Újvidék épületeinek története Donka Stančić könyve alapján

Amikor elsétálunk a város egy-egy épülete mellett, talán más sem jut róla eszünkbe, mint egy halom tégla, amiből épült. Nap mint nap elsétálunk olyan düledező ház mellett, ami annak idején éppen egy neves költőnek adott otthont.

Ha a falak beszélni tudnának, és Újvidék valamennyi építményének, esetenként építészeti csodájának megeredne a nyelve, a város új értelmet nyerne. Nemcsak házakról beszélünk, hanem történelmi értékekről, amelyeket vagy magába ránt a föld, vagy a gyors fejlődésnek esnek áldozatul.

Mielőtt Újvidék egyetlen épülettömbbé válna, ahol az utcákba már a nap sem süt be, szeretném felfedni a város titkait, és sokak tudtára adni, hogy mitől is olyan különleges egy-egy épület, amely mellett már vagy százszor elhaladtunk, de még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy milyen idős is lehet az a ház, vagy mi volt eredeti célja, mielőtt az urbanizáció alapos változásokat hozott.

XX. A SZABADSÁG HÍD

Habár a hidak nem feltétlenül sorolhatók be az épületek közé, a Szabadság híddal, mondhatni, kötelességünk kivételt tenni, mert kiemelt jelentőségű építményről van szó, nemcsak a mérete, hanem a város életében játszott szerepe miatt is. Újvidék bácskai és szerémségi oldalát köti össze.

A hidat a forgalom számára először 1981. október 23-án nyitották meg, a második világháború utáni felszabadulás évfordulóján. A megnyitón több mint 35 000 újvidéki vett részt.

Az ötlet, hogy pont oda építsenek hidat, még az 1970-es években felmerült. A munkálatoknak 1976 szeptemberében kezdtek neki. Öt év után meg is lett az eredmény, az 1382 méteres híd, amelyhez megközelítőleg 30 000 köbméter betonra, 2150 tonna betonvasra és 10 000 tonna acélra volt szükség. Hat autósávval rendelkezik (három-három mindkét irányban), valamint két gyalogjárdával. Az építkezés vége felé, amikor a part két oldaláról indított részek összeértek, csupán tizenhárom milliméter volt az eltérés. De ezenkívül, mondhatni, minden más tökéletesen sikerült. Maga a híd akkori 1 430 000 000 dinárba került.

A híd az 1999-es NATO-bombázások áldozata lett. Az építményt egészen pontosan 1999. április 3-án, 19 óra 55 perckor érte rakétatalálat, és a híd fokozatosan omlott össze, a rajta közlekedőkkel együtt. Velimir Teodorović, egy helyi halász aznap a csónakjával több személyt is megmentett a hídon tartózkodók közül, de ezért soha nem kapott kitüntetést a várostól. A támadásban hét ember sérült meg.

Az újjáépítési munkálatok pénzhiány miatt nem kezdődtek meg azonnal. A rekonstrukció két évet és 22 napot vett igénybe. A költsége negyvenmillió euróra becsülhető. A helyreállított hidat 2005-ben nyitották meg a forgalom előtt, de a terv, miszerint a híd autóúttal köti össze Újvidéket és Belgrádot, sosem valósult meg.

(Vége)

Az előző rész itt olvasható.

Képgaléria: