Másfél évvel ezelőtt a semmiből toppant be ez a kis vírusocska az életünkbe, és azóta is itt kísért, még mindig nem tudunk tőle megszabadulni, pedig már annyi mindent kipróbáltak a nálunk okosabb emberek, annyiféle úton-módon igyekeztek megállítani és gátat szabni a terjedésének, tiltottak, köteleztek, javasoltak, intézkedtek és szerepeltek, szerepeltek, sokszor, hol a tévében, hol az újságokban, de az interneten is újra és újra szembejöttek, sőt hirdetések formájában is jelen voltak, és mondták és mondták, és többször is úgy tűnt, hogy most aztán vége, egyszer s mindenkorra sikerült megállítani, majd mégsem, őfelsége újra visszatért, továbbvariálódott, és másmilyen színű kabátban, másmilyen esernyővel, de újra ott állt a kapuban, és újra kopogott, és a nálunk okosabbak újra nekiálltak a legyűrésének, újra tiltottak, köteleztek, javasoltak, intézkedtek, hogy majd most már a kutyamindenit, tényleg legyen vége, és telt és múlt, és rájöttek, és mi is rájöttünk, hogy mégsem, hogy még most sem győztük le, hogy újabb tiltásokra, kötelezővé tételre, javaslatra és intézkedésre lesz szükség, és még most is ott tartunk, és még most is azt látjuk, hogy kevesek vagyunk a legyőzéséhez, nagyok vagyunk és hatalmasok, és mindent megtehetünk, meghódíthatjuk a csillagokat, legyűrhetjük a bolygónkat, kivéreztethetünk egy egész Földet, de egy icipici parányi kis vírust már nem tudunk kordában tartani, inkább maradjunk otthon, nézzünk tévét, nézzünk sorozatokat, legyünk online, és tegyünk mindent online, érintkezzünk online, és közeledjünk online, és szakítsunk online, és várjuk az újabb tiltást, kötelezővé tételt, javaslatot, intézkedést, harmadszorra, negyedszerre, ötödszörre, és ha éppen ráérünk, akkor figyelemmel is kísérhetjük, hogy most éppen mit és hogyan szigorítanak, és majd megpróbáljuk megérteni, hogy miért is így, miért nem másképp, és majd megnézzük, hogy ki javasolta, és vagy elhisszük, vagy nem, vagy követjük az utasítást, javaslatot, vagy sem, vagy elfogadjuk a szigorítást, vagy csak úgy teszünk, mintha, vagy jók leszünk, vagy csak úgy teszünk, mintha, és már nem is reménykedünk, csak várunk, várunk, amíg a hetedik, nyolcadik és ki tudja, hanyadik esőkabátos idegen kopog be az ajtónkon, és bebocsátjuk, mert úgy neveltek bennünket, kávéval kínáljuk, és elbeszélgetünk vele, mondjuk, az időjárásról, és köszi, hogy jöttél, de most már menj, menj, menj isten hírével.
Az elfeledett spanyol bajnok
Azt szokták mondani a futballvilágban, hogy aki nagyon magas szintre jut, az hosszú időn keresztü...
„Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy ne másoknak akarjunk megfelelni”
Dávid Andornak hívnak, és már a huszonegyedik életévemet élem Bácskossuthfalván
Jogi Kar, te drága!
Day 313: Király professzor
A Hetedik pusztulás 1.
Fekete Zajon Búcsúzott közönségétől a Nadir zenekar – Beszélgetés az utolsó élő fellépés előtti p...
Fojtogató füst
A völgyben megnéztük Tina Čatlaić & Zagušljivi Dim fellépését
A létezés hiábavaló
Megjelent a Cradle Of Filth új albuma
Mínuszállapotok szorításában
Kormányos Ákos: Töredezettségmentesítés
Levegőt!
Az elmúlt hónapokban, a világjárvány megjelenése óta egyre gyakrabban hallunk az intenzív terápiá...
Sporhetsztori 106.
106. rész – Almázoltán?!
Marokkó: Kedvetlen és túl kedves emberek
Már majdnem három éve, hogy vettem egy jegyet Marokkóba, és a tíznapos utazásom végén akkreditált...
Aki választ: Herczeg Zsolt
Herczeg Zsolt vagyok, 1989-ben születtem Szabadkán. A célom dokumentumfilm-rendező lenni.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá