Szász Csongor: Pálinkafilm – Extraktum Vitalis; 2012

Tízen túliak társasága tántorog tatfelé. Pálinka, pálinka... (szerelmem) Valahol igazat adhatunk Hamvas gúnyolódásának is (ha viccnek szánta, ha nem): a pálinka – a rövid távú felpörgetés után – elaléltat, és a „szent” mértéket is pálinkaivás közben a legkönnyebb átalhágni, hát... egy hete sincs, hogy összetört, engem is meg a bringámat is, no de most meg képesnek érzem meggyógyítani mindkettejüket, közben egy kicsit még átvenném a saját vállamra Atlasz elborzasztó terhét is. Életvíz a halál folyójából merítve.

Forogjon az a film! Csongi! Idemo!

Vozi, Miško, boga ti!

TÖMÉNY.

„az alkohol olyan víz, amely lángra lobbantja a nyelvet; direkt tápláléka testnek és léleknek, valamint melegséget okoz a mellkasban, még ha idegesíti is a májat.”

Item: Konkrét fejek a képernyőn. Padon aludtál már te is, én is. Én hóesésben is. Többször. Piacon, nyári színpadon. Punkkoncerten a pinceklubban, az énekes csávó nem győzött átugrálni, miközben a biztonságiak csak röhögtek (ismertek, mint a felvizezett aranytallért). Előtte a kóterben hármunkra két liter, hónapok óta napos erkélyen plasztik flakonban rohadó kárpátalji törköly, mentaolajjal, mézzel, karamellel „feljavítva”, ó, kárhozat!... szájnyílásig lennénk a Bűnben? Ó, a PIROS Rönó! Egyébként is: milyen valóság az, amit egyetlen vodka ködbe szitál? Szól a szitár – soul a blues.

Vagy a C koleszben a liter román tisztaszesz egy az egyhez vízzel, plusz narancsos szénsavassal lavórban megkavarintva, teásbögrével merítgetve, szlopálgatva, míg a nagy lábos húsos makaróni el nem vágta – utána mást kevergettem a saját mosdómban, s meregettem kifele, szintén bögrével, a szobatársaméval, majd öntöztem az erkélyről vele a gyepet. Utána ott hónapokig nem nőtt a fű sem – az erkélyen viszont vidáman füstölgött –, a tücskök is odébb költöztek vagy egy mérföldnyivel.

Hamis, pancsolt, festett italok énekelnek a kockás abroszon. Testvérem, amit én megittam tablettásból kábé két év alatt, az elég egy embernek egy életre. Vagy inkább több embernek. Több életre. No, az északi határon túl még javába’ dúl az olcsó szeszek pancsolása. Csak a cukor a Bűn. A cukor a szeszpancsolás legalja. Innen egy ugrás a menny: amikor hat hónap gyógyfűáztatást követően én rakom bele a serpenyőbe a barna cukrot vagy az ákácmézet, hogy megágyazzak vele – a valóban szent – ürmösnek.

Mert erre öröm jön... Igyunk arra is!

Venyicska. Mit mondjak még? Moszkva. Petuski.

Maligán, a huligán.

De közben megjött a moziba Bé ügynök!!!

...aki csak tisztes távolságból küld a józanoknak csókokat. Járása Bukowski, nézése... asszem, magamfajta. Veterán, picurkát ironikus bandzsítás. Csak az ő tekintete cseppet alábecsüli a nemes almacseppet. Jó szőlőben kiegyezünk. Legtöbbször. Ha nagyon jó, akkor talán még össze is marakodunk az utolsó kortyokon...

És még csak most a főcím! Berosálok! Komolyan! Az idő? Mint a kender.

(A többit? Elfelejtettem. Shakespeare-rel szólva:

a többi

néma csend.

Rest is silence. (Ééés Petyám most kezdi csak mondani igazán! Az extraktum vitalist. Bölcseleteket az élet édesen mérgező taváról.)

De jóó rájuk nézni!! Csingágósi kertben dűtögetik a nedűt a kicsit sem kanos Bakossal, közben a horizonton megszületik a fény! A sötétség árnyéka. Az illumináció titóképlopó lumpjai lucskos nadírpontjának aranymetszésében. Csókolom.

„az őszibarack a pálinkák királynője, a sárgabarack a hercegnő, a birs királylány, a bodza KIRÁLY, az eper a férfiak itala, a körte herceg – némi hermafrodita beütéssel, a szilva köznemes, a cukor pedig a pálinkák szégyene.”

Item: Egy eperfa – leszedi a makkot, meggyet, te meg, babám, kapkodd, szedjed – tud termelni tíz-húsz liter pálinkát. Most ki narrál? (Szerinted?) Száz ember, az már ötven liter pálinka. Beszarok. Útálom a szóismétlést – hát de-de-de-de imádom a hosszúlépést, ladi-ladi-LOM!

Makkpálinka, zellercefre, szeszszintesre szunnyadunk minden este.

Mindenki egyre zamatosabb párlatot próbál előállítani. Közben nagyjából Újvidéktől Pestig terem a legzamatosabb gyümölcs Európában. Ebből kifolyólag nyilván itt terem a legfinomabb pálinka is.

Item: A bodzapálinka: szívgyógyszer. Mondja Bé ügynök, de ezt magam is alátámaszthatom, mivel csupán kétszer volt alkalmam belenyalintani életem negyvenöt éve alatt ebbe az isteni nedűbe: most szívbeteg vagyok. (Taps!)

 Birs!, kiált fel Petyánk – ezt valóban rendkívül nehéz megállapítani illatról, még ha megrögzött láncdohányos is vagy –, majd: csak nem körte? Körte!

Bunyevácok, magyarok és szerbek dolgoztak együtt, vagy születésnap volt, vagy valamilyen karácsony, húsvét... vagy slava, hát valami mindig volt, érted. Én soha nem ittam annyit, mint amikor gyári munkás voltam.

„Az esszencia szó valaminek a lényegét, valaminek a velejét jelenti. De azt tudod-e, mi a lényege a gyümölcsnek? Én a pálinkára gondolok. A pálinka a gyümölcsnek, a föld, a víz, a nap és a levegő édes gyümölcsének a lelke. Csak az tudja, miről beszélek, aki a szájához emelt már egy kupica bodzapálinkát, beleszagolt, és a következő pillanatban egy kevéske időre a mennyország lakója lett. Fogalmat eme itóka természetéről az alkothat igazán, aki késő este, vagy éhomra, ebéd előtt, fölhörpintett már egy fityókányit. Az az ember birtokosa a legmélyebb tudásnak, az tudja, mi az agynak a vér, jóginak a transz, költőnek az ihlet.”

Item: Rezgőspálinka. Mit mondjak? Svaka čast a rendezőnek, hallelúja a munkatársainak, sok-sok maligánt a főzőinek, kíméletes, biciklis dupla lutzot a fogyasztóinak a krimóból hazafele röpülve, salóm, emberek, salóm, salóm! A jövő bizonytalan, a vég pedig mindig a sarkadban liheg.

Csakis pálinkát! Attól nem szomjazol, és soha nem izzadsz.

Peregnek a filmkockák, szaporodnak a Napnál is vakítóbb maligánok a csalfa holdfényben, a ló elszáll, a madarak a kazánban kapálóznak. És ez még csak a mozi mértani legeleje. Van ennek az egésznek valahol teteje? Harapj rá, és megtapasztalod!

Roskadjon csak nektároktól kockaterítős konyhaasztalod!

Képgaléria: