: Fotók: Somogyvári Ágnes
Fotók: Somogyvári Ágnes

Termékeny környezetben korlátok nélkül

: Fotók: Somogyvári Ágnes
Fotók: Somogyvári Ágnes

Szombathy Bálinttal művészetről, életpályájáról, a Bosch+Bosch Csoportól, nem csak szakértőknek

Az idei Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat Szombathy Bálintnak ítélte a zsűri. A bírálóbizottság hivatalos indoklása szerint a képzőművész, művészeti író, költő, kritikus jelképes és valódi határokat elmosó vagy ezeken átívelő művészete, akárcsak elméleti munkássága, töretlenül autentikus és aktuális, legyen szó a neoavantgárd körébe tartozó munkáiról, illetve multimediális produkciójáról (konkrét vizuális költészet, akció, művészkönyv, tájművészet, pecsétművészet, művészbélyeg, installáció, performance, kiadói tevékenység, vizuális szemiotika, elektrografika stb.) vagy akár a modernista művészet kortárs jelenségeivel foglalkozó írásokról. Tevékenysége mintegy fél évszázadot ölel fel, azóta szereplője és mozgatója a térség művészeti életének.

Az Európa Kollégium lakói abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a Busszal a múzeumba projektum keretében két nevelőtanárral, Danyi Zsuzsannával és Fődi Évával többek között megtekinthették a budapesti Művészetek Palotájában működő Ludwig Múzeum gyűjteményét. Itt egyebek mellett a Bosch+Bosch Csoport tárlatát is megnézték. A csoportot a kiállítás kurátora, a Bosch+Bosch alapító tagja, Szombathy Bálint vezette körbe.

Mindez remek lehetőséget adott arra, hogy interjút készítsünk a friss Nagyapáti Kukac Péter-díjas művésszel, s ezt ki is használtunk. Íme!

Hogyan lépett a művészeti pályára?

– A családomban nem rendelkeztem sem művészeti, sem pedig intellektuális háttérrel. Semmi ilyesfajta instrukció nem ért, ami talán jobb is, mert lehetővé tette számomra, hogy egymagamban, korlátok nélkül fedezzem fel a világot. Előbb egyedül, később pedig nemzedéktársaimmal egyetemben, akik úgyszintén szerény családokból jöttek. Mi valójában minta-fiatalok voltunk, mert az uralkodó politikának akkoriban az volt az elképzelése, hogy felemeli az ifjú tehetségeket, és a földműves, valamint munkáscsaládból származóknak is lehetőséget teremt a jobb életre, hogy megadja nekik a lehetőséget a továbbképzésre, ne kelljen nélkülöző életet élniük, mint a szüleiknek. Az egy másik kérdés, hogy kizárólag ifjú párttagok alá tettek mankót. A lényeg az, hogy önszerveződéssel a kortársaimmal megteremtettük azokat a kereteket, melyekben művészetileg tovább tudtunk lépni annál, mint amit az iskola nyújthatott. Ez volt számomra 1968-ban a Kosztolányi Dezső Irodalmi Kör és 1969-ben a Bosch+Bosch Csoport. Mindkettőnek alapító tagja voltam.

Szombathy Bálint

Hogyan lesz valakiből művész?

– Nehéz megmondani, mitől és mikor lesz valaki művésszé. Roppant összetett dolog, számos körülmény szerencsés összejátszása kell hozzá. Ezeknek egyike mindenképpen a termékeny környezet. Akár úgy, hogy a szűkebb emberi környezetre gondolunk – ez esetemben a szabadkai gimnázium diáktársadalmának szabadabb felfogású része volt –, akár úgy, hogy a szélesebb közegre, ami ez esetben az 1960-as évek feltörekvő és a világ felé nyitott jugoszláv társadalma.

Emlékszik arra, hogy melyik volt az első alkotása?

– Ezt ma már nehéz eldönteni: vajon az iskolai temperafestményem, amelyért cserébe kaptam egy Zsolnay-kancsót, vagy az a filctollal készült rajzom, amelyet sikerült eladnom Danyi Magdolna kortárs palicsi költőnek, és amely az első értékesített munkám volt. Ám az első művészettörténetileg jegyzett alkotásom az 1967-es Talent Test. Kitöltöttem egy holland művészeti magániskola felvételi füzetét, amelyben különféle festészeti ábrákról kellett eldönteni, kompozíciós értelemben melyik közülük a helyes. Vétettem ugyan hibákat, de felvettek a kurzusra, amellyel valójában nem volt komoly szándékom, csupán ki akartam próbálni magam. Később szignóztam, és a műalkotás rangjára emeltem ezt a füzetet. Jelenleg az október 4-én megnyílt Technice d‘evasione című történeti magyar kiállításon látható a római Palazzo delle Esposizioniban.

Szombathy Bálint

Milyen stílusú műveket készített kezdetben?

– Kezdetben emberközpontú rajzokat készítettem a szabadkai öngyilkossági trend témájára. A város ugyanis nemzetközileg is a csúcson volt az öngyilkosságok számának tekintetében. Szuicídumot elkövetett és elszenesedett embereket vittem a rajzpapírra fekete filctollal, imitt-amott színes tussal. A bevezető korszakom mindössze másfél évig tartott, mert gyorsan áttértem a konceptuális kifejező formákra.

Meséljen a Bosch+Bosch Csoportról!

– Csoportunk egyfajta iskola volt, amely ugyan nem adott diplomát, de tudást és tájékozottságot annál inkább. A tudás forrásait – a folyóiratokat, könyveket, katalógusokat és a hanglemezeket – egymás kezébe adtuk. Kinevettük azokat a művészeket körülöttünk, akik féltve őrizték vélt műhelytitkaikat. Mivel vonzott a nyomdatechnika, a helyi Minerva Nyomdában magánúton elsajátítottam a grafikai szerkesztés alapjait. A Kosztolányi Körnek rövid ideig volt egy négyoldalas melléklete a 7 Nap című hetilapban, ennek a vizuális kinézetéért én feleltem. Ezt a tudást később tökéletesítettem és a Bosch+Bosch javára fordítottam, tekintettel arra, hogy alapítottunk egy illegális művészeti kiadványt, a Wowot. A szerepem tehát sokoldalúvá vált a kollektívában, és nem sokkal később még sokoldalúbb lett, amikor bekerültünk az országos körforgásba. Levelezni kellett a különféle intézményekkel, szervezni kellett a kiállításokat.

Szombathy Bálint

Mi adja önnek az inspirációt?

– Sokak szerint az egyik legösszetettebb életművel rendelkező kortárs magyar alkotó vagyok. Művészetem fő csapásai öt-hat felé ágaznak. Ez közvetetten azt jelenti, hogy inspirációim is több felől származnak. Ma már nem is nevezném őket a pillanat függvényében működő ihletéseknek, hanem tudatos, jól definiált programoknak.

Az akkori kor felfogása mennyire gátolta vagy segítette az alkotásban?

– Nem mondhatnám azt, hogy bármiben is gátolta volna. Inkább nem értette meg. Tizenöt évvel a második világháború befejezését követően azonban illúzió lett volna elvárni, hogy a hétköznapok embere feltalálja magát az avantgárd művészetben vagy bármilyen más művészetben. Az akkori Jugoszlávia lakosságának mintegy a húsz-harminc százaléka írástudatlan volt. Mi úgy gondoltuk, hogy ténykedésünkkel elősegíthetjük az egyszerű emberek kulturális-művészeti felemelkedését. Kérelemmel fordultunk például a szabadkai Március 8. Harisnyagyárhoz, hogy tegyék lehetővé a munkaközösségükben való kiállítást. Továbbá kérvényt nyújtottunk be a belügyi szerveknek, hogy engedélyezzék egy utcai kiállítás megvalósítását a vasúti felüljáró alatti fakerítésen a csoportunk és a Csurgói Ifjúsági Művésztelep, valamint néhány egyéni alkotó számára. A kérvényezők között szerepelt többek között Balázs G. Árpád, a szabadkai művészeti élet rangidőse, közép-európai jelentőségű művész. Sajnos egyik olyan elképzelésünk sem valósult meg, amellyel közelebb kívántuk vinni a művészetet a hétköznapi emberekhez, vagy – ha úgy tetszik – a munkásosztályhoz. Törekvéseink elutasításra találtak a „felsőbb szervek” részéről. Mi más maradt hátra ezek után, mint lázadni?

 Milyen műveket lehetett létrehozni és milyeneket nem?

– Két tabu létezett, Tito személye és a Kommunista Párt. Ha ezekhez nem közelítettél rosszalló szándékkal, lényegében bármit művelhettél. A politikai tényezők vagy nem értették meg, vagy pedig úgy gondolták, az átlagember nem érti meg, ennélfogva az egész nem fejthet ki rendszerromboló hatást. Igazuk volt. A rendszert nem az ellenzékiség rombolta le, hanem a rendszer rombolta le saját magát annak következtében, hogy a hatalmat nem volt hajlandó átadni a fiatalabb nemzedéknek. Álljon ez okulásul a jelenkori kurzusnak.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Serfőző Réka
Kihívások és örömök Serfőző Rékának hívnak. Zentai vagyok. 1996. december 31-én születtem. Makacs, eltökélt, rögeszmé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.fulcrumlabs.ai
Jogi Kar, te drága! DAY 168: PETŐFI SÁNDOR – ANYÁM TYÚKJA

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fortepan/Hegyi Zsolt, Balla Demeter
1956 – A változás igénye Az ezerkilencszázötvenhatos forradalom és szabadságharc olyan értékek mentén zajlott, mint a szab...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A varjak családtagjai lettek a Brutal Assaultnak
Metál fesztivál brokkolival 3. Brutal Assault 2019

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Greguss Erdélyi Hermina és Greguss Lilla
Énkeresés egy lakótelepen Izgalmas várakozás előzte meg a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata évadkezdő előadása, az Újvi...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kép: Harmat Nikolett – Ninny Art
Lélektánc …törjön hát a némaság szavakba…

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A legújabb tekercs – avagy: kifelé a garázsból, de azonnal! In memoriam Jack Kerouac – 1922–1969

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 78. 78. rész – Az vagy, amit megeszel

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A védőoltások igenis védenek! Ma már egyre „divatosabb” védőoltás-ellenesnek lenni.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Nightstalker
Stonerrock-fesztivál Újvidéken Az SKC Novi Sad első alkalommal szervezi meg a Panonia Dry Sea Fesztivált.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bőrdzsekis svéd hardrock-koncert a Dürer Kertben A Concertto Music jóvoltából három igazi bőrjakós zenekar látogat november 17-én, vasárnap Budape...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotók: Somogyvári Ágnes
Termékeny környezetben korlátok nélkül Szombathy Bálinttal művészetről, életpályájáról, a Bosch+Bosch Csoportól, nem csak szakértőknek

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sánta Zoltán
Aki választ: Sánta Zoltán Sánta Zoltán vagyok. Zenész, rádiós műsorvezető és főállású apuka. Szabadkán élek, dolgozom, zené...

0 Hozzászólás | Bővebben +