Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2019. Humoreszk, 2. hely

Az igazmondó juhász esete

Szembria, e kies tartomány, mit tartomány, ország, csupa nagybetűvel, de ez helyesírási szempontból szabálytalan lenne, köznevet ily módon leírni. Szóval tavaly Farkas Sándor politikus úrnál, aki fontos egyénisége e honnak, egy igen meghatározó esemény történt, és ez azóta is tart. A neves politikus imádott kisfia, a kis Farkaska – aki ekkor töltötte be a hatodik életévét – azt kérte szüleitől ajándékként, hogy két napig ne hazudjanak neki. A gyermek az óvodában megtanulta, vagy csak hallotta az óvó néniktől (nem tudjuk pontosan, hírforrásaink ezt nem tudták kideríteni), hogy hazudni nem szép dolog. Meg, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, meg ilyesmi. Mivel nem szerette volna, hogy a szüleit utolérjék, bármit jelentsen is ez a szó, Farkaska két hazugságmentes napot kért – hát olyan nagy dolog ez? És a születésnapi kívánságot teljesíteni illik, ugye? Ekkor még senki sem tudhatta, hogy milyen lavinát fog ez a kérés elindítani.

Tetszik tudni, ez egy politikusnak olyan, mint egy autóversenyzőnek a futam autó nélkül. A mélyen tisztelt ember nem tehetett mást, mint hogy elfogadja ezt a kihívást. Mégiscsak a fiáról van szó. De volt egy komoly gondja. Az elkövetkezendő két napban kellett évi beszámolót tartania a lakosságnak arról, hogy mekkorát fejlődött az ország, illetve mennyivel lett jobb az élet az ország határain belül az elmúlt évben. Természetesen a fejlődést csakis előremutatóként lehet értelmezni, mit sem törődve azzal, hogy a hegycsúcsnak háttal állunk. Az emberek – mint minden évben – inkább a jóravaló Farkas úrnak hittek (volna most is!), mintsem a szemüknek. Természetesen mindent megtett az ügy elhalasztása érdekében, de nem sikerült. Meg kellett tartania az értékelő beszédet. Szegény, egész este nem tudott aludni. Ez eddigi politikusi pályafutása alatt még nem fordult vele elő. Mindig jól aludt, hiszen a lelkiismerete tiszta volt – eddig a napig. Mindig azt mondta, amit kellett, szavait az éppen aktuális elvárásoknak megfelelően formálta. Eddig senki sem kérte számon tőle azt, hogy abból, amit mondott vagy ígért, mi valósult meg. Jobb egészségügy vagy több pénz az iskoláknak, jó minőségű autópálya, városokat tehermentesítő kerülőút, támogatás a mezőgazdaságnak, magasabb átlagbér, könnyebb ügyintézés a hivatalokban, szélessávú, gyors internet mindenütt vagy az adók csökkentése a gyermekes szülők számára – ez csak egy csokor azokból az ígéretekből, hmm… amelyeket az újságban olvashattunk meg a hírekben hallhattunk tőle. Hogy az ígéretek valóra váltásával mi van? Ugyan már, ezzel minek foglalkozzanak a hírfirkászok, kit érdekel ez? Az átadott, átvett, megoldott valamik utáni díszvacsorákat követően Farkas Sándor mindig jól aludt, kivéve ezt az említett éjszakát.

Reggel kialvatlanul, szinte kómásan jelent meg az eseményen. Ideges volt, de ezt igyekezett palástolni. Úgy gondolta, hogy majd elhúzza az időt azokkal a dolgokkal, amelyek valóban igazak. Ez a terve nagyon szépen be is vált az esemény negyedéig. Ezután viszont a kényesebbnél kényesebb kérdések jöttek. Hirtelen elöntötte a melegség és a veríték. Dadogott, és nem győzte törölgetni az arcát. Valóságos izzadtságzápor hullott a homlokáról. Nem hazudhatott. Nagy nehezen mindenre válaszolt. Senki sem értette a helyzetet. Az oly rózsás hon hirtelen alulteljesít. Elkezdtek gyanakodni az emberek. Azt hitték, itt valami átverés van, és semmi sem igaz az ott elhangzottakból – csakhogy senki sem említette, hogy mindez átverés lenne. Az után a bizonyos két nap után újra azt hallhatták mindenütt az emberek, hogy milyen jó, stabil és szárnyaló az ország gazdasági helyzete. Ilyen ellentmondást azonban az ország sokat tapasztalt lakói sem tűrhettek tovább. A kétely egyre több helyen ütötte fel a fejét. Most akkor mi a valóság? Mikor mondott igazat Farkas úr? Mikor ha…, akarom mondani, szépített beszéd közben? Ezt csak egy módon lehet kideríteni: a nép döntött, elküldte az urat hazugságvizsgálatra.

A vizsgálat eredményéről nem kaptunk hírt. Attól a napról fogva Szembria lakosai nem hallottak hőn szeretett politikusukról.

Ja, hogy az óta az eset óta változott-e a helyzet az országban? Most mit várnak tőlem, mit mondjak? Mit szeretnének hallani? Hogy elérkezett az igazmondás ideje Szembriában, s van egy-két vagy sok igazmondó juhászunk a politikusok között, és cáfolják a valótlanságokat, s csak igazat, csakis az igazat nyilatkozzák a médiának? Ugyan kérem, nem mindegy az, hogy mit írnak, mondanak a firkászok? A nép, az Isten adta nép Farkas Sándor óta nem hisz a köztévének meg az újságoknak, csakis az Arcképcsarnokról és egyéb virtuális forrásokból tájékozódik, az ott közölt híreknek, képeknek, videóknak hisz, nem is kutatja már, hogy van-e valóságalapja a bejegyzéseknek, és írja kommentjeit, és boldog a nép, mert hát a szélessávú internet mégiscsak megvalósult.