Igazi októberi időjárás köszöntött ránk, már hetek óta nem tudunk hogyan felöltözni, reggel sapka, kabát, és az esernyőt se hagyd otthon, utána napsütés, és kell-e kabát, kell-e sapka, majd menet közben eldöntjük, most felveszem, most a kezembe veszem, most a vállamra vetem, és úgy megyek, öregurasan, mint egy vagányságot színlelő dzsentri, akikről annyit olvastunk, és annyit tanultunk, még az érettségire is bemagoltuk, hogy Mikszáth és dzsentri és századforduló és képmutatás és magyar virtus a sírva vigadással, vigadva sírással, mint egy jól nevelt, ugyanakkor a rosszal dicsekvő ficsúr, és járom az utam, a macskaköves utam, aszfaltos, téglás utam, miközben a levegőben koronavírusok röpködnek körülöttem, hogy azután megtapadjanak a kabátomon vagy a kezemen, utána meg a korlátokon, a kilincseken, a lift gombján, és a kézfogásokat követően az ismerősök, barátok kezén, és onnan tovább, és így tovább, véges-végig a közösségen, a társadalmon át a kerek bolygóig mindenkin, hogy már a könyökön jön ki, mindenki könyökén, mindenki hátának a kellős közepén, hogy oda se kívánja már senki, hogy befogjuk a fülünket, szánkat, szemünket, mert már unjuk, és elegünk van, és már elbúcsúznánk tőle örökre, de persze jól neveltek lennénk, és mielőtt végleg elmenne, kapna egy képet rólunk, egy képet, amelyen mindannyian maszkban és kesztyűben integetünk neki, a maszk alatt természetesen mosolyogva és boldogan, a bánatnak a legkisebb morzsája nélkül, és vele együtt még annyi mindennek búcsút intenénk, a vakcinának, a maszkviselésnek, az úgynevezett szociálistávolság-tartási kötelezettségnek, ami minden, csak nem szociális, és persze az egy helyen egy időben hány személy tartózkodhat kérdést sem kell feltennünk, tömörülhetünk és ölelkezhetünk, rituálisan összeérinthetjük a végtagjainkat, így üdvözölve egymást egy új világban, amelyben nem lesz többé lent, hanem mindig csak felfelé haladunk, csak felfelé a felhők és a csillagok közé, felfelé a világegyetem plafonja felé, majd a kéményen keresztül annál is magasabbra, csak felfelé és felfelé, hetedíziglen és a világ végéig.
Mindig csak felfelé
Igazi októberi időjárás köszöntött ránk, már hetek óta nem tudunk hogyan felöltözni
Testünk és a Föld kapcsolata
Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy a 21. századi médiáról általánosan elmondható, hogy borza...
„Mindig az élményszerzés a cél”
A nevem Major Evelin, 22 éves vagyok, és Zentagunarason élek.
Jogi kar, te drága!
DAY 310: A 21-ES TEREM
Nincs megállás, dübörög a metál
Október 8-án jelent meg a tizedik Trivium-album
Csendes gyilkos – a szén-monoxid-mérgezésről
A légszennyezés az iparizáció és a gyárak megjelenésével nagy lendületet vett, és a motorizáció f...
Sporhetsztori 105.
105. rész – Gombásztál vagy begombáztál?!
Ahol majdnem mindent szabad csinálni
Monaco után jöjjön egy újabb mítoszrombolás, miszerint a világ egy másik gazdag városát, Dubajt i...
Portrizmus
Számomra nem volt kérdés az, hogy amikor elkezdtük építeni, formálni és nevelni jelenleg 15 ember...
Aki választ: Berényi Emőke
Voltam lapalapító, színjátszócsoport-vezető, kritikus, jegyzetrovat-tulajdonos, lektor/korrektor,...
0 Hozzászólás
Szólj hozzá