Ha részt veszel benne, ha nem, a dolgok megtörténnek. Ha olvasol róla az újságban, ha nem, a dolgok megtörténnek. És ez így van jól. Nem lehetsz, nem lehetünk mindenhol jelen, nem vehetjük ki a részünket a történések mindegyikéből, ha azonban érdekel bennünket, semmi sem tarthat vissza, tűzön és vízen keresztülmegyünk, csak hogy ott legyünk, lássuk, halljuk, érezzük, sőt megízleljük a dolgokat. Ha viszont az említett tűz és víz vagy éppen egyéb körülmény visszatart bennünket, akkor sem kell teljesen elfordulnunk a dolgoktól, ha más nincs, ott az internet, ami lehetőséget ad, hogy legalább bizonyos fokig, lélekben, ahogy mondani szokták, ott legyünk. A sűrűjében, ahol a dolgok maximuma zajlik, a pörgés fizikai középpontjában. Persze azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nem mindenkinek szabad hinnünk. Az internet számtalan lehetőséget tartogat számunkra, de ugyanakkor mindenféle veszély forrása is, és bizony, meg kell válogatni, hogy melyik weboldalakat követjük, hogy kinek is hiszünk. Fontos, hogy kiderítsük, melyik oldal az, amelyik a leghitelesebb képet nyújtja a dolgokról, melyik az, amelyik nem fog ferdíteni, melyik az, amelyikre nem hatnak ki a különböző politikai, vallási és egyéb meggyőződések, melyik az, amelyik ragaszkodik a tényekhez, és csakis a tényekhez, a valóban megtörtént dolgokhoz. Nyitott szemmel kell járnunk, és sokszor a másodperc tört része alatt kell döntenünk arról, hogy megálljunk-e bizonyos hír, esemény, jelenség mellett, azonnal dönteni kell, még mielőtt időt pazarolnánk rá.
René Magritte: Le beau monde
Persze annak is megvan a maga varázsa, hogy leülünk, arcunkat az információáradat felé fordítjuk, és mindent befogadunk, mindent meghallgatunk, megnézünk, megízlelünk, és ebből a hatalmas, mindent magába foglaló salátából, vagy mivel már őszről van szó, legyünk aktuálisak, ebből a csalamádéból szemezgetünk, és ezen falatkák segítségével derítjük ki, több szem többet lát alapon, hogy mi is történt, hogyan is történt. Ezen falatkák között bizonyára találkozunk különböző ferdítésekkel, hogy ne mondjunk hazugságokat, amelyek egy része szándékos, és tényleg csak a megtévesztésünk miatt eszelték ki, de olyan ferdítéseket is, amelyek nem szándékosak, viszont csak egy bizonyos nézőpont irányából érvényesek, csak egy oldalról láttatják az eseményeket, de ha megtanulsz olvasni a jelekből, a hazugságok és ferdítések halmazának felhasználásával is rekonstruálhatod a valódi történéseket. Emellett figyelmet kell szentelni a hiányzó falatkáknak is. Nem elég megízlelni a meglévőket, hanem fel kell tenni a kérdést, hogy melyek azok, amelyek hiányoznak, és ha hiányoznak, miért hiányoznak, és ezek milyen információt hordozhatnak, azok miről árulkodhatnak. Vagyis, nem elég olvasni és ízlelni, hanem kérdezni is kell, mindent fenntartásokkal szemlélni, és ha szükséges, munkát kell fektetni a valóság rekonstruálásába. Mindezt a saját érdekünkben, hisz ha nem is veszünk részt benne, valami úton-módon minden bizonnyal hatással lesz életünk alakulására.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá