: A Sarki Fény-katedrális Altában
A Sarki Fény-katedrális Altában

A világ legészakibb dolgainak forgatagában

: A Sarki Fény-katedrális Altában
A Sarki Fény-katedrális Altában

Az Északi-sarkkörön túl elég földöntúli a hangulat, még ha az ember meg is van győződve arról, hogy nem váltott égitestet az ideérkezés során. A 70 ezres lakosú Tromsø még igazi nagyváros, regionális központ érzetét kelti, innen tovahaladva azonban már Norvégia azon szegletébe tévedünk, ahova igen keveseket sodor a szükség vagy a kalandvágy. Továbbra is fjordok szegélyezik a partot, ám a növényzet egyre alacsonyabb, a domborzat egyenletesebb, az általában szürkés felhőréteggel borított égbolt pedig mintha közelebb ereszkedett volna a földhöz. Bármerre nézünk, minden zöld, legalábbis így június vége felé – mert télen viszont minden fehér, így aki nem ódzkodik a hidegtől és a sötéttől, annak érdemes olyankor is idelátogatni, hiszen ugyanez a táj egészen más arcát mutatja. Most viszont egyáltalán nincs sötét – nagyjából május közepétől július végéig le sem bukik a Nap a horizont alá, álmatlan éjszakákon is világosban lehet kóborolni a kihalt utcákon a felénk tavasziasnak mondott időben.

Több száz kilométeren át kanyargó út köti össze az egymás mellett sorakozó kisebb településeket, amelyek, bár unalmas helyeknek tűnhetnek, számos érdekességet rejtenek. Különösen a templomok építésekor szokás errefelé merész dizájnokhoz nyúlni, közülük a tromsøi Arktisz-katedrális és az altai Sarki Fény-katedrális a legimpozánsabb. Altában kitűnő állapotban megőrzött szabadtéri sziklarajzok igazolják, hogy nemcsak most, hanem már hatezer évvel ezelőtt is voltak emberek, akik nagyon jól érezték magukat itt, a 70. északi szélesség magasságában. Kicsivel tovább haladva pedig már modern presztízsvitába botolhatunk Hammerfest és Honningsvåg között, a két helység ugyanis nem tud dűlőre jutni abban, melyikük nevezheti magát a világ legészakibb városi ranggal rendelkező településének a várossá nyilvánítás szövevényes kritériumrendszere mellett. Miután önhatalmúlag eldöntöttem, hogy számomra Hammerfest a befutó, betértem a környék leghíresebb bárjába, a Jernteppetbe, mert mi különlegesebbet is lehetne errefelé tenni, mint a világ legészakibb városában megnézni az éppen futó futball-világbajnokság Szerbia–Brazília mérkőzését egy helyi sör társaságában – a körülmények fényében pedig még azon az aprócska bökkenőn is túltettem magam, hogy a legolcsóbb korsó is kilencven norvég koronába, vagyis több mint ezer dinárba került.

Hammerfest

Éjszakai séta a borús Hammerfestben

Innen már nincs olyan messze a Nordkapp, a kontinentális Európa legészakibb pontja, aminek csupán az a szépséghibája, hogy nem ott van, ahol az utazók számára azt kijelölték. A térképre pillantva ugyanis látszik, hogy a mellette lévő félsziget nagyjából egy kilométerrel még északabbra nyúlik. Ám annak jóval barátságtalanabb, sziklás felszíne miatt ott bizonyára nehezebb lett volna kialakítani egy olyan tisztást, ahova ezt ki lehet írni… Ehelyett inkább elindultam Norvégia keleti csücskébe, Kirkenes felé, amely falu azzal szerzett magának kétes értékű hírnevet a világtörténelemben, hogy becslések szerint erre a településre dobták le a legtöbb bombát a második világháború során – furcsa adat ahhoz képest, hogy az ember azt hinné, nem járt erre a madár sem, Oroszország északnyugati kapuja és a Barents-tenger feletti kontroll miatt azonban akkoriban stratégiai fontosságú állomás volt az északi fronton, de ez felénk a történelemkönyvekből teljesen kimaradt.

Itt már kezdtem magam egész otthonosan érezni a huskytelepen dolgozó németekkel és franciákkal közös konténerben, akiktől a lelki békém megőrzése érdekében nem kérdeztem meg, hogy a számomra felkínált vacsora is a szupermarketek szemeteséből lett-e kihalászva az általuk favorizált táplálékszerzési életforma, a dumpster diving egyik legutóbbi akciója keretében. De Norvégia ide vagy oda, itt még a bádogházban szeméten élést sem lehet csak úgy ingyen megúszni, mert miután a srácok főnöke rájött, hogy potyautas van a fedélzeten, ki is rúgatott engem onnan. Én pedig, mint aki megunta a túlzott rendet és tisztaságot, a világ legészakibb határátkelőjén át megindultam az ellenpólus, Oroszország felé, hogy aztán Murmanszkban internet hiányában első utam egy McDonaldʼsba vezessen, ahol természetesen szintén ki volt írva, hogy ez a világon a legészakibb…

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Lak Róbert
Hátsó oldal: www.charlotteobserver.com
Szemétvilág Az elmúlt héten több magyarországi hírportál, illetve vajdasági magyar médium is hírt adott arról...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Piri Edina
Mítoszok és legendák A nevem Piri Edina, 22 éves vagyok, egyetemista. A Tisza menti Csókán élek.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.facultyfocus.com
Jogi Kar, te drága! DAY 285: UPRAVNO PRAVO

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Chris Cornell
Eltemetett Legendák 3. Chris Cornell és a Soundgarden

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Halálhörgés a sírból L. G. Petrov elhagyta az élet ösvényét

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
A Barca legnagyobb triumvirátusa Magyarok a Barcáért (2014)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Rettent messze az azúrkék égbolt Ifj. Szloboda Tibor / Műhely csoport: A. – 1995 / 1994

0 Hozzászólás | Bővebben +
: theovertake.com
Az éjszaka foglya Az éjszaka minden embernek mást jelent, de nem a szó többértelműsége miatt van ez.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Téli idill márciusban is
Sporhetsztori 97. 97. rész – Az „vén” birka

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A rendszeresség életet ment! Az előző cikkben a rákos megbetegedések korai felismerésének és a szűrővizsgálatoknak a fontosság...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A Sarki Fény-katedrális Altában
A világ legészakibb dolgainak forgatagában Az Északi-sarkkörön túl elég földöntúli a hangulat, még ha az ember meg is van győződve arról, ho...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Lak Róbert (fotó: Bezzeg Gyula)
Aki választ: Lak Róbert Öt országban éltem, négy városban. Képzőművészként szeretem definiálni magam, de nem csak képzőm...

0 Hozzászólás | Bővebben +