94. rész – Óperencián innen, üveghegyen túl

Kísért a múlt. Kísért a rothadó rukkola szelleme… kedvet kapott tőle a metélőhagyma (de az összes, a hűtőkamrában elhelyezett zöldség és gyümölcs is*). Ha a megérzésem nem csal, sosem fogok megmenekülni a haldokló saláta és fűszernövény csipegetésétől, ami rossz világítás mellett a legnagyobb élvezet.

Nem sok sikerélmény kísér a munkám során. Monotonul pörögnek a napok.

Tíz évvel ezelőtt is ugyanezeket a feladatokat végeztem (többnyire). Ugyanitt. Annyi különbséggel, hogy akkoriban még kevésbé volt fogalmam bármiről, pedig történt velem ez-az az Óperenciás-tengeren innen és túl...

...ott, ahol a kurta farkú malac túr…

...ott rejlenek a csodák...

...vagy...mindenütt? Csak meg kell őket találni?! – Ez a helyes válasz.

Akárhogy van is, egy biztos: le vagyok merülve. A hajnalban kelés/késői fekvés kiapaszt rendesen. Erőm elfogy, elfolyik. A hétvégi pihenő nyom nélkül tovatűnik.

Önmagam árnyéka vagyok.

A kollégák, akikkel naponta együtt döcögünk a buszon, szinte mind büszkék ránk, amiért ügyesen húzom a gyerekeket oviba reggelente, ők pedig sosem hisztiznek, állandóan jókedvűek és mosolygósak.

Elleshetném tőlük, hogyan kell büszkének lennem magamra. Az egészben csak a kínlódást látom és a keserves reggeli rutint, amit sokszor kiabálva, idegesen hajtok végre.

„Zoi, gyerünk, kelj már fel, lekéssük a buszt” – Hajnali hattól fél hétig kellemes hangnemben, aztán egyre agresszívabban. A busz 7.05-től már várható a megállóban. Nem tudom, a többi szülő milyen cselekkel oldja meg a készülődés akadálymentesítését, és hogyan bírják ezt napról napra… Gyakran igazán elegem van, de hát nyomni kell, nincs más választás, ugye. Talán mindenki így van vele...

„Tedd le azt a hülye macskát/nehogy beengedd korán reggel, készülni kell!” – ez a következő leggyakrabban elhangzott mondatok egyike.

A munkahelyemen azzal próbálom magam motiválni, hogy minél szebben és gyorsabban elvégezzem a teendőket. Szeretnék észrevehető minőségbeli különbséget alkotni. Szeretném, ha ezzel ösztönöznék másokat is a precízebb, higiénikusabb munkavégzésre.

Reggelente sokszor fogad félig tiszta konyha. Az olajos padlót már kezdem megszokni. Úgy hiszem, sosem fogják alaposan feltakarítani (pedig nem sok erő és akarat kell hozzá, ez kellene, hogy legyen az alap, akárcsak a részletes munkafelület- és -eszköztakarítás, akárcsak a mindennapos fogmosás, tisztálkodás).

Számos tétlenkedőt látok, akik csak kényszerből végzik a munkájukat. Mondjuk, nem csoda, hogy az embereknek időnként nincs kedvük dolgozni. A szezon kezdete óta szinte szabadnap nélkül güriznek… de létezik olyan is, aki naplopónak született (reményeim szerint már nem sokáig fogja lógatni a tojásait a cégnél).

No, azért nem ilyen fekete ám minden. Örömömre a brigád nagy része igazán jó fej, szinte egytől egyig helyen vannak, értik a dolgukat, és kellemes velük tölteni a nap túlnyomó részét. Két hete szusi is kerül a svédasztal kínálatába, úgyhogy csak akad egy kis sikerélmény. Eddig minden egyes alkalommal pillanatok alatt elfogyott az összes tekercs, amit készítettünk. Boldoggá tesz, hogy értékelték a vendégek, és nem a kukában kötött ki a kreálmány! Kiváló lehetőség ez az ízekkel való játszadozásra, új tekercsek megalkotására.

*A zöldséges hűtőkamra vacak állapotban van, pedig a mesterek javítgatják, mikor kedvük szottyan. Emellett a zöldség-gyümölcs ellátmány rettenetes minőségű.

Képgaléria: