:

A világ segglyuka, avagy: „Ko je kriv?”

:

Goran Paskaljević: Lőporos hordó (Bure baruta / Cabaret Balkan) – 1998

......

Cabaret Balkan – & Co.

...

A laza szállal összefüggő, döbbenetes fragmentumokból összeálló filmművészeti remek központi motívuma ez a kérdés, amit címnek választottam a cikkemhez: „ko je kriv?” Amiért nem fordítottam le magyarra: Ami számtalanszor elhangzik a mozi folyamán, az a „ja nisam kriv, ja nisam kriv!”, azaz: nem én vagyok a hibás, nem az én hibám, nem én tehetek róla – ám a kriv szó a szerb nyelvben bűnöst, vétkest is jelent. Az pedig, hogy ki a hibás vagy ki a bűnös a véget nem érő erőszakért az országban, azért egy cseppet több mint nüansznyi különbséget takar. Így a kérdés összetett, és a film természetesen megpróbál válaszolni mindkét aspektusára.

A hétköznapi kisemberek leginkább csak sodródnak az árral, ami az őket körülvevő társadalomban lelhető fel: elkövetnek kisebb-nagyobb „stikliket”, leginkább csak heccből, unalomból vagy a kilátástalan (egzisztenciális) helyzetből szabadulni próbálva; nem igazán nevezhetőek bűnösnek – pláne nem bűnözőnek –, hibásak pedig legfeljebb abból a szempontból, hogy meg sem próbálnak felelősséget vállalni a tetteikért, hiszen mindenfelé azt látják, hogy ugyanígy tesz mindenki, aki ilyen-olyan módon „feltalálta magát”, és boldogul. Egyébként is: mindig meg lehet úszni. Legalábbis rövid távon.

Bure baruta

Az igazi bűnösök kilétére csupán utal Paskaljević munkája – ez is meglehetős bátorságra utal, ha tekintetbe vesszük, hogy az 1998-ban készült (ráadásul az alapmű, Dejan Dukovski macedón drámaíró színdarabja 1995-ben jelent meg). Amennyiben hosszabb tanulmányt készülnék írni a bűn művészeti boncolgatásáról, akár a Lőporos hordótól is startolhatnék. Aztán visszanyúlhatnék – sőt, vissza kellene nyúlnom – a teremtés elhibázott(?) pillanatáig. De most maradjunk az 1990-es évek Balkánjánál. A fentebb említett utalások, többek között egy hatalommániás rendőrön és egy maffiózón keresztül, az ország vezetői irányába mutatnak. Utalásként – de színesen villódzó neontáblával. Mert aki tisztában van mindazzal, amit csinál, de egyáltalán nem érdeklik a módszerek – sem az ország polgárainak sorsa –, amennyiben hatalmat építhet és anyagi hasznot húzhat belőle, arról nem jelenthetjük ki, hogy pusztán sorozatosan hibázik. Kizárólag a saját érdekeit tartja szem előtt, ergo ki kell mondanunk rá: bűnös! Paskaljević és Dukovski meg is teszik, kertelés nélkül. „A Balkán egy lőporos hordó. Másként fogalmazva: a világ segglyuka”– hangzik el egy helyütt. A segglyukban pedig a férgek vannak hatalmon.

Bure baruta

Nos, már ahhoz is hosszú-hosszú filozófiai futamok papírra vetésére volna szükség, hogy mi történt, mi változott azóta, hogy véget értek az 1990-es évek. A hatalmon lévők rendszertani besorolása továbbra is ugyanott keresendő-e, vagy esetleg megjelentek már a végtagok, az érzékszervek, Uram bocsá’, a gerinchúr kezdeménye. Vagy csupán a férgek megpróbálják legalább a hernyó szerepét eljátszani, amiben azért benne van a pillangó ígérete. (Hát, ígéretekben mindenesetre nincs hiány.) De az sem irreleváns, mi volt az 1990-es évek előtt! Mi vezetett azokhoz, és azokon túl. És hogy csupán a Balkán-e a világ segglyuka – vagy az ostoba ember kreálta földi társadalom az egész Univerzumé?

Hogy a tetteikért felelősséget vállalni csupán nagyon kevesen képesek, az evidencia... de ki a bűnös? Az eredendő?

Bure baruta

...

A temérdek kiváló jugoszláv, exjugoszláv és szerb mozi közül mind a mai napig a Lepa sela lepo gore az abszolút kedvencem. A Bure baruta viszont erősen felzárkózik a dobogó második fokára. Míg az előbbi elsősorban az érzelmekre hat (ezért is mellőzöm ezúttal a bolond lírámat) – én pedig alkatilag erre vagyok fogékonyabb –, addig ez utóbbi az agytekervényeket mozgatja meg jobban. Nem mintha önmagában nem lenne például esztétikai szempontból vagy zseniális színészi teljesítményeket felvonultató mivoltában mesteri opus. De mégis elsősorban társadalomfilozófiai kérdéseket továbbgondolásra késztető alkotás. Azután az sem elhanyagolható tényező, hogy míg a többi nagy kedvencem esetében cseppet sem irreleváns, hogy a néző ide született-e – és még az sem, mikor –, addig a Lőporos hordó érzékletes keresztmetszetet ad bárki számára a régióról. Még ha semmi előtudással nem rendelkezik a balkáni mentalitásról, akkor is, hiszen az alkotók ezt is szépen felvázolják számára (a film egyébként macedón–szerb–francia koprodukcióban készült). Vegyük például a Nož című Vuk Drašković-regényadaptációt. Bosznia, szerbek és muzulmánok, akik valamikor egy nemzet voltak, aztán az oszmán hódítás folyományaként vallásilag elkülönültek. Ez központi motívuma a Lepa selának is – megérthető, hiszen nem egyedülálló a földkerekségen: mindazonáltal itt balkánspecifikus. Kusturica vonatkozó munkái univerzálisnak tekinthetőek, de azoknál meg a szürrealizmus teszi egy kicsit nehézkessé a racionális értelmezést. A Lepa sela rendezőjének későbbi, Rane című mozija már kissé közelebb áll a közérthető befogadáshoz, de az meg részint cseppet „elvicceliˮ, részint túlságos brutalitással ábrázolja a témát. A Lőporos hordó mértéktartó. Nem tréfál, legfeljebb a groteszk szintjén lelhető fel benne a humor; nem elborzasztani akar – a számos véres jelenet ellenére a brutalitás elsősorban lelki szinten zajlik –, hanem meghökkenteni. És ez sikerül is neki: mellbe vág. Aztán, ahogy a sokk lassanként felenged, továbbgondolásra késztet erőteljes társadalomkritikájával.

Bure baruta

Egy éjszaka Belgrádban... Egy taxis betér a kocsmába, s meglát ott egy csúnyán összevert, begipszelt nyakú exrendőrt, akinek 27 csontját törte el ismeretlen tettes. Pajszerrel, kalapáccsal. Söröznek, beszélgetnek, majd a taxis szenvtelen hangon elmondja, hogy ő követte el a tettet. Mivel a rendőr meg néhány hónappal előtte őt rángatta ki ok nélkül a kocsijából, a barátnője mellől, majd szétverte gumibottal a heréit, hogy még mindig fáj neki, amikor feláll a pénisze, és gyereke sem lehet. Isznak tovább... A városi busz vesztegel a megállóban, már negyed órát késik az indulással, a boszniai menekült sofőr nyugodtan kávézik bent az irodájában. Felszáll egy fiatal „frajer”, verbálisan inzultálja a birkaként várakozó utasokat, majd maga ül a volánhoz, és rövid ámokfutásba kezd a fűváros utcáin... Két jóbarát bokszolgatás közben megvallja egymásnak ifjúkori, egymás nőjével elkövetett tetteit, miközben jókat nevetnek, de egyre keményebbek az ütések, utána zuhanyzás közben pedig egy sörösüveg is szilánkosra törik. A túlélő elmenekül, vonatra száll, ahol végül egy kézigránát kerül elő valahogyan egy katonatáska mélyéről... Csak három a tucatnyi tragikus végkimenetelű történet közül.

Az erőszak variánsai. Ki a hibás az erőszakért? És ki a bűnös?

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Bartolec Igor
Hátsó oldal: KMV – Plakátpályázat 2019. 1. hely: Dobó Szabolcs, Bolyai TGK, Zenta
Nézzünk sorozatokat (?) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vannak olyan időszakok, amikor képtelen vagyok sorozatokat né...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Az épület homlokzata a mai napig nem változott
Ha a falak beszélni tudnának 11. Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„Nagyobb a szabadság, de a felelősség is” Potrebić Lázár vagyok. Becsei. Kitartó. Családcentrikus. Törekvő. Társaságkedvelő. Jó humorérzékk...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Könyvelőgyakornok Avagy mi van az állásinterjú után?

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kép forrása: blog.adw.org
Jogi Kar, te drága! DAY 142: HAZUGSÁG HAZUGSÁGRA HALMOZÓDIK

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Északi fény a Petőfi színpadán
Szálltunk, szokás szerint szálltunk Sólstafir / MKC Petefi Šandor / Novi Sad

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A világ segglyuka, avagy: „Ko je kriv?” Goran Paskaljević: Lőporos hordó (Bure baruta / Cabaret Balkan) – 1998

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 71. 71. rész – Ave Cesar!

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha tészta, legyen sajtos 1. Sokáig azt gondoltam, hogy a konyhában a mosogatáson kívül legfeljebb egy ízletes tejberizst, ese...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nem jobb későn, mint soha Avagy a felnőttkori bárányhimlő

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Szinte teljessé vált a Brutal Assault fellépőinek névsora Egész pontosan 82 százalékban tudni lehet, kik jönnek az idén a csehekhez a Josefov-erődítmény fa...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jódal Kálmán (fotó: Bartolec Igor)
Aki választ: Jódal Kálmán Eszméletlenül rég, fiatalon születtem. Abban a városban, ahol máig is élek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Amit semmi pénzért ki nem hagynánk Ha egy kicsit is érdekel a művészet, akkor „versenyzőként” vagy nézőként, de részt veszel a Közép...

0 Hozzászólás | Bővebben +