. Mindig attól függ, éppen mit ennék, mire vagyok rákattanva, vagy milyen alapanyagokat használnék fel.

Mi a kedvenc ételed, amit főzni szeretsz, a kedvenc hozzávalód?

– Amit a legjobban szeretek, az a hal. Tengerparton nőttem fel. Mindent szeretek, ami a tengerből származik. Grillezve, citromlével meglocsolva, sóval, borssal, pici olívaolajjal, más fűszerekkel… Nincs külön kedvenc elkészítési módom, de legjobban a saját stílusom szerint szeretek kreálni.

Mit gondolsz a vegetáriánus étrendről?

– Elkészítem. Nem vagyok ellene, de nem rajongok érte, húspárti vagyok. Egyszer megkérdezték tőlem, van-e olyan vega kaja, amit szívesen készítek. Erre azt válaszoltam, hogy igen, majd húsz év múlva lesz. (Nevet)

Mi az az étel, amit anyukád a leggyakrabban főzött, amíg otthon laktál?

– Három évszakunk van. Emlékeim szerint, általában június–júliusban, az esős évszak alkalmával mindig rizskását készített. Legjobban azt szerettem, amikor reggelire kínálta. Állandóan arra akartam felébredni, hogy kakaóval vagy csokival készült kását kapok. Máskor anya csirkével és egy halom gyömbérrel tálalta, ami szintén nagyon ízletes, imádom.

Mi a véleményed a szerb konyháról?

– Szerintem nagyon jó. Legalábbis nekem, mert szeretem az ízletes, zsíros dolgokat! Meghíztam, amikor ide költöztem. (Nevet)

Mi a kedvenc szerb ételed?

– Természetesen a szárma, a hús miatt, meg mert ilyen „falusi stílusú”, parasztos étel. Imádom a prsutát is kajmakkal és ajvárral. Szintén nagyon kedvelem a pörköltet, a babot és még rengeteg mindent. Úgy vélem, ha valahova elutazol, mindig meg kell próbálnod az ottani kultúra népszerű fogásait, mert azok a helyi komfort ételek.

Mi az érzésed a jelenlegi munkáddal kapcsolatban? Elégedett vagy-e a munkaadóiddal és a lehetőségeiddel?

– Mindent figyelembe véve igen, mondhatom nagyon elégedett vagyok. Igaz, mindig vannak hullámvölgyek, de átlagban minden normális a konyhán, a cégen belül. Azt kell mondanom, hogy nagyon boldog vagyok, mert lehetőséget kaptam olyan emberek foglalkoztatására, akik valóban értik a dolgukat. Ez egy igazán nyerő szituáció mindannyiunk számára. (Cézár sikeresen szerződtetett még két filippínó szakácsot a cégnél, akik segítségével igazán kibővítették az étterem ázsiai étel kínálatát.)

Mik a terveid a jövőre nézve?

– Még nem tudom meg fogok-e házasodni újra. (Nevet) A jövőben többet akarok dolgozni, többet szeretnék adni/mutatni magamból, többet akarok tudni/tanulni. Talán nyitok egy aprócska éttermet, és persze, ami a legfontosabb, hogy továbbra is keményen fogok dolgozni a gyermekemért, a jövőjéért. Én ezt várom el magamtól, a többit meglátjuk.

Nem nehéz ennyire távol lenned a családodtól és nagyon kevés időt tölteni velük az év folyamán?

– Tulajdonképpen, amikor gyerek voltam, mindig csavarogtam. Volt, hogy nem szóltam anyámnak, hogy merre leszek két napig. Túrázni mentünk a barátaimmal, ekkor 14 voltam. Máskor hat napig punk-rock-reggae bandákra ráztuk valahol a haverokkal. Szóval, amíg felcseperedtem, mindig azon járt az eszem, hogy menni akarok valahová, látni akarom a világot, utazni akarok, meg akarom ismerni azokat a helyeket, amikről olvastam, és amit láttam a tévében, mint Európa, Ázsia, Dél-Amerika… Azért is szeretem annyira a munkámat, mert bárhová utazhatok vele. A közösségi média pedig valóban egy szuper dolog. Bárhonnan felhívhatom a fiamat és láthatom őt. Tulajdonképpen kétévente köteles vagyok hazautazni hozzá, ez egy ilyen muszáj dolog, megígértem, és ő az oka annak, hogy keményen dolgozom, mert érte dolgozom, hogy szép jövője legyen. Ez a legfontosabb. Igaz, szomorú és sajnálatos, hogy nem mellettem nő fel, de lassan megérti, hogy miért. Egy nap neki is lesz saját családja, és ő is mindent meg fog tenni értük.

Azért jó, hogy most legalább a nagyapja vele van.

– Ó, igen, most élvezhetik együtt az életet. Gyerekcsőszködhet az öreg eleget. (Nevet). Carli nagyon kedves a kölkökkel. Mindig elviszi őket a parkba vagy játszóházba, vesz nekik egy rakás ajándékot. Valósággal „elrontja” őket. Minket nem kényeztettek ennyire.

Azt hiszem, ez normális is. Minden nagyszülő kényezteti az unokáit.

– Igen, persze. Azt hiszem igen boldogok a szüleim, amiért láthatják felnőni az unokáikat. Apámnak, Carlitónak és nekem sajnos nem volt szerencsénk, nagyszüleink nagyon fiatalon meghaltak. Szóval, ezért is szeretne minél több időt velük tölteni és maradandó emlékeket adni a kicsiknek, hisz ő sem olyan fiatal már. 57 éves.

A következő részben Cézár főként a pályaválasztás előtt álló fiatalokhoz szól majd és próbál hasznos tanácsokat adni, ugyanakkor azt is elmondja, hogy szerinte mi a jó megoldás a konyhai hulladék csökkentésére.

Képgaléria: